Az állatok leölése nélkül előállítható húsok iránti igény költséges és bonyolult eljárások kidolgozására ösztönöz egyes gyártókat. Az egyik folyóirat, a Wired nemrég arról számolt be cikkében, hogy egy New York-i étteremben a friss sushitekercsek és kacsatapas mellé fürjsejtekből „tenyésztett" libamájfalatkák is szervíroztak. Első hallásra nem túl étvágygerjesztő, de az ausztrál húsipari vállalat, a Vow szerint – mely kereskedelmi forgalomba szánt libamájat állít elő úgynevezett bioreaktorban – a technológiának van létjogosultsága.
Ezt látszik igazolni az is, hogy a cég biznisze pörög: a műlibamájból készült fogások a New York-i kóstolót követően már ott vannak hat szingapúri étterem étlapján is. A Vow vezérigazgatója, George Peppou úgy véli, hogy a laboratóriumban tenyésztett hús luxusterméknek számít a piacon. Nos, ha az előállítás költségeit nézzük, akkor igaza is van – és ez a technológia egyik gyenge pontja. A másik nyilvánvaló módon az, hogy nem mindenki fogyasztana szívesen bioreaktorban készült műhúsokat.
Ezek jelentik a legnagyobb kihívást a gyártók számára: az előállítási költség termelési módszertől függően fél kilogrammonként 68 és tízezer dollár (azaz jelenlegi árfolyamon körülbelül 27 ezer és négymillió forint) között alakul. Ez nagyságrendekkel több, mint az üzemi körülmények között nevelt csirkék húsáért fél kilónként elkért három dollár.
Ez egy szép, gusztusos "igazi" hús. Nehéz lesz rávenni az embereket, hogy válasszák helyette a műhúst – forrás: Pixabay
A legnagyobb költséghányadot a sejtek növekedéséhez szükséges folyadékból, tápanyagokból és aminosavakból álló táptalaj teszi ki, melynek literje akár 400 dollárba (körülbelül 150 ezer forintba) is kerülhet. Egy kiló hús előállításához pedig több tíz literre is szükség lehet, ami rendkívül megnöveli a gyártási költségeket – írja a Wired iparági szakértőkre hivatkozva. A lap szerint részben ez az oka, hogy a gyártók egyelőre csak kis mennyiségű húst képesek előállítani.
Ido Savir, a csirketermékeket sejtkultúrával előállító izraeli SuperMeat vezérigazgatója szerint ha sikerülne optimalizálniuk a termelést, akkor a fél kiló csirkehús ára körülbelül 12 dollár körül alakulna, ami már közelít az USA-ban szabadtartásban termelt csirkék árához. Ehhez az kellene, hogy a mostani tízliteres bioreaktorok helyett 25 ezer literesekben tenyészthessenek. Ez azonban még a nagyon távoli jövő.
George Peppou a húspiac felső szegmensét célozta meg a fent említett libamájjal, amelynek hetven százalékát japán fürjsejtek teszik ki. A parfét egyebek mellett egy 250 szingapúri dolláros (nagyjából 72 ezer forintos) kóstolómenü részeként is árulják.
Mindebből valószínűsíthető, hogy a laborban tenyésztett hús a már említett körülmények miatt a közeljövőben még biztosan nem fogja elárasztani a piacot. Ugyanakkor már számos gyártó próbálkozik a termelési költségek csökkentésével, ezért a tenyésztett húst olcsó növényi alapanyagokkal vegyíti. A SuperMeat termékei például 30 százalékban tenyésztett hússejtekből, 70 százalékban pedig növényi alapanyagokból állnak. A szingapúri Eat Just: laborban előállított csirkecsíkjai mindössze három százaléknyi csirkesejtet tartalmaznak.
S hogy miért is kellene beérnünk a műhússal?
A hagyományos hústermékek piacról való kiszorításának létjogosultságát iparági résztvevők azzal indokolják, hogy laborban tenyésztett műhús előállításához nem kell állattartás, megszűnik az azzal járó üvegházhatású gázok nagymennyiségű kibocsátása és az állatok kínzása is. A hagyományos liba- vagy kacsamáj ugyanis hízlalás, pontosabban tömés eredménye. A gyártók állítják: a laborban előállított húskészítmények tulajdonságai és íze hasonlít a levágásra nevelt állatok húsának ízéhez, nincs nagy különbség.
Ezt erősítette meg a CNN riportere, Julia Horowitz is egy korábbi beszámolójában. Az újságíró a brit Ivy Farm Technologies 600 literes bioreaktorában készült sejtalapú húsgombócából falatozott, ami elmondása szerint ugyan nem a klasszikus, omlós változat volt, ám íze megegyezett a hagyományos húséval: telt volt és pikáns.
Azt ugyanakkor a laboratóriumban gyártott hús mellett kampányolók már nem szokták említeni, hogy a sejtszaporítással gyártott élelmiszerek – nemcsak a hús, hanem például a tej is – jókora ökológiai lábnyomot hagynak maguk után. A tenyésztéshez felhasznált állati sejtek többféle forrásból származhatnak: biopsziából vagy akár tollból is.
S arról sem szabad megfeledkezni, hogy a világ népességének nagy része él állattartásból, valamint növény- és zöldségtermesztésből. A laboratóriumban előállított húsok ezért azokon a vidékeken, ahol az állattartás nemcsak a táplálék biztosítását jelenti, hanem életformát és megélhetést is, valószínűleg soha nem helyettesíthetik az élő állatok húsát.
Forrás: mfor.hu
Indexkép: Pixabay
