Amikor vége az ősznek, mindenki azt találgatja, milyen is lesz a tél. Reménykedünk, hogy nem lesz túlságosan kemény, és szinte már számoljuk a napokat a tavasz eljöttéig, amikor végre újra a kertünké lehet a főszerep.
De nem csak mi vagyunk így ezzel, már őseink is nagy érdeklődéssel figyelték az időjárást, és számtalan megfigyelést és hiedelmet társítottak a november hónaphoz. Érdemes ezeket ma is figyelni és észben tartani, hiszen amikor még elődeink éltek, sokkal közelebb voltak a természethez, mint mi, így a megfigyeléseik nagy része is helytálló lehet, akár a mai, modern világban is. A hagyományok közül pedig néhánnyal igazán színessé varázsolhatjuk a kissé szürke, késő őszi napokat. Érdemes végignézni, mi volt régen, és feljegyezni, mi valósul meg ebből idén. Az unokáink lehet, hogy hálásak lesznek majd évek múlva ezért.
Szent András havi babonák és megfigyelések
Szent András havában a halottainkra emlékezünk elsőként. Azonban ebben az őszutónak nevezett hónapban több jeles napot is találunk. Ekkor rendezünk libalakomákat, és kóstolhatjuk meg, hogy milyen lett az új bor. Vegyük hát sorra ezeket napokat és a hozzájuk tartozó hagyományokat, hiedelmeket.
Azt mondják, ha egészségesek akarunk maradni, novemberben sok tojást és mézet kell fogyasztanunk. Az italozással azonban bánjunk inkább csínyján, különösen, ha alkoholról van szó. Maradjunk inkább a gyógynövényekből készült teáknál. Novemberben nem szabad semmilyen állat fejét megenni, és egy másik babona szerint kerülni kell a fürdőzést és a szerelmeskedést is. Mondjuk, ha valaki egész hónapban kerüli a fürdőzést, akkor valószínűleg jobb, ha a másik tilalmat is tartja.
Azt mondják, aki Szent András havában született, igazán bölcs, takarékos, tökéletesen hűséges, istenfélő és szerencsés is. Novemberben elődeink a téli időjárására a nyers bükkfáról levágott forgácsból következtettek. Ha a forgács száraz volt, enyhe tél következett. Ellenben, ha a forgácsot nedvesnek találták, hideg telet jövendöltek. Az angolok nem a bükkfa forgácsát, hanem a makkját használták előrejelzésre.
Ha mindenszentek napján a megvizsgált makkot száraznak találták, kemény télre kellett felkészülni, de ha a makk nedves és matt színű volt, csapadékos, de enyhe telet vártak. Ha novemberben zivatar volt, az termékeny évet jelzett előre.
November 1. Mindenszentek ünnepe
A mindenszentek ünnepe a római katolikus egyház saját ünnepe. Korábban összefonódott az ősi kelta, Samhain pogány ünneppel is. Ez a kelták számára az újévet jelentette, és a tél és a sötétség kezdetét. Úgy vélték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei visszatérhetnek, és összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába.
Azért, hogy a lelkek minél kevesebb bajt okozzanak, az emberek ételt és állatot áldoztak fel nekik. Ez a pogány, halottakra emlékező ünnep él tovább mindenszentek ünnepeként.
Ez a napot a keresztények által lakott keleti területeken már 380-tól megtartották, az összes vértanú ünnepeként. A nyugati keresztény egyházban 609-től ünneplik, attól az évtől, amikor IV. Bonifác pápa Rómában átvette és május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére felszentelte az eredetileg a pogány istenek tiszteletére épült Pantheont.
A 8. században tette ezt a napot III. Gergely pápa a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" emléknapjává, majd 835-ben IV. Gergely pápa november 1-jét nevezte ki az ünnep napjául és egyetemes ünneppé tette. VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnepet a vértanúkról minden szentre.
Ma a római katolikusoknál november 1-jén tartják, a görögkatolikusoknál a húsvét utáni 8. és a pünkösdöt követő 1. vasárnapon ünneplik. A reformátusoknál ezzel szemben nem egyházi ünnep sem a halottak napja, sem a mindenszentek, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt. Az evangélikusok megtartják a halottak napját, de a mindenszentek ünnepét nem.
Az ünnepet megelőző napokban és az ünnep napján is, a legtöbben meglátogatják elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és mécseseket gyújtanak. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi. A sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el, német katolikus hatásra. Mivel a krizantém ilyenkor nyílik, leggyakrabban hazánkban ez a virág kerül a sírokra.
November 2. Halottak napja
A halottak napja az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért kerül megtartásra. A katolikusok november 2-án tartják, a mindenszenteket követő napon.
