Egy német mondás szerint Isten teremtette a méheket, az ördög pedig a darazsakat. De ilyen egyszerű lenne a helyzet? Csíkosak, zümmögnek és folyton körülöttünk legyeskednek, amikor fagyit eszünk. De vajon meg tudjuk különböztetni őket? Melyikük hasznos, és melyiküket kell irtani? Mit tegyünk, ha megcsípnek minket? Megannyi nagyon fontos kérdés, amelyekre megpróbáltuk  összegyűjteni a válaszokat.

Darázs támadás közben. Fotó: 123rf.com

Darazsak

A darazsak (német darázs – Vespa germanica) 15-20 mm hosszú, fekete és sárga rajzolatú, enyhén szőrös, hártyás szárnyú rovarok. Sokan magányosak közülük, akik pedig társaságban élnek, azok úgynevezett államokba tömörülnek. Szerves hulladékkal, gyümölcsökkel és fehérjével táplálkoznak. Legfőbb fehérjeforrásukat rovarokból, pókokból és egyéb elhullott állatokból szerzik be.

Rendszerint nagyon harciasak. Ennek az az oka, hogy az idejük legnagyobb részét a fészkük közelében töltik, és ha bárki is megközelíti azt, akkor egészen biztosan meg fogják támadni. Az embereket maguktól nem támadják meg, de elég, ha véletlenül rájuk lépünk, vagy megbolygatjuk a fészküket, és máris megismerhetjük a szúrós oldalukat. Ha elkezdjük a kezünkkel zavarni őket, az még csak ront az amúgy is szomorú helyzetünkön, ugyanis támadásnak veszik, és még inkább felhergeljük őket.

Méhcsalád. Fotó: Vida-Szűcs István

Méhek

A darazsakkal szemben a méhek (háziméh – Apis mellifera) jóval békésebb természetűek, de természetesen őket is ki lehet hozni a sodrukból. Általában kolóniában élnek, ahol pontos munkamegosztás van. A családjukban helyet kap a királynő, aki 22 mm nagyságú, a herék, akik átlagosan 20 mm-esek, és a dolgozók, akik mindössze 16 mm hosszúak. Színük az aranybarnától a sötétbarnáig igen változó, és potrohukat csíkok díszítik.  Amikor a család elér egy bizonyos méretet, megtörténhet a kirajzás. Erre általában májusban, vagy júniusban kerülhet sor.

Nektárral és virágporral táplálkoznak, melyet az idősebb dolgozók gyűjtenek be a virágzó növényekről. A virágport a hátsó lábukon lévő szőrzet segítségével tudják elszállítani, melyet elraktároznak, és a szűkösebb időkre gondolva mézet készítenek belőle maguknak. És persze nekünk.

A növények beporzásában betöltött szerepük miatt egyenesen létszükséglet, hogy minél több méh tevékenykedjen a természetben.

Csípős helyzetek

A méhek és a darazsak fullánkja a módosult tojócső, ezért képes csak a nőstény a szúrásra. A darazsak fullánkján kampócskák találhatók. Ezért a méhekkel ellentétben, többször is képesek használni a fullánkjukat, ugyanis használat után egyszerűen kihúzzák áldozatuk testéből. Ezzel szemben a méhek háromágú, visszahajló fullánkja fűrészfog szerű hurokban végződik. Ezért, amikor azt ki akarja húzni áldozatából, az általában a potroh végével, az idegdúcokkal együtt kiszakad, így nem élik túl a szúrást.

A termelt méreganyag nagy része víz, a méregzsák csupán 1.2 mg mérget tartalmaz. A darazsak fehérjedús táplálkozásának köszönhetően a méreganyaguk jóval mérgezőbb, mint a méheké. A darázsszúrás helye megduzzad és erős fájdalommal jár. Mivel a darázs döggel is táplálkozik, a szúrás helye el tud fertőződni. Akár szövetelhalással is járhat a szúrása.

