Focisták, akikből gazdák lettek
Erling Haaland, a Borussia Dortmund labdarúgója a Skysportsnak elmondta, hogy szeret „farmon lenni, traktort vezetni vagy tehenet etetni”, hogy segítsen „kitisztítani a fejét”. A norvég labdarúgó arról tájékoztatta az újságírókat, hogy nyugdíjba vonulása után szeretne egy kis farmot, melyen „egészen biztos” lesz néhány állat.
"Amikor csak lehetséges, próbálom kitisztítani a fejem, elmegyek egy farmra, traktort vezetek vagy etetem a teheneket, vagy más hasonló dolgokat csinálok. Se saját tehenem, se sertésem nincs, de a jövőben biztosan lesz. Igen, azt hiszem, lesz egy kis farmom, miután nyugdíjba vonulok. Nem tudom, hol, de egészen biztos vagyok benne, hogy lesz néhány állatom. Gondolkozunk azon, hogy beszerzünk pár kecskét, majd meglátjuk" - mondta a focista.
David James, egy korábbi angol kapus, aki a Portsmouthban is játszott. A FridayMagazine szerint a sztár kukoricába fektetett be Malawiban, és egy olyan alapítvány tulajdonosa is, melynek célja az afrikai ország gazdálkodóinak ellátására.
És végül a nagyágyú, maga a Real Madrid és a Manchester United egykori szupersztárja, David Beckhamn, akinek úgyszintén van egy farmja az angliai Cotswoldsban.
Erling Haaland a norvég labdarúgó arról tájékoztatta az újságírókat, hogy nyugdíjba vonulása után szeretne egy kis farmot, melyen „egészen biztos" lesz néhány állat. Kép: Pexels, Wikimedia
Mindeközben a katari sivatagban
A világ szeme most Kataron van, hiszen november közepétől itt zajlik a futball-világbajnokság. Az esemény kettős ökológiai kihívást jelent, mivel egyfelől a stadionokat légkondicionálják, a meleg miatt, másfelől hűtik illetve locsolják a pályák gyepét.
A világbajnokság előtt és alatt Katar naponta legalább 10 000 liter vizet használ minden egyes stadion focipályájához. Mivel egy olyan régióban fekszik, ahol gyakorlatilag nincs hozzáférés édesvízhez, sótalanításra - a sós víz ihatóvá tételére - is szükség van. A sótalanítás, ami az előrejelzések szerint az elkövetkező öt évben 37 százalékos növekedést produkál majd az Öböl-régióban,
Hatalmas környezeti költségekkel jár a folyamathoz felhasznált fosszilis tüzelőanyagok és a tengeri környezet szempontjából. Enélkül azonban nehezen lenne megoldható a régiót uraló szárazság.
A világ sótalanítási kapacitásának 43 százaléka az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) országaiban működik. A vízhiány ellenére az GCC a világ legnagyobb vízfogyasztói közé tartozik, és nagymértékben függ a sótalanító üzemektől. Az Egyesült Arab Emírségekben az egyik legmagasabb az egy főre jutó vízfogyasztás a világon, az emberek naponta nagyjából 500 litert fogyasztanak, ami 50 százalékkal haladja meg a globális átlagot.
A népesség növekedésével azonban a régió víziparára egyre nagyobb nyomás nehezedik. "Ezeken az üzemeken lényegében folyók folynak keresztül. Ha megnézzük a sótalanítási kapacitást az Öböl-menti Együttműködési Tanács egész területén, az ezen keresztül áramló víz mennyisége körülbelül négyszerese a Temzén lefolyó vízmennyiségnek" - mondja Will Le Quesne, az Egyesült Királyság Környezetvédelmi, Halászati és akvakultúra-tudományi központjának közel-keleti programigazgatója.
