A piacképes áruminőség és az elvárt termésmennyiség előállításához fontos technológiai elemmé vált a támrendszer alkalmazása a paprika hajtatásában. A csokros, determinált fajták helyett előtérbe kerültek a folyton növő fajták, ugyanis a támrendszeres termesztésre kizárólag ezek alkalmasak.
A folyton növő fajták lehetővé tették a hosszúkultúrás hajtatást (ez akár 10 hónap is lehet) és a folyamatos szedést, amivel azonos minőségű, darabosabb termést lehet előállítani. Ezekbe a fajtákba, a nemesítés során, sikerült több betegséggel szembeni rezisztenciát is bevinni. Ugyanakkor az új fajták a környezeti tényezőkre (talajminőség, tápanyagellátás, klimatikus tényezők stb.) érzékenyebbek, ágrendszerük vékonyabb, metszésnél, szedésnél könnyebben sérül, törik.A támrendszeres termesztésnek több változatát alkalmazzák. Kései ültetésnél, vészfűtés szinten üzemeltetett és fűtetlen fóliák alatt, rövid ideig történő termesztés esetén használják az úgynevezett kordonos kialakítási módot, amelynek során a növényeket vízszintesen vezetett zsinórok közé szorítják. Kb. 2 méterenként levert 0,8-1 méter magas karókon műanyag zsinórpárok vannak kifeszítve, ezek tartják a növényeket. A kordonos paprikát nem metsszük, legfeljebb a hajtásokat ritkítjuk.
A kordonos művelésnek, a hagyományos bokor (támrendszer nélküli) termesztéssel szemben, az alábbi előnyei vannak:
• megtámasztja a növényt,
• aránylag kicsi a munkaráfordítás,
• jobb minőségű, illetve tisztább lesz a termés.
Ugyanakkor a kordonos művelésnek van néhány hátránya a másik támrendszeres, a zsinór melletti termesztéssel szemben:
• a lombozat összetömörül, ebből adódóan nehezebb a kezelése (permetezés) és a szedés,
• árnyékba kerülnek a hajtások, levelek,
• fényhiány miatt rosszabb a termékenyülés,
• gyakori a hajtások, az ágak törése és sérülése,
• lényegesen kisebb termés várható.
Fontos technológiai elemmé vált a támrendszerek alkalmazása a paprika hajtatásában – fotó: Shutterstock
A fent említett hátrányok a zsinórra futtatott támrendszeres termesztéssel kiküszöbölhetők. A támrendszer-kialakítás a következő módon történik: a fólia-, illetve az üvegházban kereszt irányban 4-5 mm-es dróthuzalokat feszítenek ki, majd ezekre merőlegesen, a növénysorok felett 2-2,5 m magasságban hasonló vastagságú drótokat vezetnek. A hosszanti irányban elhelyezett dróthuzalokra műszálas kötözőanyaggal vezetik fel a növényeket.
A paprika felkötözését a zsinegre az ültetés után legkésőbb 3-4 héttel kell elvégezni.
Négyzetméterenként 6-10 hajtást hagyunk meg, attól függően, hogy vegetatív vagy generatív fajtát ültetünk, illetve egy vagy két szál zsinórt kötünk a növényekre.
A vegetatív fajtánál, a folyamatos terhelés érdekében, két szálra kell felengedni a növényt – ez esetben 4-5 tövet ültetünk négyzetméterenként. A generatív fajták esetében 6-8 tő/m2 az optimális növénysűrűség, mivel ezeket a növényeket csak egyszálasra metsszük, hogy a vegetatív-generatív egyensúlyt meg tudjuk tartani. A zsineget csúszó kötéssel rögzítjük a dróthuzalhoz, és alul, a szárra csak lazán kössük a későbbi megvastagodás miatt.
