„Egy élet, két hivatás, húsz ló – meg úgy nagyjából egy tonna adrenalin. Azt hiszem, ez így eléggé pontosan leírja a mindennapjaimat. Az biztos, hogy nem vagyok az a típus, aki kényelmesen elücsörög egy sarokban. Ha mégis erre kényszerülnék, inkább nyolcvan lábon dübörögve vágtáznék el onnét – szó szerint. Vannak emberek, akiket egyszerűen vonzanak a kihívások. Akiknek nem elég a hétköznapi, akik akkor érzik jól magukat, ha a pulzusuk az egekben van – én közéjük tartozom. Tűzoltóként és lovasként is ezt élem meg nap mint nap. A tűzoltóságon minden riasztás egy új kihívás. Soha nem tudhatod, mire számíthatsz – de menni kell, cselekedni kell, nincs idő habozásra. A lovakkal ugyanez a helyzet: ott sincs két egyforma pillanat, két egyforma nap. Húsz lóval hajtani? Iszonyú fegyelem, koncentráció, és nem kevés bátorság kérdése.

Tóth Lajos

Tóth Lajos tűzoltó törzsőrmester – forrás: Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság

Guinness-rekord ide vagy oda, engem nem a cím hajt. Sokkal inkább az érzés: amikor ott állok két ló hátán, nyolcvan láb dübörög alattam, és a közönség lélegzetvisszafojtva figyel – na ez az, amikor igazán élek" – fogalmazott az Agroinformnak Tóth Lajos.

„Sokan kérdezik, hogyan jutottam el a tűzoltóságtól a Guinness-rekordig. Hát, én mindig azt mondom: a lovak mutatták meg, ki vagyok valójában. Bölcskén születtem, egy Tolna megyei kisvárosban, ahol a nagypapám TSZ-kocsisként dolgozott. Kétéves koromban már lóra ültetett, azóta szinte le sem szálltam róluk. Gyerekként sok időt töltöttem vele, megtanultam a szántást, boronálást, fogasolást – mindent, amit lóval csak lehetett csinálni.

Aztán jöttek a lovas rendezvények, ahol csikósokat láttam – lóülés, lófektetés, ostorcsergetés. Ez lenyűgözött. Ott dőlt el bennem, hogy én is csikós akarok lenni. Imponált az, ahogy ló és lovas egy ritmusban mozognak. Az első saját lovamat még gyerekként kaptam, azóta magam tanítom be az összes állatot" – mesélte a tűzoltó.

Tóth Lajos

"Guinness-rekord ide vagy oda, engem nem a cím hajt. Sokkal inkább az érzés: amikor ott állok két ló hátán, nyolcvan láb dübörög alattam, és a közönség lélegzetvisszafojtva figyel – na az az, amikor igazán élek" – forrás: Tóth Lajos

Eredetileg autószerelőnek tanult, mert kellett egy „rendes" szakma is. Édesapja is az volt, de Lajost mindig a lovak vonzották jobban. Dolgozott a Dunai Vasműben is, de aztán egyre jobban izgatta a tűzoltóautók szirénája, ami áthallatszott a laktanyából. Jelentkezett és 2009 szeptemberében kezdte el a szolgálatot. Azóta tűzoltóként dolgozik, de a lovak soha, egy pillanatra sem kerültek háttérbe.

"A bemutatóimat 2006-ban kezdtem, először csak öt lóval – négyet a barátaimtól kértem kölcsön. Később saját lovaimmal alakítottam ki egy puszta ötöst, aztán jött a nyolcas, majd a tízes. 2018-ban már nyolc lóval hajtottam egyszerre, de úgy éreztem, tudok ennél többet. 2019-ben, Solt-Révbérpusztán húsz lóval hajtottam – egyedül, hivatalos Guinness-rekordot állítva fel.

Tóth Lajos

"A lovaim nemcsak bemutatókra valók – ők a társaim. Érzik, ha feszültség van, ha valami nincs rendben. Ugyanúgy "működnek", mint egy kutya – fontos, hogy tudják, hol a helyük és ki a vezető" – forrás: Tóth Lajos

Ez azonban nem pusztán egy mutatvány volt, hanem egyfajta tisztelgés a magyar csikós hagyomány előtt. Hónapokon át tartó felkészülés eredménye. A lovakat én képeztem ki, a legtöbb nóniusz vagy nóniusz félvér – fekete színű mind, nekem ez a favorit. A rekordkísérlet szabálya az volt, hogy a húsz lovat lépésben, ügetésben és vágtában is kellett hajtanom – mindegyik fázisnak pontosan egy percig kellett tartania és megállással kellett zárnom" – fogalmazott.

A férfi a bemutatókon nemcsak a mutatványra figyel. Fontos számára, hogy a nézők megértsék, mit jelent csikósnak lenni. Népi viseletben jelenik meg, hol hortobágyiban, hol kiskunságiban – attól függ, merre jár. Bár sokan azt hiszik, a puszta ötös hortobágyi hagyomány, igazából az egész Alföldé. Régebben Révbérpusztán hajtott beugrósként, ott kezdte el gyakorolni ezt az egészet, amikor még nem volt saját fogata.


"Tűzoltóként is ugyanezzel az elhivatottsággal dolgozom. 2022-ben Bátorságért Érdemjelet kaptam, miután egy használaton kívüli, 15 méter mély kútba zuhant négyéves kisfiút hoztam fel. Mentőkötéllel ereszkedtem le, nyakig sárban volt, de sikerült kimenteni. Azt szoktam mondani: bátorság, egyensúlyérzék, alázat – ezek kellenek a tűzoltósághoz és a csikós élethez is.

Ma már van tíz lovam, meg két póni is a gyerekeknek. Minden nap én gondoskodom róluk – etetek, trágyázok, gyakorlok. Nincs alkalmazottam, magam intézek mindent. 24/48-as szolgálatban vagyok a tűzoltóságnál, így a szabadnapokon teljes mértékben a lovakkal foglalkozom. Van egy mini nyerges szállítóm, abban hat lovat tudok vinni, meg egy kisebb, abban három-négyet. Így járok bemutatókra országszerte – Mezőhegyestől Orosházáig, május elsejei rendezvényekre, falunapokra.

Tóth Lajos

Bátorság, egyensúlyérzék, alázat – ezek kellenek a tűzoltósághoz és a csikós élethez is – forrás: Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság

A lovaim nemcsak bemutatókra valók – ők a társaim. Érzik, ha feszültség van, ha valami nincs rendben. Ugyanúgy "működnek", mint egy kutya – fontos, hogy tudják, hol a helyük és ki a vezető. Ez a kapcsolat, ami közöttünk van, nem tanítható meg pár hét alatt. Idő, türelem, szeretet kell hozzá – meg az, hogy az ember ne csak lovagoljon, hanem együtt lélegezzen az állattal. Ez az én történetem. A lovak megmutatták, ki vagyok. És ezt a tudást, ezt az élményt próbálom minden egyes bemutatón megosztani másokkal is" – mondta végül Tóth Lajos.

Indexkép: Tóth Lajos