A világbajnokság előtt és alatt Katar naponta legalább 10 000 liter vizet használ minden egyes stadion focipályájához. Kép: Wikimedia
A sótalanítás már hagyomány
Maryam Rashed Al Shehhi, az Egyesült Arab Emírségekben található Khalifa Egyetem építőipari infrastruktúra és környezetmérnöki adjunktusa szerint: „A sótalanítás a fő édesvízforrásunk. Ez egy nagyon száraz régió, és az éves csapadékmennyiség csökken. Szóval nagyon ijesztő bármilyen más vízforrásra gondolni."
Az 1950-es évek óta az GCC élen jár a sótalanításban. Az Öböl déli partjainál több mint 300 sótalanító üzem található - főként Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben, Kuvaitban és Bahreinben. A világ legnagyobb sótalanítási koncentrációjának működtetéséhez jelentős mennyiségű energiára van szükség. Szaúd-Arábia, a legnagyobb termelő, a világ termelésének egyötödét adja, és nagyjából 30 sótalanító üzem naponta 300 000 hordó nyersolajat éget el. A legtöbb sótalanító üzem olaj- vagy gázüzemű, és vagy termikus hőfeldolgozási technológiával működik, amely összegyűjti a forrásban lévő víz gőzét és kondenzálja azt, vagy a modernebb fordított ozmózisos technológiával, amely nagymértékben támaszkodik a földgázzal előállított villamos energiára, hogy meghajtsa a szivattyúkat, nagyon finom membránon kényszerítve át a vizet, lényegében kiszűrve a vízben lévő sókat.
"Bármelyik módszert is vegyük, elég sok energiára van szükség. Ezt sokféle forrásból, többek között fosszilis tüzelőanyagok elégetésével lehet előállítani" - mondta Le Quesne.
Az Öböl déli partjainál több mint 300 sótalanító üzem található - főként Szaúd-Arábiában, az Egyesült Arab Emírségekben, Kuvaitban és Bahreinben. Kép: Unsplash
Bár Katar azt állítja, hogy a világbajnokság szén-dioxid-semleges, az éghajlatvédelmi szervezetek kétségeket fogalmaztak meg. Már csak az óriási vízigény is szemet szúrt. A torna nyolc stadionban és több mint 130 további edzőpályán folyt. Haitham Al Shareef szakértő a Reutersnek elmondta, hogy a katari éghajlaton a futballhoz megfelelő gyepszőnyeg kialakításának kényes és bonyolult folyamata, amint az időjárás hűlni kezd, praktikusan azt jelenti, hogy a pályamunkásoknak a telet kell utánozniuk: hűtött levegőt kell fújniuk a fűre, és legalább 10 000 liter sótalanított vízzel kell öntözniük a pályát.
Vészhelyzet esetére 425 000 négyzetméternyi - mintegy 40 futballpálya értékű - fűkészletet nevelnek egy Dohától északra fekvő farmon. Ennek a mezőnek a vízfogyasztását gyakorlatilag fel sem jegyezték és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a nettó nulla célértékek elérésére vonatkozó nemzeti kötelezettségvállalások ellenére a régió nem kevesebb, mint 37 százalékos kapacitásbővítést tervez 2027-ig.
Bár Katar azt állítja, hogy a világbajnokság szén-dioxid-semleges lesz, az éghajlatvédelmi szervezetek kétségeket fogalmaztak meg. Kép: Wikimedia
Az élővilágra is veszélyes
Le Quesne szerint ez pusztító lehet az Öböl tengeri ökoszisztémája számára. A sótalanítás az egyik legsúlyosabb tengerszennyező tényező a világon, mivel úgynevezett telített sósvíz (brine) keletkezik, ami egy erősen sós hulladékfolyadék, ami általában sósabb, mérgezőbb és melegebb tengervízként kerül vissza a tengerbe. A sótalanítási folyamat során hozzáadott vegyi anyagokat, például klórt, nehézfémeket és habzásgátlókat tartalmazhat, melyek károsíthatják a korallzátonyokat és a tengerfenéken élő kisebb tengeri élőlényeket.
