A káposztafélék (fejes káposzta és kelkáposzta, karalábé, karfiol, brokkoli, kínai kel, bimbóskel stb.) nem tartoznak a melegigényes zöldségfajok közé, kifejlett korban mindössze 13-16 0C mondható számukra optimálisnak. Ilyen tekintetben kisebb eltérést mutat a karfiol és a kínai kel, egy-két fajtacsoportjuk bizonyos fenológiai fázisokban valamivel magasabb hőmérsékletet igényel.
Melegigényes, de a klímaváltozás már a karfiolnak is túl sok
Elmondhatjuk, hogy a klímaváltozás – azaz a felmelegedés – kifejezetten károsan hat a termesztésükre, jó minőségű, piacképes árut megnevelni egyre nehezebb lesz. A karfiol egyébként is más káposztafélékhez képest víz- és tápanyagellátás tekintetében „igényesebb”, több vizet, pontosabb tápanyagellátást és mikroelem-kiegészítést igényel.
Aki most őszi karfiolt ültet, tapasztalhatja, hogy a kismértékben is elöregedett palánták nem gyökeresednek, a melegtől kifejezetten szenvednek. Ebből adódóan egyre többen a földlabda nélküli, úgynevezett szálas palánták helyett a drágább, de mindenképpen a környezethez jobban alkalmazkodó tálcás vagy szivaros palántákat választják, amelyek kezdeti fejlődése a jobb gyökeresedésből adódóan lendületesebb, gyorsabb.
Szakmailag elfogadható és megalapozott, hogy a karfiol – főleg a hosszú tenyészidejű őszi-téli fajták – sok nitrogént és káliumot igényel. Ezt jól mutatja az a gyakori jelenség is a 4-5. levél kifejlődése után, hogy az alsó levelek elsárgulnak, klorózist mutatnak. Az ilyenkor adott, 0,3-0,5%-os töménységű, komplex műtrágyákból készített tápoldat sokat segít a lombképzésben. De!
Súlyos káliumhiány tünete karfiollevélen – A szerző felvétele
A nitrogén túladagolása a kívánatosnál intenzívebb lombfejlődést eredményezhet, ami kezdetben egy pozitívnak tűnő jelenség lehet. Később bőséges vízellátás és nagy meleg esetén – a termésképzési szakaszban – a karfiol szőrösödésének vagy hajasodásának nevezett betegséghez vezethet. Ilyenkor a karfiol termésén – a rózsán – apró levelek jelennek meg, a szélén sűrűbben, középtájon ritkábban. Ezek növekedése lényegesen gyorsabb, mint a rózsáé, ennek következtében egyre nagyobbak lesznek a levelek, a virágrügyeket túlnövik, és a karfiol „kiszőrösödik“.
Gyakori probléma a bórhiány
A karfiol gyakori mikroelemhiány-betegsége a bórhiány. Abszolút bórhiányra – azaz olyan esetre, ha a talajban kevés a bór – ritkán akad példa. (Szerves trágyázás, mikroelem-tartalmú komplex műtrágyák használata stb. következtében sok bór kerül a talajba.) Gyakoribb jelenség az úgynevezett relatív hiány, amikor nem tudja a növény felvenni a talajból a bórt, mert meszesebb a közeg az optimálisnál, vagy lúgos a talaj pH-értéke, esetleg vízhiány, ami profi termesztőknél ritkán fordul elő.
A bórhiány esetén a termésen lilás-barna foltok, barna elszíneződések lépnek fel, amelyek a termés növekedésével egyre nagyobb felületen jelentkeznek. Súlyos hiány során a levelek fonáki részén is barnás-vöröses elszíneződés alakul ki. Ilyen esetben bórtartalmú műtrágyák (vegyszerek) többszöri kipermetezésével (pl. bórax 0,1%-os oldata) védekezhetünk, de csak megelőzésjelleggel, a megjelent barna foltok megszüntetése utólag nem lehetséges!
A felmelegedés akadályozza a karfiol rózsaképzését
A klímaváltozás betegségének is mondható az utóbbi időben gyakran tapasztalt rózsaképzés-elmaradás, -elhúzódás, ami a nagy meleggel van összefüggésben. Azáltal, hogy augusztusban éjjel sem csökken a hőmérséklet tartósan 18-20 0C alá, nem indul meg a karfiol jarovizációja, azaz a rózsaképzése.
Hűtsünk öntözéssel!
Szabadföldön a hőmérsékletet szabályozni nagyon nehéz, egyetlen kínálkozó lehetőség a termőterület talajának hideg vízzel történő intenzív öntözése, hűtése. Esti-éjszakai órákban nagyadagú öntözéssel (30-40 mm) mérsékelhető a talajmeleg, és ha ezt augusztus közepén elkezdjük, megindulhat a generatív szakasz, azaz a termések kialakulása.
A növény egy határig képes párologtatással védekezni a nagy meleg ellen, ugyanakkor a túlzott párologtatás a kiszáradását eredményezheti – fotó: Shutterstock
A nagy meleg más formában is hátráltatja a fejlődését. A növény egy határig képes párologtatással védekezni a nagy meleg ellen. Ugyanakkor a túlzott párologtatás a kiszáradását eredményezheti, és ilyenkor lezárja a levelek légzőnyílásait, minimálisra csökkentve a vízveszteséget.
A párolgás hiányának következtében nincs tápanyagfelvétel annak ellenére, hogy a talaj esetleg bőségesen tartalmaz tápanyagokat.
Ebből adódóan megjelenhetnek a különféle hiánytünet-betegségek, mindenekelőtt a levélsárgulás (többnyire a külső, idősebb leveleken). Némi gyakorlattal rendelkező káposztatermesztő könnyen felismeri a nitrogén vagy a kálium hiányának ilyen tüneteit, és fejtrágyázni kezdi a már egyébként is tápanyagban gazdag talajt.
A tápanyagtartalom indokolatlan növelése a sótartalom (EC) növekedését vonja maga után, ami tovább nehezíti az asszimilációt.
Megoldás a rendszeres vízpótló öntözések mellett gyakori (napi) 1-2 mm-es párásító öntözés.
A tűző nap is sok kárt okoz
Egyes karfiolfajták termése (az úgynevezett nem öntakaró fajták) nagyon érzékenyek az erős fényre, a tűző napra, hatására az egész rózsa foltokban megbarnul. Korszerű fajtáknál ez a betegség csak kivételes esetekben figyelhető meg, tekintettel arra, hogy a nemesítés során „öntakaró” fajtákat hoztak létre, amelyeknél a belső levelek maguktól a rózsa fölé tekerednek, ezáltal megvédik a naptól, azaz az elszíneződéstől a termést.
Azoknak a fajtáknak, amelyek ezzel a tulajdonsággal nem rendelkeznek, magunknak kell az árnyékolást két-három levél rózsára történő törésével vagy a levelek rózsa feletti összekötözésével megoldani.
Napfény hatására megbarnult karfiolrózsa – A szerző felvétele
Szeptember végén, október elején, a párás, hideg időjárás beköszöntésével a karfiolnak egy másik élettani betegségét, az ún. üvegesedését figyelhetjük meg. A magas páratartalomból adódóan a karfiol rózsáján üveges foltok képződnek, ezek egy idő után megbarnulnak, romlásnak indulnak, gombás betegségek (pl. botrítisz) telepszenek meg rajta.
Az üveges termés – túl azon, hogy igényes piacon nem értékesíthető – rosszul szállítható, szedés után megfonnyad, jelentős súlyveszteséget mutat. Előfordul, hogy az üvegesedés együtt lép fel a magas páratartalom következtében a leveleken kialakuló ödémás tünetekkel – ezek apró vízhólyagok, amelyek egy idő után felrepednek és elparásodnak, szabadföldön ritkán, többnyire csak hajtatott karfiolon figyelhető meg.
