Ugyanis a  trágyázás hatékonysága jelentős mértékben növelhető, ha a tápelemeket olyankor juttatom a növények gyökeréhez, amikor azokat a növény éppen igényli, és amikor minimális a kimosódás és a lekötődés. A fiatal növények a testsúlyukhoz képest jelentős mennyiségű tápanyagot vesznek fel a talajból. Ugyanakkor a palántázást, illetve a helyre vetést követően a gyökérzet még fejletlen, így a tápanyagok felvétele – ha azok nem közvetlen a növény közelében vannak – vontatott és körülményes. Ennek elkerülése, mérséklése érdekében a vetéssel, illetve az ültetéssel egy időben sekélyen tápanyagokat helyezünk el a talajba a gyökerek közvetlen közelében, ami tevékenységet a szaknyelv starter- vagy indítótrágyázásnak nevez.

Az indítótrágyázásnak számos előnye van, alkalmazásával több kedvező hatással is számolhatunk. Az ültetés vagy vetés idején adott műtrágya, különösen a foszfor, kedvezően hat a gyökérszövetek differenciálódására, növekedésére. A nagyobb gyökérzet lendületesebb kezdeti lombképződést eredményez, aminek következtében javul a koraiság. Azáltal, hogy a tápanyagokkal javítjuk a fiatal növény kondícióját, csökken a palántakiesés, jobb és biztosabb lesz a terméskötődés, könnyebben elviseli a palánta a számára kedvezőtlen környezeti feltételeket.

Nincs tápanyag a gyökerek közelében?

Ősszel, az alaptrágyázás alkalmával a szerves és műtrágyákat (foszfor és kálium) mélyre, a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20-35 cm-re forgatjuk, így a vetési, illetve a palántázás 5-10 cm-es mélységébe nem kerül hasznosítható tápanyag. Ráadásul egy csapadékos tél után a nitrogén kimosódik, ami különösen a laza szerkezetű és alacsony humusztartalmú talajokon, így a korai zöldségfélékkel gyakran hasznosított homokon és vályogos homokon jelentős.

Mely tápelemeket kell feltétlenül az indítótrágyázással pótolni?

Leggyorsabban a nitrogén mosódik ki a felső talajrétegből, amely tápelem meghatározó a kezdeti vegetatív növekedés szempontjából. A foszfor, amelyből testsúlyukhoz képest a palánták 2-3-szor annyit vesznek fel, mint a kifejlett növények, az őszi alaptrágyázás és talajforgatás során mélyebb rétegekbe kerül, ezért a tenyészidő kezdetén a sekélyen elhelyezkedő gyökérzet nehezen találja meg, soká éri el. A nitrogénhiányos talajon a csírázást követő fejlődés meglehetősen vontatott, a lomblevelek színe (főleg az idősebbeké) világos, maguk a növények vékonyak, leveleik aprók. A foszforhiányos növények erősen visszamaradnak a fejlődésben, leveleik sötétek, fonáki oldalon lilás vagy barnás vörösek. A gyökérzetük különösen fejletlen, vékony, hosszú, kevésbé elágazó, mint az egészséges növényeké. A tavaszi műtrágyázással, az ún. startertrágyázással elsősorban az említett két tápanyagot, a nitrogént és a foszfort kell pótolnia, de a többi makro- és mikroelem pótlása is fontos lehet.

Mennyi műtrágyát juttassunk ki indítótrágyaként?

A kiültetett palánta, de a csíranövény sem viseli el a magas tápanyag-koncentrációt, ezért az alaptrágyához viszonyítva lényegesen kisebb adagról lehet csak szó. A kiszórt mennyiség nem haladhatja meg a két tápelemből összesen a 2-3 dkg/m2 műtrágya adagot – azaz nitrogénből (N) maximum 50 kg/ha-t (5 g/m2), foszforból (P2O5) a 60 kg/ha-t (6 g/m2). Nagy általánosságban elmondható, hogy a nagyobb tápanyagigényű, hosszabb tenyészidejű zöldségfélék esetében az összes kijuttatandó tápanyagnak a 10-20%-át érdemes starter formájában adni, természetesen ez az érték jelentősen változhat a zöldségfaj összes tápanyagigénye és a talaj tápanyagtartalma függvényében.

Milyen arányban legyenek az egyes makroelemek adva?

Ez esetben is figyelembe szoktuk venni a talaj tápanyag-összetételét és a növény tápanyagigényét, tenyészidejét. Az 1:4:0, illetve 1:4:1 arányú NPK startertrágyázás a legtöbb primőr zöldségnövény számára javasolható, mint a leghatékonyabb tápelemarány. Jelenleg a kereskedelemben több úgynevezett „foszforsúlyos” starter kapható, amelyekben a tápanyagok – mindenekelőtt a foszfor – nagyobb arányban, a növények számára könnyen felvehető formában található.

Mikor adjuk az indítótrágyát?

A trágyakiszórás időpontját nem naptári időponthoz, hanem a termesztéstechnológiához, azaz a szaporítás (vetés, ültetés) idejéhez kötjük. A startertrágyázás lehetőleg essen egybe, vagy egy-két nappal előzze meg a vetést vagy a palántázást. A szaporítás időpontjától eltávolodva a trágyázás hatékonysága romlik!

Hogyan juttassuk ki a startertrágyát?

Legfontosabb szabály: a starterként adott műtrágya közvetlen a mag vagy a palánta gyökerének közelébe kerüljön, ellenkező esetben csökken vagy nincs hatása a trágyázásnak. A startert leggyakrabban szilárd formában adják, pedig az oldatként kijuttatott műtrágya a növény számára hatékonyabb. /A német, francia és a holland szabadföldi kertészetekben a starter tápanyagokat sok esetben a palánta tápkockájához (cserépföldjéhez) keverik. Nagy adagot használnak foszforból (4-5 kg/m3 szuperfoszfáttal kiegészített tőzeget), gyakran a foszforszemcsék még kiültetéskor is jól láthatók a földlabdában. Lényegében ez is indítótrágyázás, ráadásul annak egyik igen hatékony módja./

Érdemes rá figyelni!

A kiültetés utáni átmeneti lombsárgulás (nitrogén, kálium, foszfor együttes hiányának tünete) elég gyakori jelenség a szálas palánták esetében – nincs összefüggésben a talaj tápanyag-ellátottságával. A palánták felszedésekor megszaggatott, megbolygatott gyökérzet következménye és addig tart, amíg a hajszálgyökerek regenerálódása, a tápanyagfelvételt végző gyökérszőrök kialakulása meg nem történik. A jelenség 10-14 nap alatt magától megszűnik, miután a gyökerek fejlődése megindul, és ezzel együtt a tápanyagok felvétele is helyreáll. Ilyen esetben sokat segíthetünk a kiültetés idején adott komplex lombtrágyázással, ugyanis a lombon keresztül hasznosított tápanyagok gyorsan átsegítik a kritikus szakaszon a növényeket. A jelenséggel a nagylabdás palántáknál (cserepes és tápkockás) nem, a tálcás palántáknál kisebb mértékben kell számolni.