Magyar Ákos üvegházvezetővel beszélgetett Both Ildikó, a legújabb szegvári egy hektáros üvegház befejező munkálatairól, a 12 hónapon át elérhető mézédes koktélparadicsom termesztéséről, a környezetkímélő rendszerekről és a robotok precíziós munkavégzéséről.
Rövidesen elkészül a szegvári új egy hektáros üvegház építése. Jelen pillanatban hol tart, milyen építési szakaszban?
– Jelen állapotában elkészült a technológiai út aljzata, a kivitelezők beépítették a fűtési köröket, amelyek talajfűtés, fejfűtés és vegetációs körökből állnak, a villanyszerelési munkálatok a tálcázással szintén elkészültek.
Amikor már nagy gépekkel nem fogunk bent közlekedni, utána tudjuk elkezdeni a talajfűtés csöveinek a behúzását a talajba, ezt követően talajmunkával, szintezéssel véglegesítjük a talaj felületét, amire ráterítjük az agroszövetet.
Az öntözővízgerinc a helyén van, a felállások, a placcmosók mind elkészültek. Hátul a sávalap előtt a széndioxid gerinc, az esővíz elvezető csatorna kiépítésre kerültek, ennek a nyomvonalán fekszik a drén elvezető gerinc is.
Hátul kerül felszerelésre egy belső elpárologtató az első hajó végére, illetve e mögé a széndioxid tartály. Minden üvegházunk, ami mostanában épült, alkalmas tetőmosó berendezés fogadására, ami le tudja festeni, árnyékolni az üvegházaink tetejét, illetve szükség szerint mosni, kefélni is.
Ez automatizált berendezés, ami szinte már robotként működik?
– Igen, mondhatjuk, mert két kezelő személyzettel képes lefesteni, mosni az üvegházi tetőket. Biztonságos működéséhez ki kell építeni hátul egy gerendázatot, amely szintén elkészült. A folyamatos üzemeléshez áramforrásra és vízbetáplálásra van szüksége. Itt tartunk most, és folytatjuk a befejező munkálatokat, illetve egy esővíz elvezető is kiépítésre kerül, amelynek már a medervonala is megvan, az esővíz enélkül bekerülne az üvegházba, ami nem kívánt következményekkel járna. Az esővizet az öntözővíz javítására tudjuk használni; ha ugyanis egy picit magasabb a kútvíz sótartalma, akkor azt esővíz hozzáadásával csökkentjük. Általában a HCO3 (hidrogén-karbonát) és a nátrium az, ami problémát szokott okozni, de Szegváron szerencsések vagyunk, mert jó minőségű öntözővíz áll a rendelkezésünkre. De vízfelhasználás szempontjából jó az esővíz is, ami lehullik, ingyen van és fel tudjuk használni, ráadásul igen jó eredménnyel.
Az új 1 hektáros üvegház beültetésére mikor kerül sor?
– A generálkivitelező tájékoztatása szerint, a saját „finishes” munkáinkkal együtt február 25-i ültetési időpontot tűztünk ki. Igazából a magot elvetettük és időre kész lesz a palántánk, amit nem kell messziről hozni, hiszen a szomszédos üvegházban állítjuk elő, onnan „csak át kell gurítani” ide, de addig még napfény is kell.
A szegvári új létesítmény az építkezés közben – fotó: Arany Sándor Gábor
Látjuk a hajókat, amit kiépítettek, hány hajó és hány dolgozó lesz ebben az üvegházban?
– Ez 100 X 100 méteres üvegház, klasszikus négyzet alapú, amelyben 13 hajó található és ebben 5 művelő tálca, út fog elhelyezkedni, számításaim szerint 10-12 fő dolgozóval, ami a beültetett kultúrától, az ültetési időszaktól és a növénytől is függ.
A szegvári új létesítmény. Balra: palántanevelő üvegház; jobbra: épülő egy hektáros üvegház – fotó: Arany Sándor Gábor
Fogyasztási szempontból fénykorát éli a koktélparadicsom, ezt az üvegházat milyen fajtákkal ültetitek be és lesz-e további kísérletezés?
– Kísérletek biztosan lesznek, de a már bevált fő fajta lesz döntő többségben.
A Sweetelle fajta ínycsiklandó termései – fotó: Arany Sándor Gábor
Ez a Sweetelle fajta, amire az Árpád-Agrár Zrt.-nek kizárólagos magyarországi forgalmazási joga van, licences fajta, aminek nem szemenkénti mag árát kell kifizetni, hanem a beültetett felület után kell jogdíjat fizetni. Az üvegházainkban ezt viszonylag nagy felületen termesztjük már, eltérő időpontokban. Szegvár olyan szerencsés helyzetben van, hogy ezzel a fajtával itt, helyben meg tud majd valósulni az egész évet lefedő termesztés, anélkül, hogy lenne olyan időszak, amikor nem terem semmi.
