Ha tényszerűek akarunk lenni, akkor el kell ismerni, hogy a múlt héten esett. Ha precízek akarunk lenni, akkor hozzá kell tenni, hogy csak helyenként, és ott is csak 5-10 (15) mm, ráadásul ez a kevés is több részletben jött, s a napsütés gyorsan „felszívta” nagy részét. Ha praktikusak akarunk lenni, akkor a „gyakorlatilag ez semmit sem adott” mondattal lehet összegezni a múlt hét csapadékát. És még egy növényvédelmi megközelítést is el lehet mondani, mely szerint a múlt heti csapadék csak ahhoz volt elegendő, hogy a varasodás aszkospóraszóródása megkezdődjön.
Közben továbbra is fújt a szél, gyakran élvezhettük a napsütést és a kellemes meleget, vagyis a szárító hatás érvényesült. Rövid ideig megemelkedett a levegő relatív páratartalma, ami a lisztharmat fertőzésének és a levéltetvek szaporodásának kedvezett, de ez igazából csak átmeneti változás volt.
Mostanra kialakult az a kedvezőtlen, néhol katasztrofális helyzet, hogy a talaj felső 20 cm-es rétegében a növények számára hozzáférhető vízkészlet 20-40%-a található. Érdekes, hogy országunk nyugati határvidékén és az észak-keleti csücskén ez az érték 90-95%, sajnos ez csak csekély terület.
A talaj felső 20 cm-es rétegében a növények számára hozzáférhető vízkészlet 20-40%-a található.
Ismételten előre tekintünk: vajon a május megmutatja-e segítő mivoltát, hoz-e esőket? Hosszabb távra a bizakodás azt mondatja, hogy biztosan. A rövidebb időtáv nem ad ennyire pozitív ígéretet. Igaz, a hét legvégén és a következő hét elején mutatkozik némi csapadék, de a mennyisége csak 1-2 mm. Ha ennyi lesz, akkor az sem igazán segít.
Ebben a helyzetben nem jellemzőek a nagy változások kultúráink növényvédelmi helyzetében. Sajnos az alapvető tendencia a szárazság és annak következményei.
A kalászosok még kitartanak, a repce kevésbé
A kalászosok fejlődése a csekélyebb termőképességű területeken megállt, az alsó levelek sárgulnak, kezdenek felszáradni. Szerencsére általánosan nem ez a jellemző, a jó talajokon még fejlődik az őszibúza-állomány, s a kalász már hasban van.
A növényvédelmi helyzet nem változott. Joggal várhattuk, hogy némi eső után párás mikroklíma alakul ki a kalászos állományok belsejében, ami a lisztharmat (Erysiphe graminis) aktivitását fokozza. Valami hasonló történt is, de oly gyorsan felszáradt az a kevés nedvesség, hogy a kórokozók nem tudták kihasználni a lehetőséget. A szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) számára még kevésbé számított ez a néhány csepp eső, így az is várakozóban maradt.
A levéltetvek mindenen szaporodnak, s nem hagyják ki a sorból a kalászosokat sem. Lassú a folyamat, már több hete lehet észlelni jelenlétüket, mégis a kolóniaképzés elején tartanak. Hasonlóan lelassult a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) betelepedése, szaporodása. Már 2-3 hete megfigyelhető az imágók érési táplálkozása, s kb. 2 hete észlelték az első tojásokat. Ennek ellenére a népesség nem gyarapodik, illetve a lárvák kelése is elhúzódik. (Már észleltek lárvakelést, de alacsony számban.) A táblák megfigyelése helyi szinten szükséges, s a lárvák kelését követően a védekezést meg kell kezdeni.
A repcetáblák sárga tömbje kezdi elveszíteni szép színét. Távolról még sárga, de közelről már alig találunk kinyílt virágot, jellemzően a becőkezdemények mutatják magukat. Sajnos az állományok többségét megviselte a szárazság.
Összességében elmaradt a növények növekedése, csökkent az elágazások száma, kevesebb virágot hoztak, így terméskiesésre kell számítani.
Lassan csökken a kártevők aktivitása is, a repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) ellen végzett kezelések visszaszorították annak tömegét, így kevesebb becőbe kerül tojás, majd lárva. Az időbeni egybeesés alapján a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) elleni védekezést is elintézte, aki kezelt.
