Április elején tartották az Állatorvostudományi Egyetemen a vadegészségügyi és vadgazdálkodási konferenciát, ahol a vadászati szakemberek és hatósági szereplők megvitatták az aktuális állatjárványok vadállományra gyakorolt hatásait, valamint az új vadászati szabályozásokat. A fő téma a száj- és körömfájás volt, amely bár megfertőzheti a vadakat, megbetegedést ritkán okoz, ám a fertőzésveszély így is komoly gazdasági károkkal fenyeget - írja a Magyar Mezőgazdaság.

Szabályozási változások a vadgazdálkodásban

Kovács Ferenc, az Agrárminisztérium vadgazdálkodási főosztályvezetője bemutatta az Országos Vadgazdálkodási Tanács munkáját és az ennek nyomán bekövetkező jogszabályi változásokat. A vadaskerti vadtartás új szabályai szerint például a vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül. A zártkerti vadtartás felügyelete átkerült a vadászati hatósághoz, és egyszerűsítették a vadászfegyverek és lőszerek tárolásának szabályait is.

Bevezették az „elejthető, nemkívánatos vad" fogalmát, valamint elektronikus beírókönyvet – utóbbit opcionálisan használhatják a vadászatra jogosultak. Emellett napirenden van a drónos vadállománybecslés, a hangtompítók engedélyezése, valamint a trófeabírálati díjak és a vadászidények felülvizsgálata is.

Száj- és körömfájás: nem játék, ha a vadállományba kerül

Dr. Nemes Imre, a Nébih elnöke ismertette az állatjárványok hazai helyzetét. Külön kiemelte a ragadós száj- és körömfájás problémáját, amely szarvasmarhákra különösen veszélyes, és bár a vadállományra nem jelent közvetlen fenyegetést, súlyos járványügyi következményeket vonhat maga után. A vaddisznók például alig mutatnak tüneteket, de rövid ideig – 1-3 napig – képesek üríteni a vírust. Ez idő alatt viszont már átadhatják más állatoknak a fertőzést, így szerepük a terjesztésben nem zárható ki teljesen.

Angliában és Japánban végzett kísérletek során az őzeknél mutatkoztak súlyosabb tünetek, de a legtöbb vadfajnál a betegség tünetmentesen zajlik le. Ennek ellenére, ha a vírus bekerül a vadállományba, annak terjedését gyakorlatilag lehetetlen nyomon követni, és ez a hazai állattartást, valamint az állatitermék-exportot is komoly veszélybe sodorhatja.


Vadászati következmények és járványvédelmi intézkedések

A vadászati hatóságok fontos feladatként tűzték ki a túltartott gím- és dámszarvasállomány csökkentését, akár fegyverlámpás vadászattal is. A hullajtott agancs gyűjtésének szigorúbb ellenőrzése is napirendre került. Az afrikai sertéspestis és a madárinfluenza további aggodalomra adnak okot – különösen a vaddisznóállomány gyérítése vált sürgetővé.

A hatóságok a vadászati tilalmat és a háziállatok fokozott védelmét látják megoldásnak arra, hogy a száj- és körömfájás ne terjedhessen át az állattartó telepekre. A vadászoknak így kulcsszerepe van nemcsak a természetes egyensúly fenntartásában, hanem a járványok elleni védekezésben is.

Indexkép: