Vetésváltással a zöldségfélék betegségei, kártevői ellen, és igazodva a környezeti igényükhöz – cikkünk második, befejező része.
A vetésforgóról készült cikkünket folytatva azoknak a kerttulajdonosoknak szeretnénk segíteni, akik nagyon helyesen már most, az őszi-téli hónapokban tervezik a jövő évi zöldségfélék vetését és ültetését. A házikerti zöldségre nagy szükség lesz, egyre többen lesznek, akik nemcsak hobbiból, hanem takarékossági okokból vagy kényszerből élni fognak a kertjük, telkük adta termesztési lehetőségekkel.
Fontos a szakszerűen megválasztott növénysorrend!
Egy átgondolt, szakmailag megalapozott vetési-ültetési renddel, nevezhetjük vetésforgónak is, jobb a talaj tápanyagkészletének kihasználása, gazdaságosabb a szerves trágya és a komposzt felhasználása, csökkenthető a vízfelhasználás, eredményesebben védekezhetünk a betegségek, a kártevők és a gyomok ellen is.
A tervezés során három dologra különösen érdemes nagyobb figyelemmel lenni:
• Az egymást követő növényeknek közös kártevője vagy betegsége ne legyen. Tekintettel arra, hogy közös betegség gyakrabban a rokon fajok között fordul elő, ezért azonos családból származó növények több éven keresztül ugyanarra a helyre ne kerüljenek.
• A tenyészidő hossza, a lekerülés időpontja ne zavarja a következő növény vetését vagy ültetését. Legyen idő a talaj, a magágy előkészítésére, és a jó csírázás érdekében a talaj kellő ülepedésére.
• Rendszerint csak korlátolt mennyiségben rendelkezésre álló állati eredetű szerves trágyák, komposztok azok alá a növények alá kerüljenek, amelyek azt legjobban meghálálják (1. táblázat). Vannak fajok, amelyeknek szerves trágyát a termesztést megelőző év ősszén nem szoktunk bemunkálni, részben mert nem igénylik, sőt egyeseknél kifejezetten a termésminőség romlását okozza.
A zöldségfélék felosztása szervestrágya-igényük alapján
|
Nyerhetünk, de veszíthetünk is az elő-, fő- és utónövények kiválasztásával!
A jobb területkihasználás érdekében ne csak az egymást követő években, de gazdasági éven belül is figyeljünk a növényi sorrendre az elő-, a fő- és az utónövények tervezése során (2. táblázat).
Példák elő-, fő- és másodnövényként vethető zöldségfélék párosítására
|
A zöldségfélék eltérő tenyészideje, a különböző szaporítási időpontok és módok (palántázás, helyrevetés) számos lehetőséget, variációt nyújtanak ilyen tekintetben (1. kép). Fokozottabb mértékben kell a termesztési szezonon belül az egymást követő növények megválasztására ügyelni, mint többéves viszonylatban a többéves vetésforgó esetén!
A bab rövid tenyészidejéből adódóan jól elhelyezhető főnövénynek, de a rövid kultúrák után másodveteménynek is – fotó: Dr. Terbe István
Intenzív termesztési módszereknél, ilyen a támrendszeres uborka vagy paprika nevelése, a növényeket tartó karók és huzalok miatt kénytelenek vagyunk monokultúrás jelleggel, több éven keresztül azonos helyre ültetni. Ilyen esetben a kártevők (fonálféreg) vagy a gombás betegségek miatt fokozott fertőzési veszélynek vannak a növények kitéve, alaposabb és nagyon szakszerű növényvédelemre van szükség (2. kép).
A támrendszer melletti termesztés esetében (pl. paprika, uborka) nincs lehetőség (vagy körülményes) az évenkénti növényváltás megvalósítása. Az ilyen termesztési mód szakszerűbb növényvédelmet igényel – fotó: Dr. Terbe István
Gyakran használt kifejezés a „talajzsaroló növény", ami alatt olyan növényfajokat kell érteni, amelyek kihasználják, kiélik a talaj tápanyagkészletét. Kifejezetten talajzsaroló növény a zöldségfélék között, mint a szántóföldi fajok között, nincs, de minden, főleg nagyobb tápanyagigényű növény „zsaroló" (pl. káposztafélék), ha előtte vagy utána nem gondoskodunk a talaj feltöltéséről, illetve a felhasznált tápanyagok pótlásáról.
A pillangós növényeket (borsó, bab, lóbab) a talajerőt javítókhoz soroljuk, amelyek nemhogy csökkentik, kifejezetten növelik a talaj tápanyagkészletét, javítják a termékenységét azáltal, hogy a gyökereiken megtelepülő baktériumok megkötik a levegő nitrogénjét, azt a nitrogént, amely a következő évben mint hasznosítható tápelem fog a vetemény rendelkezésére állni.
A jól szerkesztett vetésforgó részben a gyomirtó szer szerepét is betölti, ha nem is helyettesíti teljesen a kapálást, de jelentős mértékben fékezi a kert elgyomosodását. A zöldségféléket ilyen tekintetben négy csoportra oszthatjuk:
Zöldségnövények csoportosítása gyomnevelés szerint
|
• A gyomirtó növények, amelyek termesztésével a gyomokat is irtjuk (pl. paradicsom, burgonya, paprika, csemegekukorica stb.).
• Gyomfojtók, amelyek sűrű állásuk vagy nagy levélzetük miatt nem engedik a gyomok kifejlődését (pl. fejes káposzta, tök).
A fejes káposzta elterülő leveleivel egy idő után elnyomja a gyomokat – fotó: Dr. Terbe István
• Gyomnevelő fajok, amelyek lassú csírázásuk, csekély talajtakarásuk következtében nem képesek megakadályozni a gyomok kelését és elszaporodását (pl. sárgarépa, vöröshagyma, petrezselyem stb.).
• Gyomosító növényekhez olyan fajokat sorolunk, amelyek elszórt és újra kelő magjuk, a talajban maradt gyökerük miatt még a következő évben is nagy számban kikelnek, gyomosítják a területet (pl. rebarbara, torma, újzélandi spenót stb.).
A zöldségnövények csoportosítása – vetésforgókba történő besorolása – többnyire botanikai hovatartozásuk (családok) alapján történik:
• burgonyafélék (paprika, paradicsom, tojásgyümölcs, burgonya)
• kabakosok (uborka, dinnye, tök, cukkini, patisszon stb.)
• káposztafélék (fejes káposzta, kelkáposzta, karfiol, brokkoli, kelbimbó, karalábé, kínai kel)
• hagymafélék (vöröshagyma, póré, fokhagyma, metélőhagyma, téli sarjadékhagyma)
• pillangósok (bab, borsó, lóbab)
Néhány esetben a hasonló termesztéstechnológia és környezeti igény miatt, botanikai hovatartozástól függetlenül, egymástól távol álló növényeket is egy szakaszba sorolunk:
• gyökérzöldségek (sárgarépa, petrezselyem, feketegyökér, zeller, cékla, retek)
• levélzöldségek (fejes saláta, spenót, endívia saláta, madársaláta, cikória saláta stb.).
Általános szabályként elfogadható, hogy 1-2 év után kisebb mértékben, de 3-4 év elteltével már jelentősen csökken a talajok fertőzöttsége, így újra hasznosítható a terület ugyanazzal a növénnyel. Ugyanakkor az is tudott, hogy 3-4 éves vetésforgóval a kedveltebb, nagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségek termesztése a kisebb felületű kertekben nehezen megoldható.
Tökéletes vetésforgót tervezni, amely minden szempontból kifogástalan, ami a fent említett követelményeknek valamennyi tekintetben megfelel, nagyon nehéz, gyakorlatilag alig lehetséges!
A megvalósítható vetésforgóhoz a helyi adottságok és lehetőségek ismerete mellett nélkülözhetetlen a szakmai tudás. Csak a növényváltási szabályok és szempontok ismeretének birtokában, továbbá bizonyos kompromisszumok mellett lehetséges a veteményeskert tervezése, amit gyakran felülírnak a gazdasági és gazdaságossági lehetőségek! Ezzel együtt az átgondolt éves hasznosítás, a növényi sorrend, elő- és utónövények gondos kiválasztása sok haszonnal járhat a legkisebb veteményes kertben is!
Indexkép: Envato
