Az említett tanulmányra épülő cikkek több hírportálon – így nálunk is – megjelentek, s az abban foglaltakra nagyon erős reakciók érkeztek a méhésztársadalom tagjaitól. Ezért úgy gondoltuk, nem érdemtelen megkérdezni néhányukat, ők hogy látják jelenlegi helyzetüket. Nos, az összkép több mint elszomorító.

A Somogy vármegyei Lábodon élő Balogh László (aki korábban a nagyatádi méhészegyesület elnöki tisztét is betöltötte) szerint nagyon mélyen vannak a hordós méz felvásárlási árai, márpedig a legtöbb hobbiméhész ebben a formában értékesítette méztermését az elmúlt években.

– Sajnos, a magyar méhészeknél hordószám áll a méz, amit már a mostani, rendkívül nyomott áron sem akar megvenni senki – szögezte le elöljáróban. – Hogy miért lett olyan, amilyen az árszint? Egyrészt, mert ellenőrizetlenül és számunkra ismeretlen mennyiségben beengedték az Európai Unióba az olcsó ukrán mézet, vagy nem is tudom, minek nevezzem, mert nem biztos, hogy az és a méznek pedig végképp nem nevezhető, mégis annak hazudott kínai rizsszirupból laboratóriumban készített árut. Ugyanakkor tény, a méhészek is tehetnek a szégyenteljes árakról: tudom, hogy nagyon sokan belekényszerültek abba, hogy eladják, akár a másik alá ígérve is. Különösen azok kerültek ilyen helyzetbe, akik igénybe vették a fiatal gazdák számára biztosított támogatási formákat, amelyek egy részét nem megfelelően használták fel, forgatták be a méhészetükbe. Például olyan luxusterepjárókat vettek, amiket a méhészet különösen a mai világban már nem tud elviselni. Mindezek okán látom, hogy nagyon sok fiatal is árulja a méhcsaládjait.

Ügyeskedők mindig lesznek

– Ugyan tapasztalható egy negatív tendencia is, ami nekem nagyon nem tetszik, de ügyeskedő, másokon keresztülgázoló emberek mindig voltak, vannak és lesznek is – folytatta. – A növénytermesztésben ennek látjuk ékes példáit: a profitért némelyek mindent elkövetnek, a földterületek megszerzése érdekében képesek barátokon, mindenkin keresztülgázolni és az állami támogatások ma jelentős jövedelmet adnak ezeknek az embereknek. Most a hasonló típusú "méhészek" százával veszik a méhcsaládokat. Ebben szerintem benne van az is, hogy megint jön ez a 30 eurós támogatás, ami 600 családnál megközelítőleg 8 millió forint. Ezek az emberek vérszemet kapva úgy felfejlesztik méhészetüket, hogy nem fogják bírni erővel. Ugyan a méhek nem követelnek annyi munkát, mint mondjuk, a szarvasmarhák, azért minimum háromhetente át kell vizsgálni minden egyes méhcsaládot. Ez nem előírás, de a méhészek körében ez etikai kérdés. A megnövelt méhcsalád-szám miatt félő, hogy ez az átvizsgálás nem történik meg, ami méhegészségügyi kérdéseket is felvethet.

méz, méhész, méh

A magyar méz még soha nem volt ennyire nagy bajban, állítják a méhészek – forrás: Pixabay

Ugyanakkor Balogh László szerint az is tény: sok méhész kapott mostanában ellenőrzést és amíg az nem zárul le, addig nincs támogatás-kifizetés, van, aki még a 2023-as állatjóléti támogatáshoz se jutott hozzá, miközben az ellenőrzés nem tárt fel semmilyen hiányosságot, vagy problémát. Ez sem könnyíti meg a méhészek likviditási gondokkal küzdő, egyre növekvő hányadának mindennapjait.

– Visszatérve az árakra: 2021-ben 2400 forintért adtam el az akácmézemet hordósan, ma 1200 forintért sem kell, ami szörnyű – tette hozzá. – Ezzel szemben az inputköltségek szárnyalnak. A gyakorlatban ahogy a cukor- és az eszköztámogatás megjelent, attól a pillanattól kezdve a gyógyszer és az eszköz ára jelentősen megemelkedett. De ez az állapot a gyógyszerforgalmazóknak, az eszközforgalmazóknak és a gyártóknak sem jó.



Szomor Balázs kiskőrösi méhész szerint az ágazati támogatások nagyon fontosak, de jelenleg csak tűzoltásra jók, a méhészek valódi problémáit nem oldják meg.