A február végén beültetett kultúra meddig tud bent maradni, teremni?
Ez év februártól következő év januárig fog teremni, egy hónap a kitakarítás, fertőtlenítés, és jövő év februárjában újra beültetésre kerül.
Ebben az új üvegházban is munkába állnak majd a robotok?
– Például a meglévő új permetező robotjaink természetesen nem igényelnek emberi beavatkozást fújás közben. A kezelő személyzet nem találkozik növényvédő szerrel, illetve csak akkor, amikor a robot automatikusan lelassít a végén, lecsökkenti a nyomást és a közlekedő útra kijön.
Az "Árpádos permetezőrobotok" egyike – fotó: Arany Sándor Gábor
A kezelő személyzetnek annyi a feladata, hogy megfogja ezeket a robotokat, áttolja a következő sorba, megnyomja a gombot, a gép bemegy magától, tudja, hogy hol a tálca vége, ott bekalibrálja önmagát és elkezd visszafele permetezni. Humán egészségügyi vonzata is van a dolognak, és azt gondolom, hogy ez szintén nagyon fontos előrelépés, haladás a cég történetében. A permetező robotok gyorsak és kiváló munkaminőségben dolgoznak, nagyon jó szórási képet adnak és bízunk benne, hogy a növényvédelmünk még jobb lesz, mint eddig volt, valamint a jó minőségű szórásnak köszönhetően vélhetően még kevesebb beavatkozásra lesz majd szükség.
Van szárdaráló is, amit már használtok. Ez hogyan végzi a munkáját és milyen környezetvédelmi szempontokat érdemes kiemelni?
– Erről az 1,6 hektáros ház vonzatában tudok beszámolni, ott a kitakarítás, szárkihúzás két napot szokott igénybe venni, amit 24 férfi munkaerő végzett. Ez alól most teljesen mentesülünk, vagyis kézi munkaerővel azt a szártömeget nem kell megmozgatni. Behúzzuk a ponyvákat és a szárdaráló csévélője kihúzza. Csak meg kell fogni, ki kell vágni, rá kell húzni a ponyvára, idézőjelben mondtam, hogy csak, mivel ez is borzasztó sok munkával jár, de a darálógép jó minőségben feldolgozza: a húzási sebességtől és a fordulattól függően vágja apró darabokra a szárat. Ha már a koktélokról beszélünk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy lebomló madzagokat használunk ezekben a kultúrákban, ami ledarálható a szárral együtt és jó komposztálási gyakorlat mellett lebomlik, szemben a műanyag zsinegekkel, amit el kell távolítani és pluszmunkát jelent, mindezt év közben.
Mi lehetne a következő robot, amit személy szerint nagyon preferálnál, ami megkönnyítené és perspektivikusabbá is tenné a jövőt?
– A robotika mindenképpen előtérbe helyeződik, vannak szedő- és levelezőrobotok, és rengeteg más is. Azt gondolom, hogy a növény ritmusához képest a robotoknak még nincs olyan sebességük, munkaminőségük, amelyek nálunk elvártak, tehát itt nagyon hangsúlyos a kézi munka becsülete. De úgy látom, hogy a monitorozó gépek, illetve az olyan kamerák, amelyek színkép alapján az érést figyelik, vagy a növény-egészségügyi állapotot feltérképező robotok, bioszenzorok biztosan elterjednek.
Ezeket szívesen látnád ezen a területen?
– Igen, mert a növényt mindig figyelni kell, és az alapján állapítjuk meg, hogy milyen gondja, baja van, vagy épp nincs semmi. Viszont bioszenzorokkal, fitomonitorokkal ezeket a folyamatokat állandóan láthatjuk.
Igen nagy rutint és tapasztalatot szereztél az eddigiekben is, sőt folyamatosan képzed magad. Milyen érzéssel tölt el, hogy megkaptad ezt a házat is?
– Többletmunkát, feladatot és kihívást is jelent számomra, de a munkaerő ebben nagy segítségemre van, hiszen akik régóta itt dolgoznak, már mindent látnak és tudják, mikor és milyen munkafolyamatot kell elvégezniük. A meglévő dolgozók egy részét átcsoportosítjuk majd és szükség esetén újakat is felveszünk, betanítunk. Magam részéről pedig remélem, hogy az új feladattal is meg tudok majd birkózni.
Szerző: Both Ildikó
Fotó: Arany Sándor Gábor
Portréfotó: Mészáros Mariann