A zsineg (támrendszer) mellett nevelt növényeket metszeni kell, ami a hagyományos termesztéshez képest jelentős többletmunkával jár, továbbá nagy szakértelmet és figyelmet igényel. Előnyeit az alábbiakban lehet összefoglalni:
• nagyobb, piacképesebb bogyók fejlődnek, amelyek a tenyészidő végére nem aprósodnak el,
• jobb fényviszonyok javítják a virágok kötődését, fokozzák az érés ütemét,
• a növények szedéskor nem sérülnek, nem törnek, maga a szedés könnyebb, gyorsabb,
• a növényvédelmi munkák könnyebben és hatékonyabban végezhetők,
• maga az állomány áttekinthetőbb, ebből adódóan a fejlődés, a növekedés jobban kontrollálható.
A metszés megkezdése előtt fontos a vírusos tövek eltávolítása, ugyanis a fitotechnikai munkák nagyban hozzájárulhatnak a veszélyes betegségek elterjesztéséhez. A metszést mindig kézzel végezzük úgy, hogy a friss metszlaphoz kézzel nem érünk. Ollót és kést nem szabad használni!
Kezdetben erősebben kell metszeni: amint az első elágazások elérik az 5-7 cm-t, ki kell választani a legszebb hajtást – ez lesz a „vezérhajtás” –, a többit tőből el kell távolítani. A „vezérhajtások” gyengébb oldalelágazásait is kitörjük. A metszést úgy folytatjuk, hogy az elágazódásokban az egyik hajtást 2 levél után visszatörjük, a másikat vezérként tovább visszük a zsinór mellett. (Későbbi ültetésnél az elágazódásokban képződött oldalhajtásokat nem törjük vissza, hanem 2 levél után visszametsszük. Ezek mellett természetesen egy vezérhajtást itt is kinevelünk.)
Leggyakrabban alkalmazott metszésmód az úgynevezett „szoknyás metszés”, melyet kora tavaszi ültetésű, erős növekedésű állománynál alkalmazhatunk. Első lépésben úgynevezett „alakító metszéssel” meghatározzuk a paprika első három elágazási szintjét. A harmadik és minden további elágazódásban az oldalhajtásokat 15-20 cm-re vissza kell törni. Az első két meghagyott hajtást akkor csípjük vissza, ha a növényen 12-15 darab stabilan megkötött paprika van. Ez esetben nagyobb termésmennyiséget érünk el, tövön maradnak a legkorábbi termések, és elegendő levélfelület lesz a bogyók beárnyékolásához, a paprika további lendületes fejlődéséhez. Erős növekedés esetén az első két elágazáson a levelek hónaljából előtörő hajtásokat el kell távolítani.
A kordonos kialakítási mód során a növényeket vízszintesen vezetett zsinórok közé szorítják – fotó: Shutterstock
A későbbi, az alakító metszést követő, úgynevezett termőkori metszésnek az a célja, hogy a bogyókat a főágon vagy annak közelében neveljük. A termőkori metszés abból áll, hogy a főszáron a harmadik elágazódás felett folyamatosan képződő másodrendű elágazásokat 15-20 cm-re visszatörjük. Az alsó ágakat (a „szoknyát”) a rajtuk fejlődött termések leszedése után tőből eltávolítjuk. A terhelés szabályozásával fenntarthatjuk a termő paprika növekedésének enyhe vegetatív súlyát.
A jó minőségű termések érdekében elengedhetetlen a megfelelő lombtömeg megválasztása!
A metszéssel nem a növény leveleit kell eltávolítani – azzal asszimilál a növény –, az oldalhajtásokat, a kacsokat, az újabb virágok, termések kialakulását kell megakadályozni.
Ha egyszálasra indítottuk a paprikanövényünket, a későbbiekben átalakíthatjuk kétszálasra vagy a kétszálasat háromszálasra egy felső helyzetű oldalelágazódás továbbfuttatásával. Ha azonban a növényállomány túl sűrűnek bizonyul, termesztés közben is indokolt lehet egy-egy elindított ág eltávolítása. Előfordul, hogy a növekedés gyengébb. Ez esetben szükség lehet az első elágazásban képződött termés eltávolítására, annak érdekében, hogy a főszár növekedése kedvező legyen.
Általánosan érvényes szabály! A paprikán mindig maradjon megkötött, félig fejlett bogyó, amely visszafogja a túl buja növekedést. A rosszul termékenyült, lila, görbült, foltos és napégett bogyókat a szedések alkalmával minél korábban távolítsuk el!