– Lényegében ma egy méhész csak a támogatásokkal tud életben maradni, de még ez se biztos, ami jól jelzi a helyzetet – fogalmazott Balázs. – Rengeteg méhész hordós, lédig kiszerelésben adja el a mézét, ha egyáltalán el tudja adni. De sajnos, már negyedik éve rendkívül alacsony ára van a hordós, tehát az exportra szánt méznek. Hatszáz forintért veszik ma a felvásárlók a vegyes virágméz kilogrammját, ami éppen a 10-15 évvel ezelőtti ár. Az akácméz 1200 forint, ami szintén 10-15 évvel ezelőtt került ennyibe. Ez az önköltségi ár alatt van. A 600 forintos virágméz a szép időkben 1400 forint volt…

Ezzel szemben a kiadásaink növekednek, az autószerelőtől kezdve, az üzemanyagon át, a mézes címkéig mindenki érvényesíti rajtunk az áremelést. Nagyon örülünk minden támogatásnak, de jelenleg ezek csak az életben maradásunkat szolgálják. Ha a méz ára stabilizálódna egy jó szinten, akkor a támogatásokkal együtt szépen tudnának élni a méhészek, de így, hogy történelmi mélyponton van a méhészeti ágazat, a támogatások arra elegendőek, hogy esetleg az adott évben a termelési költségeinket tudjuk fedezni, vagy hogy ha elromlik egy gépünk, akkor pályázati forrásból meg tudjuk vásárolni. Ott sem minden esetben finanszíroz 100%-ot a pályázat, legtöbb esetben csak 50 százalékot.

méz, méhész, méh

Ha így megy tovább, nem kell gondolkodni az ágazatban az utánpótlásról – forrás: Pixabay

A szakember szerint a rendkívül alacsony árszintnek több oka van. Az egyik az orosz-ukrán háború, a másik, hogy az ukrán méz korlátlan mennyiségben jöhetett az Európai Unióba, a harmadik pedig a Kínából érkező nagyon silány minőségű szirup. Szomor Balázs szerint felettébb érdekes, hogy ezek a laborvizsgálatokon átmennek.

Magasabb érdekek munkálhatnak a háttérben

– Valószínűleg magasabb érdekek fűződnek ezen folyamatok működéséhez a háttérben, de számunkra még ma is kérdés, hogy miért kerülhetnek a boltok polcaira az ilyen összetevőket tartalmazó termékek. Persze, valójában tudjuk, hogy a Kínából és Ukrajnából származó "mézeket" fillérekért meg lehet venni, össze lehet keverni a jó minőségű magyar mézzel, a „késztermék” diszkont áron értékesíthető, a drágább magyar méz pedig már innentől kezdve nem kell senkinek. – fogalmazott Szomor Balázs.

A méhész hozzátette: a magyar lakosság nem képes elfogyasztani az éves szinten megtermelt 15-25 ezer tonna mézet, mindenképpen exportra szorulunk. A méztermés nagyobb hányada Németországba, Olaszországba és a környező országokba menne, de ezeket a piacainkat lassan elveszítjük, mert mindenki tudja, hogy olcsón lehet venni Ukrajnából meg Kínából mézet, vagy valami ahhoz hasonlót. És a drága (mihez képest?...) magyar méz nem fog tudni versenyezni ezzel az árral.

– Hogy mi lenne a megoldás? Ha sikerülne gátat szabni a harmadik országokból származó kétes eredetű „mézeknek”. Védővám bevezetése, amely a magyar és EU-termelést támogatná azzal, hogy olyan magas behozatali vámot szabna ki a mézre, amiért már nem éri meg importálni. A másik lehetséges megoldás az új export piacok keresése (például Öböl-menti országok), amire jelenleg is van kezdeményezés folyamatban. Amíg nem történik tényleges változás, addig számolni kell azzal, hogy egyre többen felhagynak a méhészkedéssel – mondta végül Szomor Balázs.

méz, méhész, méh

Méhészek nélkül a méhek nem életképesek – forrás: Pixabay

Tarsoly Tibor, a szakmai berkekben jól hangzó nevű Söjtör és Térsége Méhészeinek Egyesülete elnöke szerint a méhészet 50 évvel ezelőtt nagyon felkapott szakma volt, másodállásban, a "rendes" munkaideje után csinálta mindenki. A nagy mezőgazdasági kombinátok, TSZ-ek változatos virágzó növénykultúra termelésével foglalkoztak, méhbetegségek gyakorlatilag nem voltak, se varroa atka, se más. Mindennek köszönhetően, akinek volt némi affinitása a méhészethez, jól jövedelmező mellékállásra tehetett szert. Abban az időben valamennyire még a háztól értékesítés is működött valamennyire, de már akkor is inkább nagyban értékesítették a méhészek a megtermelt mézüket.

– Ez gyakorlatilag bele is rögződött a méhészek tudatába: megtermelik a mézet és a felvásárló szinte a pergető mellől elvitte a mézet – idézte fel Tarsoly Tibor a "dicsőséges" időket. – És jó pénzt adtak érte, én úgy tudom az idősebb méhészektől, az volt a méhészet aranykora. Senki az égadta világon arra nem gondolt, hogy egyszer majd lesz egy olyan időszak is, mint most, hogy nem lehet eladni a mézet. Az az igazság egyébként, hogy a méhészek egy kicsit bele is kényelmesedtek ebbe a helyzetbe, ám ahogy megtörtént a rendszerváltás, tönkrementek a kombinátok, eltűnt a sokszínű virágzó kultúra és megjelentek a méhbetegségek. Akik értékesítettek, elkezdtek piacozni, kiépítettek maguk köré egy szép kis vásárlói kört, több lábon álltak, mert amit nem tudtak értékesíteni üvegben, azt eladták hordóban. És akkor most ugranék az időben az elmúlt 4-5 évre.