Az ókori rómaiak a holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnepet február 22-én tartották. Ekkor a római családok egymást megajándékozva, vidámsággal oldották föl az ünnep komorságát.
Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy mindenszentek napja után emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről. Ezen a napon imádságot mondanak az elhunytakért. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak. Az eredetileg katolikus ünnepet más felekezetek is átvették.
November 3. Hubert nap
November 3-án, Hubert napján, Szent Hubertuszra emlékezünk. Ő a kezdetben nem nagyon törődött a vallásos kötelességei teljesítésével, így rengeteg időt töltött vadászattal. A legenda szerint csak akkor tért meg, amikor az egyik vadászaton egy feszületet hordozó szarvasbika örök kárhozattal fenyegette meg, ha nem változtat gyorsan az életmódján. Az üzenet hatására Hubertusz Szent Lambertet, Maastricht püspökét fogadta tanítójául, és szerzetesnek állt. Rengeteg áldozatos munkája révén később Liége püspökévé választották. Szent Hubertuszt sokan tisztelik, így több katonai rendet és számos vadászati egyesületet neveztek el róla. A vadászok ma is védőszentjükként tisztelik.
A november a libatorok hava. Fotó: Shutterstock
November 4. Károly nap
November 4-én, Károly napján Szent Károlyra emlékezünk, aki a 16. századi pestisjárvány idején a betegeket és haldoklókat ápoló, milánói érsek volt.
November 11. Márton nap
November 11-én, Márton napján óriási libalakomákat tartunk. Ennek oka Szent Márton, aki a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó szent volt. Mártont jólelkűsége, a betegek és szegények iránti részvéte miatt a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tisztelték. Mártont püspökké akarták választani, de ő ezt nem szerette volna, mivel minden idejét a szegények szolgálatával akarta tölteni, így a küldöttek elől a libaólba bújt. Ám a libák hangos gágogása elárulta őt. Ezen a napon vágják le a hízott libákat. Azt mondják ugyanis, „Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." Így hát semmi esetre se essünk abba a hibába, hogy elmarad a libavacsora ezen a jeles napon.
Ráadásul ehhez a naphoz még számos időjárásjóslás is kötődik. „Márton olykor fehér lovon jár", vagyis fel kell készülni arra is, hogy ezen a napon bizony már eshet a hó. „Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál", „Ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél". Ezek a jóslások magukért beszélnek. Így nagyon bízzunk benne, hogy a libák lába nem fog fázni idén Márton napkor. Régen dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert úgy vélték, hogy az a jószágok pusztulását okozza. Egy hiedelem szerint Márton az új bor bírája, tehát ezen a napon lehet először megkóstolni az idei új bort.
Erre könnyen sort is keríthetünk a Márton napi libatorok egyikén, melyeket országszerte tartanak. Ez a nap már az Árpád-korban bérlet- és bérkifizető nap volt, de természetvarázsló pásztornap is. A pásztorok ezen a napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek jószágait legeltették. Ezt a nyalábot nevezték Szent Márton vesszejének, melynek védelmező szerepet tulajdonítottak.
Novemberben van itt az új bor kóstolásának ideje. Fotó: Shutterstock
November 15. Lipót nap
November 15-én, Lipót napján, III. Szent Lipótra emlékezünk. Az osztrákok számára hagyományosan ez a nap jelenti az újbor ivásának, vagyis a Heuringennek a kezdetét. Sokan zarándokolnak el a Klosterneuburg apátságba, amely a borkereskedő szerzetesek híres Leopoldsberg nevű borának otthona. Lipót napi szokás a 'Fasselrutschen', vagyis hogy lecsúsznak arról a 12000 gallonos hordóról, melyet 1704-ben rendeltek a Klosterneuberg apátság borospincéje számára. A zarándokok egyenként felmásznak a hordó tetejére, és sorban lecsúsznak róla azért, hogy szerencséjük legyen. A szerencséjüket akár már aznap át is élhetik, hiszen nem kevés szerencse kell hozzá, hogy baj nélkül megússzák a hordóról való csúszkálást.
November 19. Erzsébet nap
November 19-e Erzsébet napja, amikor is Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezik a katolikus egyház. Árpád-házi Szent Erzsébet II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya volt. 1207-ben született, bátyja a későbbi IV. Béla magyar király volt. Erzsébetet négy éves korában eljegyezték I. Hermann türingiai tartománygróf fiával, Hermann-nal, aki később meghalt, majd annak öccsével, Lajossal lépett frigyre.
