Május 25-én sokfelé esett, a Dunántúl általánosan kapott az áldásból, 5-10(-15) mm csapadékot mértek. Az Alföld ennél kicsit változatosabb képet mutat, a déli tájak 5-20 mm, míg az északabbra eső nagyobb terület csak 0-5 mm esőt kapott.
Ha nagyobb időtávot – 5 napot – nézünk, akkor kicsit kedvezőbb a kép, a Dunántúlon és a keleti tájakon egyaránt 10-20 mm esett, csak az ország középső függőleges tengelye mentén maradt kevesebb a lehullott csapadék mennyisége (2-5 mm).A talaj víztartalma lényegesen nem változott, vagyis ez a csapadék még nem oldotta meg a szárazságot, a 0-20 cm-es felső rétegben csak helyenként és csak kis mértékben emelkedett a hasznos víztartalom (40-50%-ig), de a 0-50 cm-es rétegben ilyen kedvező változás nem észlelhető.
Az időjárás változása emelte a relatív páratartalmat is, s egyre gyakrabban, egyre hosszabb időtartamra borította nedvesség a levelek felületét. Mindezek a kórokozók egész sorát segítik (tipikusan a varasodás, peronoszpóra, fuzárium).
A következő napokra szóló meteorológiai előrejelzés eléggé változatos képet fest. Várható további eső, de az szeszélyes megoszlásban – bárhol, bármikor, s jég is jöhet vele. A hőmérséklet pár napja visszaesett, s egyelőre nem is akar felmelegedni. Nyakunkon a nyár kezdete, de a hőmérséklet még nem jelzi ezt. Az erős szél pedig hátráltatja a növényvédelmi munkákat, illetve mechanikai sérüléseket okoz, amely aztán fertőzési kaput jelent. Mindezek alapján – ilyen változékony körülmények között – megnő a helyi szemlézésnek, helyzetértékelésnek a jelentősége.
A kalászosok növényegészségügyi helyzete most sem változott igazából. A korábban megindult sárgulás, felsülés az alsó leveleken tovább terjedt. Szerencsére a kalászok és a felső levelek egészségesek, asszimilációra képesek, van esély a szemtermés kinevelésére.
Az őszi árpa már a virágzás végén jár, az őszi búza a fővirágzásban van. A korábban megjelent lisztharmat (Erysiphe graminis) tünetei nem terjedtek, sokkal inkább a levelek öregedésével, elhalásával visszaszorultak. A szokásos egyéb betegségek – szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), sárgarozsda (Puccinia striiformis), pirenofórás levélfoltosságok (Pyrenophora tritici-repentis, P. teres), vörösrozsda (Puccinia triticina) – éppen csak megmutatták magukat, de igazi veszélyt az idén nem jelentettek. Más a helyzet a fuzáriummal (Fusarium spp.).
A gabonák virágzására megjött egy kis eső, ami arra éppen elég, hogy a fuzárium megfertőzze a virágzó kalászokat. Kettős nyomás alatt vannak a növények, egyik az érzékeny fenológiai állapot, a másik a csapadék, nedves körülmények. Éppen ezért a védekezés mindenképpen szükséges. Hozzátesszük, hogy
a megelőző kezelés hatásosabb, de aki elmaradt azzal, annak még most is érdemes elvégezni a permetezést. A kalászvédelemben sokat segít a duplasugaras szórófejek használata, a jobb fedés, teljesebb védelmet ad.
A károsítók közül most a levéltetvek (Macrosiphum avenae, Shizaphis graminum) terjednek intenzíven. A kolóniák már a kalászokat is megfertőzték, vagyis a kár nagyon közvetlenül a termést csökkenti. A védekezést nem szabad halasztani.
Korábban a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) elleni védekezések adtak feladatot, de mára már – köszönhetően a védekezéseknek – csökkenő a számuk. A kialakult kártétel általában gyenge szinten maradt, csak foltokban, gócokban láthatunk „fehér” lombozatot. Az Alföld déli részén elhúzódó kelést figyeltek meg, de tömeges kártétel nem alakult ki, inkább többszöri kezelés szükséges.
A kalászhányástól láthatók a gabonapoloska (Aelia spp., Eurygaster spp.) károsításának tünetei. Általában gyenge, csak helyenként közepes a fertőzöttség.
Ezt a kalászt már hasban megszúrta a poloska.
A kukorica kinőtte a barkók károsítását, lassan beálltak az állományok. Ennek ellenére nem fejlődik a kívánt mértékben, elsősorban a vízhiány és a számára alacsony hőmérséklet okozza ezt. Általában 3-5 leveles állományokat láthatunk.
Általánosan végzik a posztemergens gyomirtó kezeléseket, szükséges is a mezei acat (Cirsium arvense), az apró szulák (Comvolvulus arvensis) a fenyércirok (Sorghum halepense) gyors növekedése és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) tömeges kelése miatt. Indul a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) rajzása, egyelőre a népesség követése a feladat.
Itt már megtörtént a posztemergens kezelés.
A napraforgó kissé erőteljesebb fejlődést mutat, már 6-8 leveles állományok is találhatók. Itt is gond a preemergens gyomirtás elégtelen hatása, megkezdődtek a posztemergens kezelések. A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) kelése elhúzódó, egy-egy táblán belül csíranövény és a 2-4 leveles fejlett példány egyaránt előfordul. A posztemergens kezeléseket alapvetően meghatározza a fajta típusa, de meg kell említeni, hogy a Nébih szükséghelyzeti engedélyt adott ki a halauxifen-metil hatóanyagú termékre, 2020. július 31-ig tartó érvényességgel.
Korán kezdődik a kolóniaépítés – fekete répalevéltetű napraforgón.
