A késő tavaszi, kora nyári időszak a konyhakertben számos finomságot tartogat: minden napra jut friss saláta, roppanós retek, spenót, zsenge borsó. A napfény hatására minden erőteljes növekedésnek indult – írja a greendex.hu.
A saját magunk is megtermeszthetjük a zöldségeinket – fotó: pixabay.com
A három nővér legendája
Az elővetemény egy része továbbra is vethető, a kikerülők helyére pedig megérkezhetnek a paradicsom- és paprikapalánták. A veteményezés terén is egyre bővülnek a lehetőségeink: a káposztafélék, babok és tökfélék is bekerülhetnek az ágyásokba.
A három nővér legendája egy sok ezer éves észak-amerikai indián tanmese, ami az egyik legősibb növénytársítási módszert írja le a kukorica, a bab és a tök együttéléséről. A legidősebb „nővérnek" a kukorica számít, ami víz- és tápanyagigényes növény, de erős szárával támasztékot biztosít a gyenge babnak, ami felkapaszkodhat rá. A tök pedig hatalmas leveleivel védi a talajt a kiszáradástól és a gyomoktól, segítve ezzel "szomjas testvéreit". A bab gyökérzete emellett képes megkötni a nitrogént, amit a két testvér „táplálékként" hasznosít.
Ez a megfigyeléseken alapuló népi bölcsesség a valóságban is működő növénytermesztési módszer, ami jó példa a vegyeskultúrás zöldségtermesztésre, ahol az ideális partnerek egyrészt segítik egymást a fejlődésben, másrészt a munka egy részét is leveszik a vállunkról.
Tökfélék és hüvelyesek a magaságyásban egymás segítésére
A fenti ültetési módszert elvileg szabadföldi termesztésre találták ki, ahhoz, hogy a magaságyásban is hasznosítani tudjuk változtatnunk kell a képleten, hiszen nem akarunk takarmánynövényeket és óriásira növő tökféléket nevelni benne.
Azt viszont megjegyezhetjük, hogy a hüvelyesek (a bab, a borsó) a növekedési szakasz után segítik a tápanyagok visszajuttatását a talajba, így kiváló társai azon növényeknek, amelyek kizsigerelik a talajt (ilyenek a tökfélék). Ezért ha a hüvelyesek leteremtek, ne távolítsuk el az egész növényt, hanem hagyjuk a gyökérzetet a talajban, hiszen megköti a nitrogént!
Magaságyásos termesztésre ezért a bokorbab ajánlott – fotó: pixabay.com
Babok a magaságyásban
A bab szinte mindenki által kedvelt hüvelyes, aminek magas fehérje- és rosttartalma. Könnyen termeszthető, bő hozamú, tradicionális növény.
Növekedését tekintve két változata van: a futóbab (karós bab) és a bokorbab. A futóbab támasztékot igényel, tekintve, hogy akár 2–2,5 méter magasra is felkúszik. Magaságyásos termesztésre ezért a bokorbab ajánlott, ami 30–50 centi magasra nő, sűrűbbre lehet vetni, és nem igényel karózást. Mindig közvetlenül a helyére vessük, mert nem tűri az átültetést. A vetéséhez húzzunk 30 centis sortávolságokra 5 centi mély barázdát, és a babszemeket egymástól 5 centi távolságra vessük! A keléshez kb. 10 nap szükséges.
Ha mindenképpen ragaszkodunk a futóbabhoz, akkor készítsünk neki vesszőből gúlát az ágyás 4 sarkából kiindulva, és erre futtassuk fel!
Az uborka erőteljes növekedésű zöldségféle, ezért közvetlenül az ágyásba is lehet vetni – fotó: pixabay.com
Tökfélék a magaságyásban
A tökfélék (kabakosok) családjába az uborka, a dinnye, valamint a cukkini is beletartozik. Valamennyi nagyra növő, tápanyag- és helyigényes növény, ezért érdemes alaposan átgondolnunk, „szorítsunk-e" nekik területet a magaságyásban. Az uborka esetében a válasz egyértelműen igen.
A különböző típusú uborkák áprilistól vethetők magról az ágyásainkba, de előnevelhetjük palántaként is, amiket május második felétől lehet kiültetni. Erőteljes növekedésű zöldségféle, ezért közvetlenül az ágyásba is lehet vetni akár szakaszosan is, például a júniusban letermett borsó helyére is jó választás.
Az uborkát támrendszer mellett szokták nevelni, de magaságyásban a kertészek választhatják azt a módszert is, hogy az ágyás szélére ültetve egyszerűen csak engedik lefelé nőni. Arra kell figyelni, hogy a termés és a levelek ne érintkezzenek közvetlenül a talajjal, mert az növelheti a különböző gombás betegségek kialakulásának esélyét. Az uborka fény-, tápanyag-, és vízigényes növény, ami a gondoskodást mindig meghálálja.
A klasszikus mélyzöld, henger alakú cukkinin kívül számtalan egyéb fajta is létezik – fotó: pixabay.com
A cukkinitermesztés lépései
A cukkini a többi töktársával ellentétben bokrosan növekszik, így nem igényel támasztékot, csak egy tőre legalább 1 négyzetméternyi helyet számoljunk. Magaságyásban társíthatjuk bokorbabbal. Ültethetjük palántaként, de vethetjük magról is, egy fészekbe 2-3 szem magot szórva, a kelést követően pedig a legerősebbet megtartva.
A klasszikus mélyzöld, henger alakú cukkinin kívül számtalan egyéb fajta is létezik, ezek színben, méretben, alakban eltérnek egymástól. A cukkinit fogyaszthatjuk bébikorában (25–30 centisen) mindenestől, de hagyhatjuk akár 1 méter hosszú, több kilós termésűre is megnőni, csak ilyenkor már ne fogyasszuk el a héját és a magját!
Mivel a tökfélék viszonylag tápanyagigényes növények, ezért érdemes a növényeket időszakonként egy kis érett komposzttal segíteni. Csapadékmentes időszakban nem szabad elfeledkezni a rendszeres öntözésről sem. 1-2 tő cukkini és 6-8 tő uborka elegendő terméssel szolgálhat egy család számára.