Férje halála után megfosztották vagyonától, és Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett. Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, illetve a kosarában ábrázolják. Ennek eredete, hogy Erzsébet nagyon jó ember volt. Menedéket hozott létre árva gyermekek számára, majd kórházat alapított, ahol ő maga is segített a betegápolásban. Azonban ennek ellenére nem volt könnyű élete, mert folyton gúnyolták és bántották őt. Egy napon Erzsébet éppen kenyeret vitt a szegényeknek, amikor kérdőre vonták, mit rejteget a kötényében.
Azt felelte rózsákat, és mivel Isten nem akarta, hogy hazugságon kapják, amikor belenéztek a kötényébe, ott bár kenyér volt, rózsákat láttak. A népi megfigyelés szerint Erzsébet napja körül nagyon gyakran válik változékonnyá az időjárás. Sokszor ilyenkor esik le az első hó, ezért ilyenkor azt szokták mondani, hogy „Erzsébet megrázza pendelyét", vagy „Erzsike megrázza dunyháját". Ez a nap az őszi munkák zárónapja is egyben. A legények ezen a napon leányinget tettek a párnájuk alá azért, hogy megálmodják jövendőbelijüket.
November 22. Cecília nap
November 22-én, Cecília napján Szent Cecíliára, az egyházi zene és a muzsikusok védőszentjére emlékezünk. Sokan úgy vélik, ő találta fel az orgonát, ezért ezen a napon több helyen is koncerteket tartanak.
November 25. Katalin nap
November 25-e Katalin napja. Ezen a napon Alexandriai Katalinra emlékezünk, aki a házasságra váró lányok védőszentje, de védőjükként tisztelik a fuvarosok, a molnárok, a fazekasok, a bognárok és a takácsok is. Katalin Maxentius császár előtt keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény, és nem hajlandó a bálványok imádására. A császár ötven bölcset hivatott, hogy győzzék meg a királylányt ennek ellenkezőjéről, de azok sorra meghajoltak Katalin érvei előtt, mint ahogy mindenki, aki találkozott vele. Végül vértanú halált halt.
Katalin napján eljött az ideje a házasságjóslásnak is, hiszen ha az ezen a napon vízbe tett ág kizöldell karácsonyra, akkor a lány, aki az ágat a vízbe tette, hamarosan férjhez fog menni. Az ő ünnepe után már az advent következik, amikor sem lakodalmat tartani, sem táncolni nem szabad. Ezen a napon a legények egész nap böjtöt tartottak, hogy megálmodják, ki lesz majd a feleségük. A népi időjárási előrejelzés szerint a Katalin napi hideg időt enyhe karácsony követi, vagyis, ha "Katalin kopog, karácsony locsog."
November 30. András nap
November 30-án pedig Szent Andrást ünnepeljük. November utolsó napján ünnepeljük Szent Andrást, mely hónapot Szent András havának is nevezzük. Szent András egyike volt Jézus tizenkét tanítványának. A Galileából származó András testvére volt Simeon Péter, akit Jézus az egyház alapítójává tett meg. András Keresztelő János tanítványává szegődött, majd Jézus követője lett. Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz, de amíg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Így a két testvér otthagyta a halászéletet és három évig voltak Jézus tanítványai. Szent András ábrázolása az andráskereszttel történik, amelyet vagy átfog, vagy amelyre felfeszítik. A legenda szerint a saját kérésére feszítették andráskeresztre, mert azt mondta, hogy nem méltó a Krisztuséval azonos formájú keresztre feszítésre.
Az András nap is a szerelmi jóslás ideje. A lányok egész nap böjtöt tartottak, éjszakára pedig valamilyen férfiruhadarabot tettek a fejük alá, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük. "Aki böjtöl András napján, Vőlegényt lát iccakáján" mondták a Hajdúságban. Az ólomöntés vagy a gombócfőzés is szokás volt ezen a napon. A gombócokba egy-egy férfinevet tartalmazó cédulát rejtettek, és amelyik gombóc elsőnek jött fel, az mutatta a jövendőbeli nevét. De az eresz megrázásából is következtetni tudtak, hiszen ha a zsúpszalmából búzamag hullott alá, gazdag, ha rozsmag, akkor bizony szegény vőlegény volt várható.
Ezek a jóslások annyira ismertek voltak, hogy még Szabó Magda Abigéljében is így akartak jósolni maguknak a lányok. A Duna menti falvakban, ahol vízimalmok működtek, a molnárok azt mondták, "András, hazaláss", ami azt jelentette, hogy a közelgő fagy előtt ideje kivontatni az úszómalmokat a Duna-parthoz. Az András nap fordulatot hoz a naptárban is, hiszen az utána következő vasárnap már az egyházi év kezdete, azaz advent első vasárnapja.
Nagyon kellemes novembert kívánunk!