Gyakorlatilag 2022-ben volt az az év, amikor jó termés volt akácmézből, se előtt, se utána. De már akkor érződött, hogy valami nem stimmel, mert nem kellett nagyon a méz a felvásárlóknak. Ezt akkor még senki nem értette, aztán elérkezett 2023, amikor gyakorlatilag teljesen megszűnt a nagybani, hordós mézfelvásárlás. Nagy részben ennek köszönhető, hogy a mostani felvásárlási árak tíz évvel ezelőtti szinten vannak, 10 évvel ezelőtti! Ez azt jelenti, hogy a méhészet jövedelmezősége most az önköltséget nem éri el. Ahogy jeleztem, mivel nem vették a mézet nagyban, sok méhész úgy gondolta, hát akkor majd üvegben értékesíti a mézét. Ezzel nem is lett volna semmi baj, csak ezeknek a frissen önmagukat kinevező piacozó méhészeknek az volt az üzletpolitikájuk, hogy adjuk olcsóbban, mint amennyiért eddig a többiek adták. És ez egy borzasztó dolog.

Mindenki igyekszik a másik alá ígérni

A söjtöri egyesület elnöke szerint ez öngerjesztő folyamatot indított el, a régóta tevékenykedő méhészek is igyekeztek a "szerencselovagok" alá ígérni annak érdekében, hogy ne pártoljanak el tőlük a vevőik.

– Mindezek okán a mézet legalább olyan nehéz eladni, mint megtermelni – szögezte le Tarsoly Tibor. – Ez európai probléma is. Ennek az oka pedig a Kínából beáramló, méznek nevezett szirup. Tudni kell, hogy a mézben rengeteg, csaknem 180 ásványi anyag, nyomelem van – de a laboratóriumok nem vizsgálják mind a 180-at, hanem csak hatot. Ezek nem a konkrét számok, csak az arányokat szeretném érzékeltetni. Erre azt tudom mondani, ha azt a hatot beleteszik mondjuk fáradt olajba, hogy a legdurvább példát hozzam fel, akkor az az élelmiszerkönyv szerint akkor is méz, mert benne vannak a vizsgált összetevők. Ki kell mondani, hogy a hamisítás nagyon nagy méreteket öltött. Régen is a magyar méz gyakorlatilag javító méznek kellett, akkor is jött be Kínából méz, vagyis szirup, de nem ekkora mennyiségben. Hozzákeverték bizonyos százalékban a jó minőségű mézeket, például a román, a magyar mézet és azt értékesítették.

Most sajnos, közbejött nekünk az orosz-ukrán háború – Ukrajnában kiváló földterületek vannak, nagy mennyiségű és jó minőségű mézet is pörgetnek. A baj az, hogy olcsón adják, mert olcsón tudják adni, kisebb költségekkel termelnek, mint mi. Mindent a profitért: megvették a nagy felvásárlók Ukrajnából ezt a mézet és tovább értékesítették, gyakorlatilag azzal javították fel a kínai akármit, így a magyar méz kiszorul a hagyományos exportpiacokról.


– Hogyan lehetne ezen változtatni? Én attól tartok, sehogy...

– Ehhez a méhészek kevesek, ezt egy komolyabb szabályozással lehetne megoldani – válaszolt. – Azt mondom, hozzanak be Magyarországra, hozzanak be az Unióba mézet, amennyit akarnak, de csakis akkor, mikor már az Európai Unióban megtermelt mézek elfogytak. Addig egy grammot se! Ne az Unión belül élő és dolgozó méhészeket tegyük tönkre két eurócent haszonért! Itt csak erről van szó, semmi másról. De mondok mást: az egy dolog, ha a méhészek abbahagyják a tevékenységüket. Mert ha ez bekövetkezik, a háziméhek önállóan már nem élnek meg, simán elpusztulnak egyetlen tél leforgása alatt. Onnantól kezdve nincs beporzás és nincs élelmiszer. Ezt senki ne akarja, de perpillanat errefelé haladunk. És az import méz ne a kínai pocsolmány legyen, ki kellene szorítani a piacról azokat a mézeket, amik nem mézek, e helyett vásárolják fel a tisztességes termelőtől, akinek nem érdeke a hamisítás, és nem is lenne képes rá. Ha a felvásárlók meg adnának 500-800 forinttal többet a mézért, ők még akkor is vastagon megkeresnék rajta a magukét. Így az ágazat is működne, a méhészek is talpon tudnának maradni, a megporzás folytatódna, az emberek asztalára normális méz kerülne és mindenki csinálhatná azt, amihez ért...

Indexkép: Pixabay