Összevont osztályülésen tárgyalta meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) az integrációs együttműködés különböző lehetőségeit az agrárgazdaság területén – jelentette be március 9.-én, Dr. Győrffy Balázs, a NAK elnöke. Az osztályülésen jól működő példákkal ismerkedtek meg a résztvevők, illetve néhány olyan előremutató elképzelést is bemutattak.
Akkor lehet a jövőt jól tervezni, ha a múltunkkal is tisztában vagyunk, s a jelenünk helyzetét is reálisan értékeljük –mondta a NAK elnöke. Alapvetően elmondható, hogy a versenyképesség kapcsolódik az együttműködési lehetőségekhez, a gazdák hozzáállásához, és szándékához. Az látszik, hogy Magyarországon még sok kiaknázatlan lehetőség rejlik ebben a kérdéskörben, de úgy is fogalmazhatunk, hogy Magyarországon az együttműködési hajlam – legyen szövetkezetről, integrációról, más termelői szerveződésekről – igen alacsony szinten mozog.
Ennek történelmi okai is vannak, és nyilvánvaló, hogy a kevésbé sikeres együttműködési formák is inkább borzolták a kedélyeket az elmúlt évtizedekben, mintsem elősegítették volna az együttműködések kialakulását. Ezért mindenképpen szükséges, hogy a gazdálkodóknak, az integrációban, szövetkezésben részt venni szándékozóknak a kamara egy más típusú együttműködési formát is képes legyen bemutatni, ajánlani. A NAK 2015-ben tízezer gazdálkodót kérdezett meg egy kutatás keretében, és az a sajnálatos eredmény született, hogymeglehetősen csekély az együttműködési szándék a magyar agrárgazdaság szereplői körében.
S ha már működő együttműködésekről beszélünk, akkor jellemzően a különböző pályázatokon elnyerhető plusz pont szerepelt első helyen, amiért hajlanak a gazdák az együttműködésre. Ugyanakkor, ha egyénileg kérdezik meg a gazdákat, akkor azt tapasztalni, hogy az értékesítés biztonságának a javulása foglalkoztatja leginkább őket, hiszen a megkérdezettek 63 százaléka adott erre kérdésre pozitív választ. S ha megnézzük, hogy melyik kérdés kapta meg a megkérdezettek ötven százalékának az igenlő válaszát, akkor az árak kiszámíthatósága, az input anyagok olcsó beszerzése, valamint a piaci alkuerő javulása az, ami a leghangsúlyosabban jelent meg. Akár horizontális, akár vertikális együttműködés esetében beszélni kell arról is, hogy milyen példa értékű együttműködések vannak idehaza és a világ más pontján.
Egyre nő a magyar gazdák lemaradása az uniós versenytársak már jól működő együttműködéseivel szemben – fotó: Agroinform.hu
A NAK egy olyan javaslattal állt elő, amivel az integrációt más megközelítésben, új alapokra helyezve kívánja vonzóbbá tenni az agrárágazat szereplői számára. A kamarának ebben a témakörben fontos szerepe van, az információk gyors, és pontos átadása, a tagság ilyen irányú „tanítása”, képzése a közeljövő meghatározó feladata közé tartozik.
Jakab István, a MAGOSZ elnöke, az Országgyűlés alelnöke csatlakozva Győrffy Balázs gondolataihoz, emlékeztetett arra, hogy az uniós csatlakozás időszakában olyan partnerekkel találkoztunk, amikor a határokat kinyitottuk, akik már több évtizedes, sőt, másfélszáz éves múlttal rendelkeztek az együttműködés területén. Az élelmiszerláncban visszaforgatott tőke alapján komoly infrastruktúrát alakítottak ki, tehát tudásnak, és tapasztalatnak nincsenek híján. S ők már tudatosan léptek be a kelet-európai piacokra, új profit centrumokat láttak Kelet-Európában. Nálunk pedig korábban volt egy felülről létrehozott együttműködési kényszer, és egy alacsony bizalmi szint,
a természetes összefogás nem alakulhatott ki.
Még egy dolgot kell megemlíteni, ami ma is igaz: az ágazatban gyakorlatilag a piacvesztés nagyon erős volt, ugyanakkor a profit elsősorban a kereskedelemben csapódott le, és ennek nagy részét a multinacionális cégek ki is vitték az országból. Ebből a helyzetből kellett kiindulni, és talpra állni, hangoztatta Jakab István. Ma már az előadásokon pozitív tapasztalatokról is lehetett hallani, azonban azt is látni kell, hogy az integrációt, az összefogást, az együttműködést inkább gazdasági együttműködésnek nevezné az elnök.
