Az „Animal Task Force" elnevezésű szervezet az Európai Állattudományi Szövetséggel közösen szervezett konferenciasorozat keretében tette közzé az állattenyésztési ágazathoz köthető üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó legfrissebb kutatási eredményeket, kiemelt hangsúlyt fektetve a metán-emisszióra, a kibocsátások mérésére szolgáló mérőszámokra és a kibocsátás-mérséklési eszközökre. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara foglalta össze a főbb következtetéseket.

Az állattenyésztési ágazat előtt is számos kihívás sorakozik a klímaváltozás, a fokozódó zöldelvárások és a piaci körülmények következtében, viszont ezek közül is az egyik legvitatottabb kérdés az állattenyésztés által kibocsátott üvegházhatású gázok (ÜHG) mennyisége és azok hatása a klímára nézve.

A nemrégiben zajló konferenciasorozat keretében olyan kérdések kerültek a felszínre, amelyekről egyébkén ritkán esik szó, pedig hozzátartoznak az ügy objektív megítéléséhez.

Fontosabb megállapítások:

  • Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) adatai szerint az ember által okozott teljes üvegházhatású gázkibocsátás 14,5%-a tulajdonítható az állattenyésztésnek. Az európai állattenyésztés teljes kibocsátása a globális kibocsátás mindössze 9,4%-a.
  • Nem vitatható, hogy a kérődző állatok emésztőrendszerében lezajló fermentációs folyamatok általi, valamint a trágyában lévő szerves anyagok anaerob baktériumok általi bontása során keletkező ─ CO2-egyenértékben a mezőgazdaság összkibocsátásának 44%-át adó ─ metánkibocsátás jelentős.

tehenek

1990 óta nőtt 18%-kal nőtt az EU-ban a nagykérődzők száma – Fotó: Shutterstock

  • Az Európai Unió ugyanakkor több évtizede tudatosan és hatékonyan dolgozik az állattenyésztés környezetre gyakorolt káros hatásainak mérséklésén, és a megtett intézkedéseknek köszönhetően Európa enterális fermentációból származó kibocsátása az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. Eközben viszont Afrikában, Ázsiában és Amerikában jelentősen nőtt a metánkibocsátás. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legfrissebb adatai szerint az unió teljes kibocsátásának már csak alig 6%-a származik az állattenyésztés ÜHG-kibocsátásából.
  • Az unió az állattenyésztés ÜHG-kibocsátását úgy csökkentette, hogy a metánkibocsátás szempontjából lényeges állatfajok esetében az állatállomány-létszám 1990 óta nőtt: a nagykérődzők tekintetében 18%-kal, a kiskérődzők tekintetében 30%-kal. Az ágazat termelékenysége a húsmarha szektorban 16%-kal, a tej szektorban 70%-kal, a sertés szektorban 17%-kal bővült, mindemellett a húsfogyasztás tekintetében 24%-os, a tejtermékek fogyasztása tekintetében pedig 22%-os emelkedés volt.


  • A korszerű, innovatív gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásával körülbelül további 30%-kal csökkenthető az állattenyésztési rendszerek kibocsátása, de ennek következményeiről sem érdemes megfeledkezni: társadalmi, gazdasági veszteségekkel és az élelmezésbiztonság veszélyeztetésével lehet számolni. Furcsának nevezhető paradoxon az is, hogy fokozódik a világ fehérjeszükséglete, miközben az állattenyésztést ellehetetlenítő intézkedések száma nőhet.
  • Sok esetben figyelmen kívül hagyják azt a tényt is, hogy a mezőgazdasági eredetű metán ─ különösen az állattenyésztéshez köthető szerves eredetű gázkibocsátás ─ az ÜHG-ok természetes körfogásának részét képezi, ellentétben a fosszilis forrásokból származó, hosszú élettartamú gázokkal.

Mindezen tények fényében elgondolkoztató tehát, hogy vajon merre is tartunk, jó-e az irány. A cikk teljes terjedelmében ITT olvasható.