A klasszikus értelemben vett trágyázási eljárásokban a tápanyagok kijuttatásának ideje és célja szerint megkülönböztetünk alap-, indító vagy starter- és fejtrágyázást. A szántóföldi növénytermesztésben mind a mai napig ennek megfelelően végzik a trágyák kijuttatását.
Más a helyzet a szabadföldi zöldségtermesztésben, ahol ezek a fogalmak az új intenzív termesztési technológiák elterjedésével (speciális műtrágyák használata, tápoldatozás, tartós műtrágyák használata stb.) változtak, módosultak, és gyakran nehezen követhető módon keveredtek.
Fiatal növények tápanyagigényeA növény oldaláról közelítve elmondható, hogy a fiatal növények a testsúlyukhoz képest jelentős mennyiségű tápanyagot vesznek fel a talajból, különösen nagy a foszfor felvételének üteme a többi tápeleméhez képest, a szárazanyag 25%-ának felhalmozásakor már a foszforszükséglet közel 75%-a felvételre kerül. Vagyis a termesztett lágyszárú növényeknél, így a zöldségfélék esetében is a foszforigény a tenyészidő elején jelentős.
Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajon, ami későbbi feltétel a talaj tápanyagainak jó hasznosításához.
Főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajon, ami későbbi feltétel a talaj tápanyagainak jó hasznosításához – fotó: Shutterstock
Foszfor a talajban
A talajban található foszfor nagyobb része (a talaj ásványi összetételétől függően 60-70%-a) ásványokhoz kötődve szervetlen formában van jelen, de nem elhanyagolható növénytáplálás szempontjából a szerves anyagok foszforkészlete sem, ami a humuszban gazdag talajokban tápanyag-gazdálkodási szempontból is számottevő.
A talajban lejátszódó foszforkörforgalom összefüggésben van a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával. Ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható és a szerves, valamint szervetlen részekhez kötődő, a növények számára nem vagy csak nehezen hasznosítható foszfor között.
A foszfor – eltérően a többi makroelemtől (nitrogén, kálium) – jellegzetes módon viselkedik a talajban, erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális, évente 5-10 cm-t halad függőleges irányban, míg például a nitrogén egy nagyobb eső hatására képes teljesen kimosódni a gyökérzónából. Ezért trágyázás alkalmával
a foszfort mindig a gyökerek közelében kell elhelyezni ahhoz, hogy a növény tudja hasznosítani.
Forrás és igény egyensúlya
A szerves anyagok bomlásából és az ásványok oldásából a foszforfeltáródás üteme, azaz
a felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs mindig szinkronban a növények foszforfelvételével, ezért szükséges a termesztőnek közbeavatkozni. Különösen így van ez az intenzív kertészeti kultúrák esetében,
ahol lényegesen nagyobb a foszforfelvétel üteme, mint a természetes úton képződő, könnyen felvehető, azaz a talajoldatban lévő foszfor.
A felvehetővé vált foszfor mennyisége nincs mindig szinkronban a növények foszforfelvételével, ezért szükséges a termesztőnek közbeavatkozni – fotó: Pixabay
Három eset lehetséges:
• nincs vagy kevés a foszfor a talajban,
• van elegendő, de a növény nem tudja hasznosítani és
• biztosítva van a növény foszforellátása.
• Nincs vagy kevés a foszfor:
Talajvizsgálat nélkül, akár spekulációval, akár becsléssel a talaj foszforellátottsága nem ítélhető meg.
Értékelésre szabadföldi körülmények között az ammonlaktátos vizsgálati módszert alkalmazzák (1. táblázat), míg hajtatásban a könnyebben felvehető, vizes módszerrel kimutatható foszfortartalom a számítás alapja.
Talajok foszfortartalmának megítélése a talaj kötöttsége és mésztartalmának függvényében
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
• Van elegendő foszfor a talajban, de a növény nem tudja hasznosítani:
Ennek leggyakoribb oka a foszforműtrágya rossz elhelyezése. Ősszel, az alaptrágyázás alkalmával a szerves és műtrágyákat (foszfor és kálium) mélyre, a termesztett növény gyökeresedési szintjétől függően 20-35 cm-re forgatjuk, így a vetési, illetve a palántázás 5-10 cm-es mélységébe nem kerül hasznosítható foszfor, amit a fiatal növények gyökereikkel képesek lennének elérni.
Oka lehet a kezdeti foszforhiánynak a hideg talaj is, amely jelenség a zöldségfélék palántázásakor gyakori. Átmeneti hiányról van szó; amint a talaj kellően felmelegszik, a hiánytünetek megszűnnek. (Szálas palánták ültetésekor mindig jelentkezik egy átmeneti növénysárgulás, tápanyaghiány, ami függetlenül a talaj tápanyagtartalmától kialakul, ugyanis a felszedéskor megsérült, megszaggatott gyökereknek kell egy-két hét, amíg regenerálódnak.)
Ritkán jelentkező N:P antagonizmusra akkor van példa, ha aránytalanul sok nitrogéntrágyát használnak vetés vagy ültetés előtt, ami a foszfor felvételét akadályozza.
• Biztosítva van a növény foszforigénye:
Ez csak úgy érhető el, ha a vetés vagy az ültetés előtt vagy azzal egy időben sekélyen, 5-10 cm-es mélységbe 3-5 g/m2-P2O5 foszfornak megfelelő mennyiségű műtrágyát adunk, azaz foszforstarterezést végzünk. Ennek formáján lehet vitatkozni, hogy szilárd vagy tápoldatformában kapja a növény, egyedi vagy komplexszel biztosítsuk, granulált szerves trágyát vagy ásványi trágyát használjunk. Ezt az alkalmazott termesztéstechnológia és a költségek döntik el, de megkerülhetetlen, hogy a csírázó növény vagy a palánta gyökerei könnyen felvehető foszforhoz jussanak!
