A szegfűszeg a Syzygium aromaticum nevű növény virágának bimbója, melyet pálmalevélbe csomagolva szárítanak ki, amíg rózsaszínből barnára vált a színe. Népszerű ízesítője teáknak, süteményeknek vagy a forralt bornak, és számos indiai ételnek is fontos alapanyaga. De nemcsak aromája miatt érdemes fogyasztani, hanem egészségünkre gyakorolt jótékony hatásai miatt is.

A szegfűszeg egészségügyi előnyei

A szegfűszeget régóta használják a természetgyógyászatban, ugyanis már az is nagyon jót tesz, ha olykor egyetlen szemet elrágcsálunk. A szegfűszegnek erős antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása van, emellett nagyszerű fájdalomcsillapító, különösen ízületi fájdalmak esetén. A szegfűszegolaj ugyanis tartalmaz egy eugenol nevű anyagot, melyet régóta használnak a köszvény és a fogfájás tüneteinek enyhítésére is; számos szájvíz és fogkrém alapanyagai között is megtalálható.

Dietetikusok szerint egy szem elrágcsálása reggel nagyon hasznos, mivel serkenti a nyáltermelést, így javítja az emésztést, sőt a belekben zajló anyagcsere-folyamatokra is jótékony hatással lehet, csökkenti a puffadást.

A szegfűszeg fogyasztásával a májunk egészségét is támogatjuk, méregtelenítő hatása is ismert. A Journal of Medicinal Food nevű lapban megjelent írás szerint a vércukorszint szabályozásában is segíthet.


A szegfűszeg jelentősége a történelem során

A szegfűszeg sokáig csak az Indonéziához tartozó Maluku-szigeteken termett, ám már az időszámításunk előtt is kereskedtek vele. A legrégebbi utalás erre a fűszerre az i. e. 3. századból maradt fenn. A kínai Han-dinasztia idején többek között rossz szájszag ellen használták; aki az uralkodó elé akart járulni, annak kötelező volt elrágnia egy szem szegfűszeget, hogy friss legyen a lehelete.

Európában a 8. századtól ismerik, nagy szerepe volt például a velencei kalmárok meggazdagodásában. A felfedezések korától nagy küzdelem folyt a tengereken a szegfűszeg, a szerecsendió, a bors és más különleges fűszerek kereskedelmének kisajátításáért. A szegfűszeg-kereskedelemre egy időre a Holland Kelet-indiai Társaság tette rá a kezét, aki minden szegfűszegfát elpusztított, amely nem a Maluku-szigeteken nőtt. Ez ellen a bennszülöttek egy idő után fellázadtak, hiszen régre visszanyúló tradíciójuk volt, hogy minden gyermek születésénél elültetnek egy szegfűszegfát.

A fűszer ebben az időben olyan értékes volt, hogy Nagy-Britanniában legalább a súlyával megegyező mennyiségű aranyat adtak érte. A 18. század második felében végül a franciáknak sikerült átcsempészniük néhány fát először Mauritiusra, majd Brazíliába és Zanzibárra.

Ma a világon termesztett szegfűszeg több mint 70 százaléka Indonéziában terem, melynek nagy része az országban is marad: 90%-át az indonéz dohányipar használja fel. Utána Madagaszkár következik, mindössze 16 százalékkal.

Forrás: divany.hu

Indexkép: Pixabay