Biztosan sokan emlékeznek még a hazánk uniós csatlakozását népszerűsítő kampányra, melynek egyik tipikus mondata azt sugallta, hogy az Európai Unió tagállamának állampolgáraként akár Bécsben is nyithatnánk cukrászdát. Nos, ha ilyen vállalkozó szellemű honpolgárt nem is találtunk, de olyant igen, aki Horvátországban olívabogyót termel – igaz, egyelőre csak családi szükségletre néhány fán. Ám már tervezi a bővítést, mert óriási igény mutatkozna a magyar olívaolajra.
– A feleségemmel valamikor 2003 tájékán Horvátországban, Rab-szigeten nyaraltunk többször is, nagyon megtetszett a sziget és 2008-ban sikerült egy kertes nyaralót vásárolnunk – idézte fel a nagykanizsai Póczak János, aki nem mellesleg kertészettel foglalkozik. – A szomszéd néni tanácsára, 2009-ben ültettünk először két olívafát, hogy később majd árnyékot adjanak. Illetve volt még egy, olyan 25-30 éves fa, amit "megörököltünk" az előző tulajdonostól. Azóta még ötöt telepítettünk, mindenhová, ahol találtunk még egy kis szabad helyet. Most már 16 éves a kert, s az először általunk elültetett fák 15 évesek, ezek négy évvel ezelőtt kezdtek el teremni rendesen. Az egy nagyon jó év, 112 kilónyi olívabogyót szedhettünk le, amiből 12 liter olajunk lett.
Póczak János olívaszüret közben – forrás: Agroinform
– Kilenc-tíz kiló bogyóból lehet körülbelül 1 litert kisajtolni – magyarázta. – Sajnos, a fajtákat nem ismerjük, küllemre azt látjuk, hogy van nagy- és kis bogyójú olíva. Az ottaniak szerint a nagy szeműt könnyebb szüretelni, a kicsinek viszont nagyobb az olajtartalma kilogrammra vetítve. Mindkét fajta megtalálható a szigeten, nálunk is a legelső fák termései nagy szeműek, a többiek kis szeműek. Az érési idő évjárattól függ, de általában novemberre esik. A kis szemű fajtát akkor érdemes szedni, amikor a bogyók nagy része már fekete, míg a nagy szeműnél már lehet akkor, amikor a bogyók körülbelül egyharmada vörösre színeződik, vagy már fekete. Amikor a korona felső részén elhelyezkedő termések már fekete színűek, akkor általában az alsó részen még zöld bogyókat találunk. Mi ilyenkor nem szoktunk válogatni, vagy várni, minden bogyót leszedünk egy menetben.
Nem egyszerre érnek a bogyók – forrás: Agroinform
A szigeten ketten is foglalkoznak olívasajtolással, úgynevezett hideg eljárással. A friss olívaolaj színre hasonlít a mustéra, zavaros, átláthatatlan és nagyjából karácsonyra tisztul le. A tárolóedény alján ott marad a "sűrűje", akár a bornál a seprő – erről a tiszta olajat le kell fejteni.
János tud egy sajátos eljárásról is: sajtolás előtt két héten át sós tengervízben áztatják a bogyókat, miközben mindennap cserélik a vizet, így a bogyók elveszítik a keserűségüket. Az idősebbek még így csinálják, a fiatalok egyre kevésbé, mert azért ez elég macerás dolog.
A szüret és az utómunkálat mindig családi esemény – forrás: Agroinform
– Rendszeresen osztok meg képeket a Facebook-oldalamon a szüretről, a sajtolásról és az olajokról, és már most sokan érdeklődnek, hogy lehet-e vásárolni. Kénytelen vagyok mindig azt válaszolni, hogy nem, nincs eladó, csak a családnak készítem. De akkora az igény, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy Horvátországban vásárolok egy 1500-2000 négyzetméteres területet és beültetem olívafákkal. Azt gondolom egyébként, hogy itthon is telepítek néhányat, mert a fák elvileg mínusz 10-15 Celsius fokos hideget is kibírnak, s talán megfelelő fekvésben nagy gond nem lehet velük. Balatonfenyvesen van nyaralónk, ott is láttam kiültetve a szabadba, eddig még mindig áttelelt, nem fagyott el – magyarázta Póczak János. – Ha az elképzeléseim beválnak, már csak a sajtolásra kell megoldást találni. De ha többen belefognak a termelésbe, biztosan lesz, aki felvállalja ezt a részét is. Reméljük, ha megvalósulnak az álmaink, pár év múlva komolyabb olívaszüretről is beszámolhatunk!
Indexkép: Agroinform
