Az alábbi cikk az Agroinform Tipp 2007. márciusi számából származik.

Ez abból adódik, hogy a különböző baromfifajok egyes betegségekkel szemben különböző érzékenységet mutatnak. A hagyományos kisüzemi tartás mellett létrejöttek nagyüzemi libatelepek is, ahol egyes megbetegedések másképpen jelentkeznek, másképpen történik a nevelés és a betegségek elleni védekezés.

A libák „vírusos betegsége a Derzsy-féle betegség”, a fiatal libák máj és szívizom károsodással járó betegsége. Elterjedése összefügg a nagyüzemi baromfiállományok kialakulásával, a gépi keltetés bevezetésével. Manapság a betegség mindenütt előfordul. A betegséget a beteg, vírusürítő állatok terjesztik.

A betegség tünetei: szikimmunitás nélküli kislibákon, ha szikimmunitás nem védi és a keltetőben fertőződnek, 5–7 napos korukban jelentkezik a betegség. A beteg állatok étvágytalanok, bágyadtak, nehézkesen mozognak, fáznak, összebújnak. Egyes libákon náthás tünetek, hasmenés jelentkezik. A hasüregben felgyülemlő savó miatt „hasvízkór” alakul ki. Az elhullások a 8-ik napon kezdődnek, általában a 15-ik napon éri el a maximumot és a 4-ik hét végére az elhullás megszűnik. Ha a vírusos fertőzéshez baktériumos fertőzés is társul, a szövődmény miatt több lesz a kiesés. Ha csak néhány hetes korban fertőződnek a fogékony növendék libák, akkor a betegség tünetei nem ilyen súlyosak.

A betegség megelőzésének egyik fontos eleme a járványvédelmi szabályok betartása, ami azt jelenti, hogy a tojásokat a keltetőgépbe fertőtleníteni kell. Külön gépben kell minden állomány tojását keltetni, és a letelepítés után a napos libákat a fertőzéstől védeni kell. A megelőzés másik eleme a törzsállományok „vakcinázása”. A vakcinázást úgy kell elvégezni, hogy legalább 4 hetes védettséget adjon az állatoknak.

Gyakorlati megfigyelések szerint a Derzsy-féle betegség leginkább a nagy létszámú állományok betegsége, míg a „baromfi kolera” kisüzemi és nagyüzemi állományokban egyaránt előfordul. Többnyire heveny formában előforduló baktériumos betegség, intenzív, zárt, nagy létszámú, tyúk- és pulykaállományokban előfordulása ritkább. A kis létszámú, házkörüli tyúk- és libaállományokban gyakrabban előfordul. A baromfi kolerát előidéző baktériumokra legfogékonyabbak a pulykák, kacsák és ludak. A baktérium behurcolás útján kerül az állományba. A betegség robbanásszerűen jelentkezik, hirtelen nagy számú elhullással. A kórokozó kártétele több tényezőtől függ. Ha az állomány ellenálló képessége kicsi a kártétel nagyobb, míg a jobb ellenálló képességű állományban kisebb.

A betegség megelőzése. Állatorvosi javaslat szerint több baromfifaj együtt tartása esetén (tyúkfélék, kacsa, liba) célszerű minden baromfi vakcinás védőoltása, különösen, ha az állatok más udvarok állományával is találkoznak, pl. a településen átfolyó patakon. A védettség – kétszeri oltás baromfi kolera elleni vakcinával – különösen jó hatású a kora őszi időszakban, amikor a klimatikus viszonyok különösen kedveznek a betegség terjedésének.

Az angolkór növendék libák mozgásszervi megbetegedése, mely akkor alakult ki, ha a libák takarmányának „D-vitamin” és „kalcium” tartalma az igényeket nem elégíti ki. A betegség elsősorban zárt ólakban tartott állományokban fordul elő, de házi növendéklúd-állományokban is kialakulhat. Természetes körülmények között az állomány magától gyógyul, sokszor a tüneteket sem veszi észre az állattartó. Zárt tartású állománynál a D-vitamin-itatás, a kalciumpótlás javasolt.

Az angolkór tünetei: ingadozó járás, a combcsontok könnyen hajlíthatók. Az állatok combcsontja eltörhet, „lesántul” az állomány.

A jó gazda figyeli a libák fejlődését, és szakszerű védekezéssel megelőzi a fertőzést. Így jövedelmezővé válhat a libatartás.

Dr. László László