A gyomos ültetvények párásabb mikroklímája elősegítheti a különböző kórokozók (varasodás) fertőzését, egyes fajokon pedig felszaporodhatnak a kártevők, elsősorban a takácsatkák, valamint a mezei rágcsálok. Az eredményes védekezés alapja a gyomnövények ismerete, mivel a gyomirtó szerekkel szembeni érzékenység és a gyomirtás optimális időpontjának megválasztása a gyümölcsösben előforduló fajoktól függő.

A legfontosabbak az évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza, a csillagpázsit, a siska nádtippan, a kétszikűek közül pedig az aprószulák, a sövényszulák, a mezei acat, a szeder, a csorbóka fajok, és a keszegsaláta. Az utóbbi években egyre jobban terjed, elsősorban nem kellően ápolt gyümölcsösökben a selyemkóró népies nevén a „vaddohány”, amely kétségtelenül kiváló mézelő, de az állókultúrákban veszélyes, rendkívül nehezen irtható adventív gyomfajnak minősül.

A gyümölcsösökben található egyéves gyomok köre sokkal bővebb. A fűfélék közül a kakaslábfű, pirók ujjasmuhar, fakó muhar és a tavasszal korán megjelenő egynyári perje mellett nagyobb veszélyt jelentenek a széles levelű kétszikűek, mint a libatop, a disznóparéj-fajok, a betyárkóró, a parlagfű, a keserűfű-fajok, a vadrepce és a pásztortáska. A felsorolt gyomnövények alkotják a gyomborítás nagy hányadát, de a felmérések szerint a talajtípustól és a művelési módtól függően még további 40 - 50 faj is előfordulhat a gyümölcsösökben. A gyomnövények elleni sikeres védelemben egyaránt fontos a mechanikai módszerek, valamint a kémiai eszközök arányaiban helyes megválasztása.

A gyümölcsösök sorközeit füvesíthetjük, vagy mechanikai eszközökkel művelhetjük, a gyümölcsös sorát azonban elsősorban vegyszeres kezeléssel lehet gazdaságosan és tartósan gyommentesen tartani. A gazdaságosság és környezetünk védelme érdekében fontos, hogy törekedjünk az alábbiakra:

- a gyomirtott sáv a szükségesnél ne legyen szélesebb

- az alkalmazott készítmény ne legyen káros (fitotoxikus) a kultúrnövényre

- még a gyümölcsös telepítése előtt tisztítsuk meg a területet az évelő gyomnövényektől, hogy azok az első években ne okozzanak gondot.

Az eredményes gyomirtás alapja a gyomviszonyoknak megfelelő készítmények kiválasztása mellett a herbicidek pontos kimérése és az egyenletes, elsodródás mentes permetezés. Csak a facsíkokat permetezzük, így a gyümölcsös területének csak kis hányadára kerül gyomirtó szer. Ha pl. 4 m-es sortávolság esetén 60 cm-es a kezelt sáv, ez hektáronként 0,15 ha (1500 m2) gyomirtott terület jelent.

A gyomirtó szereket 1-2   bar közötti, alacsony nyomáson permetezzük ki, keresztréses, síkban permetező szórófejekkel. Ha a vegetációs időben végezzük a gyomirtást vigyázzunk, hogy a permetlé ne kerüljön a gyümölcsfák leveleire, fiatal hajtásaira. A gyomnövények levelein, zöld részein keresztül ható felszívódó szereket csak annyi vízben juttassuk ki, amennyi a gyomnövényeken megmarad, mert azok a talajon keresztül már nem hatékonyak.

A telepítés évében gyökér-herbiciddel ne végezzünk gyomirtást, a fokozott fitotoxicitási veszély miatt. Az állománykezelésre javasolt készítményeket csak akkor használhatjuk, ha a törzs védelmét biztosítottuk. Az itt alkalmazható kontakt hatású herbicidek ugyanis a még meg nem kérgesedett héjon perzselést okozhatnak, illetve a szisztemikus készítmények felszívódhatnak. Fiatal ültetvényekben a talaj vízkészletének megóvása és a talajhőmérséklet kiegyenlítettebbé tétele mellett a gyommentesítés is jól szolgálja a facsíkok takarása, amely a gyomirtó szerek megjelenése előtt általánosan elterjedt volt. Napjainkban ez a módszer vegyszerhasználatot korlátozó környezetvédelmi megoldásként ismét előtérbe került. Hagyományos takaró anyag a szalma, a sorközben lekaszált fű, faforgács, fakéreg. A fahulladékok költségesebbek, de lebomlásuk lassúbb és kisebb a mezei pocok megtelepedésének veszélye, mint szalma vagy fű takarás esetén.

A műanyag síkfóliás talajtakarást is előszeretettel alkalmazzák, bár használatuk egyszerűbb, azonban költségesebbek és a fóliák sérülékenysége miatt a nehezen visszagyűjthető, leszakadozó részek szennyezik a környezetet. Általános tapasztalat, hogy a takarás második évétől kezdődően kiegészítő vegyszeres vagy mechanikai védekezésre is szükség van, elsősorban az évelő gyomnövények megjelenésekor.

Az engedélyezett hatóanyagok, és a formált készítmények:

Flumioxazin: Pledge 50 WP

Linuron: Afalon dispersion

S-metolaklór: Dual Gold 960 EC

Napropamid: Devrinol 45 F

Naproguard 450 SC

Pendimetalin: Stomp 330

Stomp 400 SC

Stomp Super

Pendigan 330 EC

Propizoklór: Proponit 720 EC

Terbutilazin: Click FL

Diquat-dibromid: Reglone Air

Fluroxipir: Star

Staran 250 EC (Flurox 250 EC)

Tandus 250 EC

Glifozát: Amega, Boom Efekt, Clinic 480 SL, Dominátor, Dominátor Zöld, Fozát 480, Gladiátor SL, Glialka 480 Plus, Glialka Star, Glyfos, Glyfos Dakar, Glyphogan 480 SL, Glyfozát 480 SL, Hardflex 480 SL, Kapazin (Glifosztár), Medallon Premium, Nasa 360, Nufozát, Roundup Bioaktív, Roundup Classic Plus, Roundup Classic, Roundup Forte, Roundup GC, Roundup Handy, Roundup Mega, Total, Taifun 360

Glufozinát-ammónium: Finale 14 SL

Glifozát + terbutilazin: Folar 525 SC

Glifozát + amitrol: Clinic Duo

MCPA: Agroxon 75 (Ceridor MCPA)

Jambol M Prim

MCPA 750

Mecaphar

Mecaphar 750

Mecomorn 750 SL

U 46 M Plus 750 SL

Oxifluorfen: Goal 2 E (Global 2 E)

Goal 4 F (Goal Duplo)

Oxy