Akár szeretjük, akár nem, nincs mit tenni, hiszen eljött a húsvéthétfő, és vele a locsolkodás ideje. Az urak öltözzenek fel szépen, készüljenek egy szép locsolóverssel, és finom kölnivel, míg a hölgyek legyenek ma igen türelmesek, készüljenek szép tojásokkal, és még véletlenül se mossanak késő estig hajat. Ugyanis egészen biztos, hogy amikor frissen mosott hajjal elégedetten hátradőlnek, rögtön jön egy újabb locsoló. De a locsolás mellett azt sem árt megismerni, milyen hagyományok vonatkoznak a holnapi napra!
A húsvéthétfő hagyományai
Ahogy az egész húsvétot, így a húsvéthétfőt is meghatározza a víz. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolkodás szokásának is. A mai, sokszor kissé kellemetlen illatú kölnikkel történő locsolás nagyon is humánus ahhoz képest, ahogy korábban sokszor erőszakkal húzták a lányokat a kúthoz, és ott vödörszám öntötték rájuk a hideg vizet.
Az Ipoly mentén előző este körbejártak a legények a faluban, amit tojáshajtás néven ismertek. Ekkor lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze, máshol szalonnát kaptak, és a zsákmányból finom rántottát készítettek. A tojás héját annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak. Ezután indultak el locsolni, először a rokonokhoz.
Erdélyben zászlós felvonulást rendeztek. Országszerte szokás volt locsolóverseket mondani. Az 1940-es években szelídült meg a hideg vízzel locsolás, és ekkor váltottak át a legtöbben a kölnivel történő locsolkodásra. A locsolást étellel és itallal hálálták meg, emellé pedig hímes tojást kaptak ajándékba a fiúk. Manapság sok helyen csokoládét, vagy pénzt is adnak a locsolkodásért cserébe.
A legenda szerint a Krisztus sírját őrző katonák vízzel próbálták meg lehűteni a Jézus feltámadása miatt ujjongó asszonyokat. Ez a hagyomány az alapja a locsolkodásnak. A locsolkodásért cserébe adott piros tojás színe Jézus vérét jelképezi, és védő erőt tulajdonítanak neki.
Más magyarázat szerint a locsolás oka az, hogy az emberek ettől várták a bőséges termést, és a háziállatok szaporulatát. Ezét is húsvéti jelkép a nyúl, hiszen igen szapora állat, míg az öntözés a bőséges termést segíti elő.
A húsvéthétfő a locsolkodás ideje. Fotó: Shutterstock
A locsolással egyenértékű vesszőzés volt szokásban a szlovák falvakban. Itt fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal vesszőztek, miközben rigmusokat mondtak.
A cserébe kapott tojást befestik, sokszor növények segítségével. Ezen kívül még viaszolással és karcolással is díszítik a tojásokat. A díszítés után a tojást szalonnahéjjal átdörzsölik, hogy fényes legyen. A tojásokkal sok játékot is kitaláltak, így a kókányozást, ticselést, türkölést és a csokkantást. Hajdúdorogon cucázásnak nevezik, amikor két szemben álló játékos összekoccantja a tojásokat. Akié nem törik össze, elnyeri a másik tojását.
Húsvétvasárnap és -hétfőn már ismét lehetett táncolni és bálokat rendezni. A bál költségeit általában a legények viselték. A lányok a húsvéti bálba fehér ruhában és hajadonfőtt mentek. Beregdarócon a legények mentek a lányokért, és ők vitték el őket a bálba, akik cserébe süteményt és bort vittek magukkal. A húsvéttal megkezdődött a lakodalmak ideje is.
Hölgyeim, ha már a hagyományoknál tartunk, van egy nagyon szép szokás, amit ideje lenne újra feléleszteni. Ez nem más, mint a húsvétkedd hagyománya. Húsvétkedd a visszalocsolás ideje, amikor is a lányok sorban álltak a faluba vezető út két oldalán, és ha legényt láttak jönni, leöntötték hideg vízzel. Így, aki hétfőn nem finom kölnit, hanem jéghideg vizet kapott a nyakába, bátran viszonozhatja azt, és ha kérdés merül fel a fiatalemberek részéről, bátran mutassátok meg nekik írásunkat.
