A méhsejtek hatszögletű alakja és a darázsfészkek hatszögletű sejtjei a hatékonyság, a legjobb helykihasználás, az erős szerkezet és az optimális anyagigények eredményeként alakultak ki. Csakhogy van, hogy a dolgozók és a jövőbeli szaporodó egyedek eltérő méretű sejtekben fejlődnek ki, ami komoly kihívás elé állítja az "építészeket". Hogyan oldották meg mégis az eltérő méretű sejtek összeillesztését? – teszi fel a kérdést az ng.24.hu.

A méhek és a darazsak nem ugyanazt az anyagot használják a fészkükhöz: a méhek viaszt termelnek, a darazsak pedig megrágnak valamilyen növényi anyagot, azt a nyálukkal elkeverik, és így természetes papírt hoznak létre. Azonban a méhek és darazsak esetében is a leendő királynők és a hímek nagyobbak, ezért a felnevelésükhöz nagyobb sejtek szükségesek, csakhogy az eltérő méretű sejtek nem illeszthetők a szabályos elrendeződésbe. Van, hogy a hímek számára épített sejtek 2,7-szer nagyobbak a dolgozókénál, aminek a megoldása nagyon összetett feladat.


Ami különösen érdekes: a méhek és a darazsak ugyanazt a megoldást találták ennek a problémának a megoldására. Ha nem nagy a különbség a kétféle sejttípus között, akkor köztes méretű hatszögletű sejteket építenek; ha pedig túl nagy a különbség, akkor 5 és 7 oldalú sejteket építenek be az átmeneti részbe.

A kutatók megállapították, hogy a méhek és a darazsak sejtjei is egy általános geometriai szabályt követve jönnek létre.