Először is, korán jelent meg. Már május elején megjelentek a korai tünetek, elsősorban a kajszi termésén, s később terjedt a betegség az őszibarack fák leveleire. Másodszor, a betegség a megjelenését követően gyorsan terjedt, s súlyos kárt okozott. Kissé archaikusan, kicsit mesébe illően mondhatjuk, hogy az őszibarack levelein annyi volt a lyuk, mint a rosta lika.
Az a bizonyos „rosta lika” állapot.
Annak ellenére, hogy sokan kis kárral fenyegető, könnyen kezelhető károsítónak tekintik ezt a kórokozót (Stigmina carpophyla), ha kicsit belemélyedünk a tanulmányozásába, akkor egyre több kérdésbe ütközünk. Már a nevezéktannál feltűnik, hogy van, aki a csonthéjasok levéllyukacsosodása névvel illeti, míg mások külön beszélnek a kajszi levéllyukacsosodásáról, s külön az őszibarack levéllyukacsosodásáról.
Való igaz, a legnagyobb kárt az őszibarackon és a kajszin okozza, de gazdanövényei között megemlítik a mandulát, a cseresznyét, a meggyet és a szilvát is. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség a Prunus nemzettség kb. 30 faját támadja meg, tehát találkozhatunk a tünetekkel díszfákon, díszcserjéken is.
Az ismert és nem ismert tünetek
A következő ismeret (vagy éppen annak hiánya) a tünetekre vonatkozik. A betegség nevéből könnyen következtethetünk a megjelenésre, a tünetekre. Kajszin is, de talán még jellemzőbben jelenik meg az őszibarackfák levelein a levéllyukacsosodás. Ez általában pici, gombostűfejnyi foltként kezdődik, ami leggyakrabban az elszíneződés miatt tűnik fel, általában pirosas-lilás színt vesz fel a folt. A folt nő, idővel a közepe szürkés-barnás színt vesz fel, de a szegélye körben megmarad pirosas-lilás színűnek. A folt közepe gyorsan megszárad, majd kiesik, s ezzel valósul meg a „levéllikacsosdás”.
A kezdeti tünet. Itt még bizakodhatunk, de ne feledjük, a betegség már benn van a fánk szöveteiben!
A foltok átmérője általában 2-4 mm, de fajtaérzékenység és a foltok összeolvadása miatt kialakulnak 5-10 mm nagyságú, a végén már szabálytalan alakú foltok is. Könnyű elképzelni, hogy ilyen lyukak tömeges megjelenése a leveleken milyen súlyos kárt okoz, mennyivel csökken az asszimilációs felület. Sajnos itt nem áll meg a károsítás. Az érzékeny fajok leveleiket ilyen súlyos fertőzés esetén ledobják, ami hosszabb távra is kihat a fa állapotára (gyümölcsök kinevelése, hajtásnövekedés, beérés, a fa általános legyengülése és érzékenysége más károsítókra).
Kajszinál gyakran a fejlődő termésen mutatkoznak meg a korai tünetek. Itt is pirosas pont az első észlelhető elváltozás, ami növekszik, 1-3 mm nagyságot is elér. A folt kiemelkedik a gyümölcs felszínéből, „pörsenéses” lesz. A foltok lassan sötét színt vesznek fel, s a gyümölcs kinézete, valamint a sok pörsenés miatt a gyümölcs elveszti piacképességét. Az őszibarack gyümölcsén is láthatunk hasonló tüneteket, de ott ritkábban, s nem ennyire látványos a kép.
Kezdeti, pici foltok és egy korábbi fertőzés nagyobb foltjai a kajszi gyümölcsén.
Az őszibarack gyümölcsét is megfertőzi a betegség, de a gyümölcs szőrözöttsége miatt nem mindig vesszük észre. A vesszőn is láthatóak a lilás színezetű foltok.
Az eddig leírtakkal mindenki találkozott már, aki a csonthéjasokat termeszti. Viszont keveseknek tűnik fel, vagy legalább is kevesen keresik tudatosan, kevesen veszik figyelembe metszés közben a vesszőkön megjelenő tüneteket.
Pedig ezek a foltok komoly gondot jeleznek, s leggyakrabban az induló tenyészidőszakban az új fertőzések kiindulási helyei lesznek.
