A lestyán egy méltatlanul elhanyagolt kincs a veteményesek szélén, pedig azon természetes ízfokozók egyike, amely nem hiányozhatna egyetlen konyhából sem. A tudomány szerint illóolajakat, keserű anyagokat, kumaronikat, furokumarinokat, karbonsavakat és gyantát tartalmaz, és az ízesítő hatása mellett kiemelkedő az egészségünkre gyakorolt hatása is – írja az egy.hu.
A kolostorkertek népszerű növényét Hildegard von Bingen köhögés, mandulagyulladás, torokfájás és hasi görcsök esetén ajánlotta. Hatásosnak vélték a pestis ellen, a tüdőbetegségek gyógyítására, gyomorerősítésre, kutya- és kígyóharapásra, sárgaság és májbetegség esetén. Vesekő, vesehomok kihajtására, ödémák megszüntetésére is használható.
A modern fitoterápia a lestyán főzetét alkalmazza gyomorégésre, vizelethajtóként, izzasztónak és köhögés csillapítására.
A lestyán a ftalidoknak köszönhetően enyhíti a gyomor és a belek simaizom-görcseit, jótékonyan hat az emésztésre, erőteljes íze serkenti az emésztőnedvek termelődését, segít megelőzni a teltségérzés kialakulását. Jótékonyan hat étvágytalanságban, felgyorsítja az emésztés folyamatát.
Képes szervezetünkből eltávolítani a salak- és méreganyagokat, felgyorsítja és javítja a táplálék feldolgozását. Támogatja a húgysav kiürítését a szervezetből, ezzel jótékonyan befolyásol többféle ízületi megbetegedést (reuma, kopásos ízületi betegségek, köszvény).
A lestyánnak ott a helye a húslevesbe való zöldségek között – fotó: pixabay.com
Leginkább azonban a levesekben érthetjük meg a lestyán létjogosultságát. Bármilyen hús- és zöldségleveshez használható, nem csak a kellemes ízét adja hozzá az ételekhez, hanem egyfajta ízfokozóként is működik. Enyhén csípős, intenzíven édes, a zellerre hasonlító íze van.
A lestyán (Levisticum officinale) a legősibb kultúrnövényeink egyike, Dél-Európában és Délnyugat-Ázsiában honos. Európai élőhelye feltételezhetően az itáliai Liguria tartományban található, ahonnan az Alpokon túlra a szerzetesek révén már a korai középkorban eljutott, és a kolostorkertek népszerű növényévé vált. Népies elnevezései: lecsihan, leustyan, levescsík, levestikom, levestököm, löböstök, lóstya, delikátfa.
A lestyán levelét, magját és gyökerét is felhasználhatjuk levesek, egytálételek, szószok, tokányok, rizs és ragu készítéséhez, nem hiányozhat a csorbalevesek fűszerkeverékéből sem. Jól illik a tárkonyhoz, a petrezselyemhez, a borsikafűhöz, a zellerhez.
Ajánlatos a főzéshez takarékosan használni, ezért – mivel nem kell belőle sok – az átlagos igényeket egy vagy két tő kielégíti. Leveleiből tároljunk be bátran télire, akár megszárítva, akár apróra vágva, lefagyasztva, így a hideg hónapokban sem kell nélkülözni a legendás fűszert.
Ha a kertben szeretnéd termeszteni, akkor jó, ha tudod, hogy a lestyán olyan évelő növény, ami a napos, félárnyékos helyen érzi a legjobban magát: sok napfényre és jó vízelvezetésű talajra van szüksége. Magról lehet szaporítani, de palántázhatjuk is. A magvetésre a legjobb időszak októberben és novemberben van, de kora tavasszal is jó lehet az időzítés.
Indexkép: flickr.com