A napraforgó- és a kukorica-állományok nehezen fejlődnek
Befejezték a napraforgó vetését, a táblák többsége már láthatóan kisorolt.
Néhol kissé ritka, de azért szépen kisorolt és fejlődik ez a napraforgó.
Gyakran látni keléshiányos szakaszokat, aminek a magyarázata valószínűleg a poros, száraz magágy, de előfordulhat talajlakó kártevő táplálkozása is. A kis növényeket a barkók fogyasztják. Sokan a hegyesfarú barkót (Tanymecus palliatus) találják meg a kis növények közelében. Ez egy oligofág faj, kimondottan szereti a napraforgó csíranövényét.
Ez is egy napraforgó-csíranövény – volt.
Sok helyen a kár totálisnak tűnik, így a gazdák újravetésben gondolkodnak. Megoldást adhat a felület permetezése (pl. piretroid készítménnyel), de a kicsi levélfelület csökkenti a hatásosságot. Sajnos a csíranövények gyors növekedése most nem megoldás, egyelőre nem mutatkozik esély erre.
Sokat haladtak a kukorica vetésével, így a növény magja hamarosan talajba kerül a tervezett területen. Az előbbihez hasonló a kukoricatáblák állapota is. Kisoroltak a növények, de ott megrekedtek, nem haladnak fejlődésükben. A meleg adott, de nedvesség nélkül az nem minden.
Bezzeg a gyomok jönnek kéretlenül is.
Ráadásul a kukoricabarkók (Tanymecus dilaticollis) tömegesen keresik a táblákat, s jellegzetes rágásukkal erősen csökkentik a kis növények túlélési esélyeit. A táblákon leginkább a gyomok kelnek és növekednek tömegesen. Sajnos a preemergens gyomirtási technológiák nem működnek ebben a szárazságban. Ez mindkét kultúrát érinti. Lassan a gyomok fejlettségét nézve már kell készülni a posztemergens gyomirtásokra, de az újabb költség, a kukoricaállomány még nem kiegyenlített, még nem fejlődik.
Barkókártétel
A burgonya is előbújt a meleg talajból. Egyelőre itt is a gyomirtás okoz gondot, a preemergens technológiák eredménytelenségét posztemergens kezelésekkel kell javítani. A levéltetvek (Myzus persicae, Aphis nasturtii) már korán megjelennek a táblákon, figyeljünk betelepedésükre, s időben kezeljünk ellenük.
A Dél-Dunántúlon már 3-4 hármaslevelet hozott a szója. Szerencsés az a vidék, hisz 15-20 mm csapadék is hullott ott a közelmúltban, így a szója preemergens gyomirtása sikerrel jár. (Meg más kultúráé is!)
A gyümölcsösökben éledeznek a károsítók
A gyümölcsösökben kissé jobb a helyzet, a fák mélyebb rétegekben megkeresik a vizet, így azok később jelzik annak hiányát. A sekélyen gyökerező alanyoknál azért hamarosan megjelenik ez is.
Az alma elvirágzott, s a kismértékű fagykárt ellensúlyozandó szépen kötött. Eddig az almafalisztharmat (Podosphaera leucotricha) adott munkát, s az elmúlt hét időjárása ezt erősítette. Megkezdődtek a szekunder fertőzések, s megjelennek annak tünetei. A fertőzés erősödésével felszívódó készítményekhez, illetve felszívódó + kontakt kombinációkhoz kell nyúlni.
Az új elem a varasodás (Venturia inequalis) fertőzésének a veszélye. A múlt heti 5-10 mm csapadék, helyenként 15-20 mm arra volt elég, hogy a kórokozó aszkospóraszóródása megkezdődjön. A károsító számára fontos 2 tényező, a meleg és a levélfelületi nedvesség egyaránt kedvezett a fertőzési folyamat elindulásának. A következő napok hőmérsékletének függvényében a lappangási idő 10-14 napra tehető. A védekezéseket érzékeny fajták esetében meg kell erősíteni, felszívódó + kontakt hatóanyag-kombinációk használatával kell folytatni.
A tűzelhalás (Erwinia amylovora) betegség még nem fertőzött almatermésű ültetvényeinkben, a száraz meleget – hőingadozással – nem kedveli a kórokozó. Csapadék viszont kevés esett, gyorsan felszáradt, így nem teremtett megfelelő feltételeket a fertőzéshez. Reméljük, most már így is marad, hisz itt a virágzás vége. Mégsem lehetünk teljesen nyugodtak, mert az alma és a körte is hajlamos utóvirágzásra, amelynek időszakában minden feltétel összejöhet a kórokozó fertőzéséhez. Az ültetvények szemlézése továbbra is feladat.