A vesszőkön ritkábban kör alakú, gyakrabban ovális (csónak alakú) besüppedő foltokat láthatunk. Itt is a lilás és a sötétedő szín különböző változatait láthatjuk. A foltok gyakran körülölelnek egy-egy rügyet, rügycsoportot, ami elhal. Ha a teljes hajtást körülöleli a folt, akkor a folt feletti rész elhal. A folt területén a kéreg gyakran felszakad, mézgásodás kezdődik. Tipikusan itt képződnek az áttelelő képletei, az úgynevezett konidiumtartói.
A teljes kár mértékét nehéz meghatározni, de a termés 30-50 %-a mehet veszendőbe a mennyiségi csökkenés, a minőségi romlás, vagy éppen a piacosság elvesztése miatt.
Ehhez társul a fák általános legyengüléséből, a vesszők rossz beéréséből fakadó termőképesség-csökkenés, a koronafenntartás és a metszés nehézségei, s ezen utóbbi kár több évre is kihatással van.
Ez az az állapot, amikor a gyümölcs sem piacra, sem fogyasztásra nem alkalmas.
Az előbbiekből következik, hogy fertőzési forrást képeznek a megbetegített vesszők, de a lehullott lombról sem szabad megfeledkezni, e helyeken a kórokozó micéliummal és konídiummal telel át. A kórokozó telelő alakja a kedvezőtlen körülményeket jól tűri, a növény felületén lévő konídiumok a hideggel szemben ellenállóak és 1–2 évig fertőzőképesek maradnak.
A fertőzés során bejutott és megtelepedett gomba életműködését tovább folytatja a növény szövetében, akár télen is képes konídiumokat létrehozni. Tavasszal a konídiumok vízcseppekkel a zöld növényrészekre kerülnek, ott csíráznak, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül vagy a kutikulát áttörve a növénybe jut. Innét kezdve a fertőzési folyamat felgyorsul, egyre több tünet jelenik meg, s azok – öngerjesztő módon – további fertőzéseket indukálnak.
Lilás szegélyű, besüppedő foltok a vesszőn. Egyértelműen sztigminás fertőzés tünete, s emellett a tavaszi fertőzés kiindulási helye, fertőzési forrás. Csak a vesszők eltávolítása segít.
A fertőzési folyamatnál említett vízcseppek, mint a fertőző anyag szállítói nagy fontossággal bírnak a fertőzés létrejöttében. Éppen ezért a kórokozó számára a csapadékos tavaszi időjárás alapvetően szükséges. Hőmérsékleti igény tekintetében a hűvös időjárás kedvező, az optimális hőmérsékleti érték 15 °C.
A betegség nagymértékű fellépésére tehát a csapadékos, hűvös tavaszi időjárást követően kell számítani.
Ez az év más volt, mint a többi
Ha most e tekintetben vizsgáljuk 2019 tavaszát, akkor választ kapunk az idei erős (és többször ismétlődő) fertőzésre. A tél vége, majd a március hónap is kimondottan száraz volt. Jött az április, s átlagos csapadékmennyiséget hozott. Ezt követően viszont határozott változást tapasztalhattunk, a május hónap messze a sokéves átlag feletti mennyiségű esőt (néha havat!) adott. Ez a hónap az 1981-2010 közötti mérések átlagát 113 %-kal meghaladta, és az 1901 óta vezetett mérések sorában a 2019. évi május lett a 3. legcsapadékosabb hónap.
Ha ehhez hozzátesszük a hőmérsékleti görbe alakulását, akkor azt látjuk, hogy az aktuális hőmérséklet folyamatosan a sokéves átlag alatt maradt, csak 4! napon haladta meg azt – akkor is csak 1 °C értéken belül. A havi átlaghőmérséklet 13-15 °C között mozgott, tájegységtől függően.
Egymást érik a sztigminás foltok a vesszőn, erős fertőzésre utal. A rügyek elpusztultak, nem hajtanak ki, s a vessző is elszárad, elpusztul.
És nincs vége, a június hónap is többször és bőségesen öntözte a határt. A havi csapadékmennyiség megközelítette a sokéves átlagot. Hőmérséklet tekintetében már nem beszélhetünk a kórokozó számára ennyire kedvező tartományról, de a fertőzés már korábban megtörtént, s a tünetek kifejlődését már semmi sem akadályozta. Az esős napokon pedig átmenetileg esett a hőmérséklet, s a két hatás együttesen újabb fertőzéseket indított el.
Felkopaszodott vesszők, már augusztus elejére elérte ezt az állapotot.
