Az örökzöldek egész évben gyönyörűen díszítik a kertedet. Azonban ehhez arra is szükség van, hogy ápold őket a tél folyamán is. Különben gyakran tapasztalhatjuk a tél elmúltával, hogy örökzöld növényeinken barna levelek jelennek meg, vagy rosszabb esetben elhalt hajtáscsúcsokat találunk.

Ennek pedig a legtöbb esetben a kiszáradás az oka. De hogy tudjuk megvédeni az örökzöld növényeket a kiszáradástól? Egy kis odafigyeléssel nagyon jól át fogják vészelni a telet, és jövőre is csodásan néznek majd ki.

Így óvd meg az örökzöldeket a kiszáradástól télen

A száraz téli időjárás miatt sajnos gyakran tapasztalhatjuk, hogy örökzöld növényeink kiszáradnak a tél végére. Ennek nem a kemény fagyok az okai, hanem a csapadékhiány. Az örökzöldek a leveleiken keresztül télen is párologtatnak, de a száraz, esetleg megfagyott talajból nem tudnak kellő nedvességet felvenni. Különösen érzékenyek a tuják, a tiszafa és a babérmeggy is. Azonban meg tudjuk őket óvni, ha az örökzöldek tövét ágakkal vagy szalmával betakarjuk és minél inkább megpróbáljuk őket megvédeni a széllel és az erős napsütéssel szemben, amelyet árnyékolókkal tudunk megtenni.

tuja jég ág

Az örökzöldeknek szüksége van télen is az öntözésre és a védelemre. Fotó: Shutterstock

Az is fontos, hogy az örökzöldeket télen is locsoljuk, azokon a napokon, amikor nincsen fagy. A szerves mulcsréteg, mint amilyen a lehullott lomb vagy komposzt, megvédi a talajt a kiszáradástól és megfagyástól, így ezt is bátran alkalmazzuk az esetükben. De ne csak rájuk figyeljünk. Különösen oda kell figyelni a frissen ültetett örökzöldekre, facsemetékre, hiszen ezek még nincsenek kellőképpen begyökeresedve és természetesen meg kell védenünk a dézsában vagy cserépben tartott növényeinket is.

Így óvd a növényeidet a hidegben

1. A gyümölcsfák esetében leginkább a kajszi- és az őszibarackfák vannak kitéve veszélynek. Jó megoldást jelenthet számukra a meszezés. A meszezés azoknál a gyümölcsfáknál nagyon fontos, amelyek már kora tavasszal kihajtanak. Ha ezeknek a fáknak a törzsét bekenjük mésztejjel, akkor a napsütés nem indítja be túl korán a tavaszi fejlődést, így a tavaszi fagyok nem károsítják az érzékeny virágokat.

A meszezésnek az a titka, hogy a fehér felület hatására a napfény visszaverődik, a vékony, fehér mészbevonat így megakadályozza, hogy a fa szövetei a napsütéses, téli órákban felmelegedjenek, éjszaka pedig lehűljenek. Ez a folyamat ugyanis roncsolja az edénynyalábokat, és fagyrepedések, fagyfoltok keletkezését idézheti elő. A fehér törzsű fák tavasszal később melegednek fel, és 4–8 nappal később indul meg a nedvkeringésük is, tehát kevésbé vannak kitéve a tavaszi fagyok károsító hatásának.

Tavasszal a meszet nem kell eltávolítani a fáról, mert az eső le fogja mosni. A fák meszezése azért is hasznos, mert a mészréteg alatt el fognak pusztulni a különféle rovarok és gombák, a talajba kerülő mész pedig segít az elsavanyodott talaj mész tartalmát növelni.

2. A fiatal csemetéknek is szüksége van a védelemre, amelyeket ősszel ültettünk, hiszen nekik még nincs olyan erős gyökerük, amelyik képes lenne megóvni őket. A csemeték tövét érdemes 15-20 cm magas földkupaccal védeni.

3. Gondoljunk az idős és a beteg fákra is. Fontos, hogy földkupaccal védjük a tövüket.

4. Az ónos eső egyik növénynek sem tesz jót. Könnyen ráfagyhat az ágakra, amelyek a súlya alatt nagyon gyorsan le tudnak törni, így érdemes minél hamarabb lerázni a jeget a növényeink ágáról.

5. A fiatal bokrokat tekerjük körbe dróthálóval, melynek a belsejét töltsük fel szalmával, vagy falevéllel, majd egy erősebb kátrányos papírral fedjük le.

6. A nagyobb termetű parkrózsák, és a folyamatosan virágzó, úgynevezett floribunda és multiflora rózsabokrok nagyon jól bírják a fagyot, és így vannak vele a futórózsák is. De a nagy virágú bokorrózsákat, valamint a tearózsabokrokat védeni kell a fagyoktól. Az ágaik alsó részét, ahol a metszés után megmaradó és hajtást fejlesztő rügyek vannak, úgy tudjuk megvédeni, ha felkupacoljuk, vagy feltöltögetjük a talajt. A minirózsákat sem szabad feltöltés nélkül hagyni, amikor itt a tél, hiszen nem viselik jól a fagyot.

A magas törzsű rózsáknak van a legnagyobb szükségük a védelemre, hiszen a gyökérzet és a törzs az esetükben vadrózsa, ami teljesen fagytűrő, de a koronájuk nagyon is fagyérzékeny. A korona vesszőit úgy érdemes megvédeni, hogy az ágak közét kitömjük újságpapírral és a koronára ráhúzunk egy vízálló papírzsákot. A zsákot kössük össze alul, hogy megvédje a fagytól. A futórózsákat úgy tudjuk legjobban megvédeni, ha befedjük az oltás helyét földdel.

tuja hó

A tujának is szüksége van az öntözésre télen. Fotó: Shutterstock

7. A tujának télen is nagy szüksége van az öntözésre ahhoz, hogy jó formában legyen tavasszal. A tuja örökzöld, emiatt télen is aktív életet él, fotoszintetizál, így hát szüksége van az öntözésre. Azonban amikor fagy van, teljesen felesleges öntözni, hiszen nem képes felvenni a vizet a talajból. Télen a nap folyamán reggeltől délig emelkedik a hőmérséklet, majd déltől estig csökken, ezért ha kora reggel öntözünk, a fagyott föld nem tudja felvenni a nedvességet, így a tuja sem jut hozzá a vízhez. Ha pedig túl későn öntözünk, akkor a talajba szivárgott víz könnyen visszafagyhat, így a tuja szintén szomjan marad. Ezért érdemes a déli, legmagasabb hőmérsékletű órában öntözni a tuját. Ha a hőmérséklet folyamatosan nulla Celsius-fok alatt van, hetente egyszer öntözzük meg a déli órákban, amikor talán pluszra vált a hőmérséklet.

8. Cserepes vagy dézsában nevelt növényeink esetében a legjobb megoldás, ha be tudjuk őket vinni egy olyan helyre, ahol nincs fagy, de nincs is túlságosan meleg. A tél folyamán csak mérsékelten öntözzünk. Ha mégsem tudjuk bevinni, akkor a legjobb megoldás, ha a dézsát vagy a cserepet szigetelt talajra tesszük és bevonjuk a külső réteget hőszigetelő anyaggal, például pokróccal.