A méhszúrás is duzzanatot és néhány perces fájdalmat okoz. Azonban, ha túl sok csípés ér valakit, illetve ha allergiás a méreganyagra, akár az élete is veszélybe kerülhet.

Méh vagy darázs?

Méhecske munka közben. Fotó: Vida-Szűcs István

A népszerűségi lista élén egyértelműen a méhek állnak a darazsakkal szemben. Nem is kérdés, hogy miért. A méhek nélkül ugyanis nincs élet. De honnan tudod, hogy akivel találkoztál, Maja a méhecske, vagy a gonosz darázskirálynő leszármazottja?

  • A legalapvetőbb az eddig leírtakon felül, hogy míg a darázs alig szőrös, addig a méhecske bizony sok időt töltene a kozmetikusi székben, mire mindenhol epilálnák.
  • A darazsak lába citromsárga.
  • Nem véletlenül beszélünk darázsderékról, hiszen a darázsnak valóban nagyon vékony dereka van.
  • A méhek a rajzáskor egyszerre jelennek meg tömegesen. Ezzel szemben a darazsak szép lassan gyűlnek össze, például a házak eldugott részeiben.
  • A darazsak a földben lévő lyukakban is képesek letelepedni.
  • A méh váladéka savas, a darázsé lúgos, így a méhszúrást lúgos kémhatású anyaggal lehet kezelni, mint a szódabikarbóna oldat, míg a darázsszúrást savas kémhatású anyaggal, mint amilyen az ecet.

Miért óvjuk a méheket?

Méhek nélkül nincs élet. Ez ilyen rövid és egyszerű. Gyümölcstermő növényeink jóformán kivétel nélkül külső segítségre szorulnak, amikor a beporzásra kerül sor.

Így ha nincsenek méhek, nincsenek gyümölcsök és virágok.

Azonban, ha betartjuk a következőket, rögtön sokat tettünk azért, hogy minél több méhecske segíthesse a kertünk növényeit.

  • Virágzás idején ha lehetséges, ne permetezzünk!
  • Soha ne permetezzünk virágzó gyümölcsfát rovarirtóval!
  • Ha mégis permetezünk, jelentsük azt előre, hogy a közeli méhészek be tudják fogni előtte a méheket!
  • Ne nyírjuk hetente a füvet. Ha kéthetente nyírjuk csak le, az máris óriási segítség a méheknek, hiszen akkor a fű közötti virágokból is össze tudják gyűjteni a virágport.
  • A méhek minden virágot kedvelnek, de ha a számukra legkedvesebbeket megtalálják a kertünkben, akkor egészen biztosan gyakoribb vendégek lesznek nálunk. Kedvenceik közé tartozik a levendula, a sáfrány, a kasvirág, a szellőrózsa, a tátika, a napraforgó, a gyűszűvirág, a lilaakác, az orgona, a mézontófű.
  • Gondoskodjunk az itatásukról is. Ehhez egy lapos, nem meredek tálat tegyünk ki nekik, amelyben rendszeresen cseréljük a vizet. Mélyet nem szabad, mert abba bele tudnak fulladni.
  • Telepítsünk a kertbe méhhoteleket. Ehhez elég egy fadarab, amelybe lyukakat fúrunk. Így itt tudnak fejlődni a lárváik, és ők maguk is meg tudnak benne pihenni. Különböző méretű lyukakat fúrjunk a fába, és haránt irányba, hogy az esővíz ne juthasson be. A felület sima legyen, hogy ne sérüljenek meg a rovarok. Meleg és védett helyen helyezzük el a kertben.

Méhhotel. Fotó: 123rf.com

Természetesen attól, hogy a méhek hasznosak, a darazsak pedig nem, még ne bántsuk őket sem. Ha nem bántjuk őket és fészküket, ők sem fognak velünk foglalkozni. A méhek védelmét pedig érezzük magunkénak, mert sajnos nagyon nagy veszélyben vannak, és ha nem változtatunk a szokásainkon az ő érdekükben, akkor mi is hamarosan óriási veszélybe kerülhetünk.