A levéltetvek betelepedése tovább tart, megjelent a fekete répalevéltetű (Aphis fabae) is az állományokban. Egyelőre még csak a kolóniák formálódnak, de a gyors szaporodás miatt az állományok szemlézése és az időben végzett kezelés szükséges.
Ez az állomány már szépen fejlődik.
A repcében lassan elfogynak a kártevők, a növény a becőt és benne a magokat neveli. A fehérpenészes szárkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum) tünetei észlelési szinten megjelentek, főleg ott, ahol rövid forgóval repce vagy napraforgó után került ismét repce a táblába.
Az alma- és körteültetvényekben intenzív a hajtásnövekedés, illetve gyarapodik a gyümölcs is. Almában továbbra is a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) a nagyobb károsítással fenyegető kórokozó. Már a szekunder fertőzések fázisában járunk. Üzemi ültetvényekben – a kezeléseknek köszönhetően – lelassult vagy megállt a fertőzés terjedése, s házi kertben is lelassult a folyamat, de kedvező körülmények között újra erősödése várható. Ültetvényekben gyenge szintű fertőzés tapasztalható, házi kertekben ennél kicsit magasabb.
Még mindig a lisztharmat terjed – szekunder fertőzés almahajtáson.
A varasodás (Venturia inequalis) tünetei kezeletlen állományokban megjelentek, és ha lassan is, de tovább terjednek. Védett ültetvényekben a kezelések hatására és a kórokozó számára nem igazán kedvező körülmények miatt alig jelent meg a betegség tünete. A fertőzési folyamat lassú, hosszú lappangási idővel (10 nap körül). Ebben a fejlődési szakaszban mind a lombozat, mind a gyümölcs érzékeny a kórokozó támadására, így a védekezéseket megelőző jelleggel folytatni kell. Ezt a döntést támogatja az időjárás várható alakulása is.
Az almamoly (Cydia pomonella) rajzása az időjáráshoz igazodva kissé hektikusan alakul, és már napok óta tart a tojásrakás. A védekezést a korábban leírtak szerint, a választott technológiával el kell végezni.
A többszöri kezelés után csökkent a szürke és zöld almalevéltetű (Disaphis plantaginea, Aphis pomi) fertőzöttsége, gyenge mértékű lett. Ennek ellenére az ültetvény (hajtások) szemlézése továbbra is feladat, mert a kedvező körülmények között gyorsan betelepül a kártevő.
Megkezdődött az almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) rajzása. A kártevő általában az elhanyagolt ültetvényben, szórványban szaporodik fel, így a védekezés egyik eszköze a fák általános rendbetétele, sebek kezelése, de a kártevő tömegcsapdázása is segít.
A kajszibarack- és az őszibarack-ültetvényekben hajtás- és gyümölcsnövekedést láthatunk. A gyümölcs mérete függ fajtától, érésidőtől. A sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophila) eddig csak észlelési szinten jelent meg, hiányolta a csapadékot. Most többször nedves körülmények alakulnak ki a gyümölcsösökben, így a betegség is lábra kaphat. Figyeljük az ültetvényeket, időben kezeljünk.
A levéltetvek (Myzus persicae) ellen többször is kellett már védekezni, ennek köszönhető, hogy mostanra visszaesett a kártevő tömege. Még mindig várható felszaporodás, ezért továbbra is feladat a hajtások ellenőrzése.
A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) száma kissé visszaesett a hűvös időszakban, viszont a kártevő tojást rak. Melegebb tájakon már láthatunk hajtáscsúcselhalást, ami a lárva kártétele ebben a szakaszban. A védekezés indokolt. A vedlésgátlókat vagy a neonikotinoidokat vehetjük elő erre a célra.
Cseresznyében szaporodnak a fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi) kolóniái, mind számukban, mind méretükben. A korai cseresznyéket már szedik, éppen ezért kellő megfontolással lehet védekezni ellenük.
A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) rajzik, de a népessége változó, főképpen az időjárás alakulása szerint. Ez ellen is védekezni kell, de itt is érvényes a szürettel való összehangolás. Az utóbbi napok viharai és a csapadék kedvező feltételeket teremtett a zsendülő cseresznye moníliás gyümölcsrothadásához (Monilinia laxa). A sérült felületeken könnyebben elindul a fertőzési folyamat, ami aztán súlyos kárhoz vezet. A védekezéshez az érésidő függvényében kereshetünk terméket, rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idővel a fenhexamid hatóanyagú készítmény (3 nap) vagy a fludioxonil+ciprodinil hatóanyagú termék (7 nap) használható.
A szőlőskertekben intenzív a hajtásnövekedés, illetve a fürtök megnyúlása látható. Meleg fekvésben már megkezdődött a tőkék virágzása.
Megkezdődött a szőlő virágzása.
Jelen körülmények között a lisztharmat (Uncinula necator) terjedésére kell figyelnünk. A peronoszpóra fertőzéséhez csapadékos időszak kell. A jelenlegi bizonytalan időjárásban, amelybe többszöri csapadék is belefér, és a felmelegedésnek is meg kell jönnie, a helyi megfigyelések nem nélkülözhetőek, illetve a megelőző védekezés javasolt.
Csökött fejlődés – nemezes gubacsatka totális fertőzése.
A feketerothadás (Guignardia bidwellii) terjedése lelassult vagy megállt. Ennek ellenére az időjárás és a fertőzöttség követése indokolt. Megkezdődött az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) lárvakelése az ültetvényekben. Maga a lárvakelés és a kis (L1) lárvák jelenléte még nem követeli meg az azonnali beavatkozást, de a kártevő megfigyelése mindenképpen indokolt.
Burgonya levelén is épül a levéltetű-kolónia.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