Az élet már kikényszeríttette az összefogást, túl vagyunk a 24. órán, s minden elhalasztott nappal csak a veszteségei nőnek főleg a termelői oldalnak. Lépéskényszerben vagyunk, robbanásszerű változások vannak a gazdálkodásban, itt van a precíziós gazdálkodás, ami eleve egy összefogást generál a gazdák részéről. Nagyon korszerű, a fogyasztói igényekhez való alkalmazkodási kényszerrel kell számolnunk, éppen ezért a mai, kamarai tanácskozáson az integráció szükségességét senki nem vitatta, és mindenki támogatta.
Az elnök azt is hangsúlyozta, hogy az Európai Unió régi tagállamaiban a versenytársak már nemzetközi szinten is hatalmas tőkeerővel működő szerveződéseket hoztak létre. Nekünk, ebben a versenyben kell talpon maradni, és meg kell találni azokat a megoldásokat, és ágazatokat, ahol erős összefogással, a kitörési pontokon keresztül versenyképessé tudunk válni. Egyetlen lehetőségünk van: szóba kell állni a szomszéddal. S ha átnézünk a szomszéd földjére, akkor ne az tűnjön fel, hogy milyen jól halad, hanem átmegyek hozzá, és megbeszélem vele, hogyan tudunk együttműködni, és hogyan tud segíteni.
A magyar termelőknek meg kell tanulni együttműködni – fotó: Shutterstock
Dr. Mikó Zoltán, a NAK Választott Bíróság elnöke, az integrációs együttműködési javaslat készítője azzal kezdte mondandóját, hogy a gazdasági érdekérvényesítésnek három lehetséges eszköze van: tőkeerő, szervezettség, és közhatalom. Ha a magyar gazdák tőkeerejét nézzük a versenytársakéhoz képest, nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy ezzel idehaza gond van. Éppen ezért, a tőkeerőt úgy tudjuk növelni, ha a szervezettséget is növeljük. Szervezettség a gazdálkodásban, és szervezettség az érdekérvényesítés azon szervezeti keretei között, amit a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képvisel 370 ezer taggal.
Ami a szervezettséget illeti, a megtárgyalt koncepció az integrációs szerződés jogi együttműködés kereteit mutatta be. Azt látni kell, hogy tudati változásra mindenképpen szükség van, hogy az érintettek hajlandóságot mutassanak az együttműködésre. A tudati változások mellett a szabályozásnak is olyan ösztönző elemeket kell tartalmaznia, ami az érintettek közötti együttműködést nem gátolják, hanem erősítik. Az volt a cél, hogy a gazdák közötti együttműködést kölcsönös kockázatviseléssel – együtt sírunk, együtt nevetünk elv alapján – alapozzák meg.
A szabályozástervezet lényege, hogy az érintettek, vagyis az integrátor és az integrált vállalkozások között legalább három éves, három termelési ciklusra szóló együttműködést kell kialakítani.
Mindez természetesen közös kockázatvállalást is jelent, mert az integrátornak szolgáltatnia kell, információt, technológiát, gépet, eszközt, stb. kell biztosítania.
Az integrált vállalkozás arra vállal kötelezettséget, hogy ezt a szolgáltatást három évig igénybe veszi, másrészt teljesíti a szerződést. Ha ugyanis reálisan nézzük, azokat a technikai, technológiai, piaci fejlesztéseket csak akkor lehet megvalósítani, ha hosszú távú kapcsolatokra lehet építeni. Ad hoc, napi üzletekre nem lehet hosszú távú stratégiát felépíteni.
A mostani elképzelésben abból indulnak ki, hogy az integrátor nagyon széles körű szolgáltatási kötelezettséget vállalna. És fontos a finanszírozás kérdése is, amit szintén az integrátornak kell biztosítani. Látni kell, hogy megfelelő pénzügyi háttér, banki finanszírozás nélkül ez a rendszer nem működik, ezért szükséges, hogy a rendszer tartalmazzon olyan belső garanciális elemeket, amelyek a finanszírozási hátteret biztosítják.
Valójában a jogszabályozás önmagában még kevés, ha nem teszünk hozzá különböző kedvezményeket. Ha kialakul a szerződéses kapcsolat, akkor erre a szabályrendszerre rá lehet építeni azokat a közigazgatási, bürokráciát csökkentő intézkedéseket is, amelyeket a kormányzat is az elérendő céljai között megfogalmazott.
Győrffy Balázs a javaslat tervezettel kapcsolatban elmondta, hogy a társadalmi viták lefolytatása után a kamara legfelsőbb fórumán, az ügyvezetés döntést hoz, s ez után formálisan is megkezdik az egyeztetést az illetékes tárcákkal. Ha a NAK vezetésén múlik, akkor talán az őszi jogalkotási időszakban kerülhet az Országgyűlés elé a törvényjavaslat.