Az almamoly (Cydia pomonella) száma lassan emelkedik a csapdákban. A helyi megfigyelések alapján, illetve a választott védekezési technológia (tojás vagy a kikelt L1-L2 ellen célozunk) szerint kell a védekezéseket elkezdeni. Az effektív hőösszegszámítás alapján még 7-10 nap van a tojásrakásig. A légtértelítéses védelem diszpenzerei már kinn vannak az ültetvényekben.
A levéltetvek almában is aktívak, a korábbi kezelések ellenére újra megjelentek és kolóniát képeznek. Most a zöld almalevéltetű (Aphis pomi) lepi el a hajtásvégeket. A védekezésre a neonikotinoidok valamelyike jó választás lehet, de az ültetvény virágzó gyomfajai vagy a közelben virágzó kultúra miatt méhekre figyeljünk.
A csonthéjasok általánosan a gyümölcsüket nevelik. A kora tavaszi fagykár szinte minden faj virágzását és kötődését károsította, talán a meggy szenvedett kisebb kárt. Most a tisztuló hullás során válik meg a fa a rosszul kötődött, károsodott terméskezdeményektől.
A meggyen és kajszin megjelentek a moníliás hajtás- és virágszáradás (Monilinia laxa, M. fructicola) kései tünetei. A mérték a szokásos alatt maradt, de a fertőzött részek levágása mégis fontos a fertőző tömeg csökkentése céljából.
A cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) már megjelent a cseresznyefák lombjában, de még alacsony számban. A védekezésre készülni kell, mert a gyümölcs mérete és az imágók száma gyarapodik.
A kajszi, bár kevés gyümölcsöt nevel, megérdemli a védelmet. Most a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) fertőzi. Az új hajtások bepöndörödnek, rajtuk gyarapodó kolóniát találunk. Felszívódó szerekkel (pl. acetamiprid, spirotetramat) kezelhetünk ellenük. A keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) nagy számban rajzik (40-70 imágó/hét), ideje kezelni ellene (pl. fenoxikarb).
Kajszihajtáson megszámlálhatatlan levéltetű.
Őszibarackon szintén a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) károsít. Emlékezetes, hogy tavaly a csonthéjasok sztigminás levéllyukacsosodás betegsége (Stigmina carpophila) milyen kárt okozott. A kórokozó ott telelt a fákon, s most már kezdődik újra a fertőzése. Ez a kórokozó is megkívánja a nedves körülményeket, de az elmúlt hét pár mm esője már elég volt a fertőzés indításához. A védekezéseket folytatni kell a betegség megelőzésére. A finomszemcsés réztartalmú, a mankozeb hatóanyagú vagy difenokonazol hatóanyagú termékek és ezek kombinációi vethetők be.
Kezdődik a sztigmina fertőzése őszibarackon.
Szilván hasonlót látunk, tisztulási hullás és újra és újra gyarapodó levéltetű (hamvas szilvalevéltetű – Hyalopterus pruni) kolóniák. A szilvamoly (Grapholita funebrana) rajzása területenként és időben is változó intenzitással történik (04. 29-én 36, majd 05. 06-án 115), ezért a helyi megfigyelés nem nélkülözhető.
A szőlőskertekben erős növekedést látunk, a szőlő az, amelyik általában utoljára jelzi a vízhiányt. A fürtök kiemelkedtek, jól láthatóak. A gubacsatka (Eriophyes vitis) a vártnál kisebb aktivitással indította az évet, ahol mégis megkezdődött a gubacsok képzése, ott érdemes a számukat gyéríteni speciális atkaölő készítmények valamelyikével.
Már lehet a fürtkezdeményeket számolni, egészséges a szőlő.
Jelen körülmények között a lisztharmat (Uncinula necator) várható korábban, de egyelőre még az sem jelent meg. Ahol esett az elmúlt napokban, ott hőmérséklettől függően 7-10 nap múlva várható a primer tünetek megjelenése a levélfonákon. A cserebogár (Melolontha melolontha) rajzása is csökkenőbe fordult, így csökken a kártétel is.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre kíváncsi, kattintson ide.