A lassan mögöttünk levő tenyészidőszak sokakat meggyőzött arról, hogy ezt a betegséget is komolyan kell venni, s ha ehhez társul még a rosszul beérő vesszők tömege, a fertőzés következtében elhaló rügyek, a legyengült fa csökkent termőképessége….
A betegség elleni védekezés nem egyszerű kérdés
Mint oly sok más károsítónál, itt is érvényes, hogy nincs egyetlen növényvédő szer, nincs egyetlen technológia, mely bevetése teljes biztonsággal megvédi fáinkat a betegségtől. Ráadásul a tünetek megjelenése – mint az normális folyamatban történik – a fertőzés megtörténtét, a betegség megjelenését jelzi. A tünetek megjelenését követő kezelések már csak lassítják vagy megállítják a károsítás növekedését, de a kialakult fertőzést gyógyítani nem képesek.
Ebből következik, hogy az igazán megbízható, hatásos védekezés a preventív jelleggel végzett kezelés. S e tekintetben a preventív kezelés korán kezdődik.
Több éves megfigyelés, hogy a kora tavasszal fertőző betegségek esetében a nyárvégi, őszi rezes lombfertőtlenítés igen jó megelőző hatást biztosít. A réz ráadásul segíti a vesszők beérését. A kezelés ismétlése lombhullás végéhez közeli időpontban megerősíti a védőhatást. Csonthéjasok esetében a nyárvégi kezelésre a kíméletesebb, finom szemcseméretű rezek közül ajánlott választani (pl. Cuproxat FW, Champion 2 FL, Funguran OH 50 WP, Kocide 2000). A lombhulláskor használt rézkészítmény lehet az olcsóbbak közé tartozó is.
A fertőzött és lehullott lomb fertőtlenítésére használhatók a lemosó permetszerek is, de talán hasznosabb a nitrogéntartalmú oldat kipermetezése a lombra. A műtrágya segít a szerves anyag elbontásában, így a kórokozók sem tudnak annak védelmében áttelelni. (A talaj meg kap egy kis tápanyagot.)
Nagyon fontos beavatkozási pont a metszés. Az emlegetett besüllyedő foltokat keresve és levágva, tetemes mennyiségű fertőző képletet távolítunk el fáinkról. Annál már csak az a jobb, ha elégetjük vagy elszállítjuk ezt a fertőzött nyesedéket.
A szezont ismét lemosó permetezéssel kezdjük, ami a levéllyukacsosodás mellett a tafrina, monília, baktériumos ágelhalások ellen is kifejti jótékony hatását. Természetesen itt ismét a réztartalmú készítmények egyikét kell elővenni.
Időzítés tekintetében annál jobb, minél közelebb esik a kezelés a rügyfakadáshoz vagy a virágbimbók kifesléséhez.
Azért van remény, jól elkülöníthető a kezelés előtti szakasz (lyukacsos levél) és a kezelés utáni hajtásrész (egészséges, zöld).
A szezont ezzel még nem oldottuk meg. A fertőzések megelőzésre preventíven érdemes kezeléseket végezni. Ekkor már a réztartalmú készítmények nagy része kiesik a választékból a perzselés miatt. A finomszemcsés rézkészítményeket óvatosan lehet használni (pl. a Cuproxat FW engedélyokiratában megjelenik az őszibarackban, virágzás utáni használata).
A más hatóanyagcsoportba tartozó, kontakt módon ható készítmények közül ajánlottak a mancozeb, a captan vagy a ditianon hatóanyagú készítmények valamelyike. A folpet hatóanyagú készítményeket is ajánlják szakmai források, de a készítmények engedélyokirata nem tartalmazza az ilyen célú használatot. Felszívódó hatóanyagok közül a tiofanat-metil és a difenoconazol hatóanyagú termékek valamelyikét szintén bevethetjük.
Sajnálatos, hogy a tiofanat-metil hatóanyagot tartalmazó Topsin Metil készítmény cseresznyében, meggyben és szilvában is engedélyezett, de éppen őszibarackban és kajsziban nem!
Az utolsó 2 csoportba tartozó készítményeket kombinálva javasolt használni, vagyis kontakt és felszívódó készítmények tankkeverékét. A tenyészidőszakban a kezeléseket időjárástól, a fertőzési nyomástól függően 2-4 x kell ismételni.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy a növényvédelmi előrejelzésekre kíváncsi kattintson ide.
Az Agroinform ingyenes növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