A vízzel együtt kisebb élőlények is beszivároghatnak a rendszerbe, és fennakadhatnak a szívócsövek szűrőiben, vagy bejuthatnak az üzembe a vízzel együtt, súlyos sérüléseket szenvedve és végül elpusztulva. A növekvő környezetvédelmi aggodalmak miatt a GCC-országok, köztük az Egyesült Arab Emírségek és Omán, napenergiával kapcsolatos módszereket vizsgálnak. Messze a legambiciózusabb terv a szaúd-arábiai napkollektoros kupola, a világ első telített sósvíz-mentes sótalanító üzeme. A 2020-ban bejelentett projektet most prototípusként tesztelik a Neom, az 500 milliárd dollár (1956 milliárd forint) értékű tervezett megaváros részeként.
„A tenger mikroszkopikus növényei, például a halikra, mind bekerülnek a rendszerbe, és nagyon magas mortalitást fognak elszenvedni. A legtöbbjük jellemzően megsemmisül a rendszerben"
- mondta Le Quesne. A növekvő környezeti aggodalmak miatt az ÖET országai, köztük az Egyesült Arab Emírségek és Omán, a napenergiával kapcsolatos módszereket vizsgálnak.
A tenger mikroszkopikus növényei, például a halikra, mind bekerülnek a rendszerbe, és nagyon magas mortalitást fognak elszenvedni. A legtöbbjük jellemzően megsemmisül a rendszerben Kép: Unsplash
Sótalanító kupola
Messze a legambiciózusabb terv Szaúd-Arábia napelemes kupolája, a világ első zéró sóoldat-kibocsátású sótalanító üzeme. A 2020-ban bejelentett projekt prototípusát most a Neom részeként készítik el, a rendkívüli projektként, 500 milliárd dolláros költségvetéssel tervezett nagyvárosban. A 20 méter magas, üvegből és acélból készült kupolát egy londoni székhelyű céggel, a Solar Waterrel közösen tervezték, tükrök veszik majd körül, amelyek összegyűjtik a napfényt, hogy felmelegítsék a tengervizet, majd egy külön kamrában kondenzálják, és végül desztillálják, hogy friss vizet kapjanak.
"Magát a kupolát fogja megvilágítani ez az erős napfény. Úgy fog kinézni, mint egy csillogó ékszer a sivatagban"
- mondta el Christopher Sansom, a Derby Egyetem napenergia-koncentrációjával foglalkozó professzora és a Solar Water igazgatója. Bár a tervezők szerint a napelem-kupola megépítése és üzemeltetése olcsóbb lesz, mint a hagyományos erőműveké, lényegesen kevesebb vizet is termel majd.
Bár Szaúd-Arábiában nincs hiány a napfényben, a napenergiával működő sótalanításnak is megvannak a maga korlátjai. Kép: Unsplash
Bár Szaúd-Arábiában nincs hiány a napfényben, a napenergiával működő sótalanításnak is megvannak a maga korlátjai - mondta Sansom. A felhőkkel vagy a széllel való bármilyen interferencia leállíthatja az áramtermelést. A por egy újabb tényező, amely akadályozhatja a technológia megfelelő működését. Egy sivatagi környezetben, például Szaúd-Arábiában, a napelemeket tisztára kell törölni.
Bár ígéretesnek tartja az elképzeléseket, Al Shehhi szerint a teljes mértékben napenergiával működő sótalanító üzemek még nem praktikusak, és további kutatásokra van szükség annak érdekében, hogy több megújuló energiát alkalmazzanak a sótalanítási folyamatban.
„Ez egy igen komoly kihívás. Az Öbölből minden nap kiszivattyúzott víz mennyisége sótalanításra óriási"
- mondta. És mindez ez még azelőtti adatokon alapul, hogy világbajnokságot hozzáadták volna az egyenlethez.
(Forrás: theguardian)
_fill_540x300_0.jpg)
