Mi okozta az elhullást?
A MOHOSZ közleménye szerint az első vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy "a halakkal egyértelműen lokálisan kialakult relatív oxigénhiány végzett. A természetes, vagy akár a mesterséges eredetű mérgezés lehetősége, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható a halpusztulás okai közül. A relatív oxigénhiány normál esetben nem lett volna letális a halak számára, azonban az általában áprilisban ívó halak csak június közepén kezdtek el ívni, miközben a természetben hozzávetőlegesen 2 hét alatt zajlott le egy olyan biológiai folyamat, amely normál időjárás esetében legalább két hónap alatt történik meg."
A MOHOSZ szerint a halakkal oxigénhiány végzett – Fotó: pixabay (a kép illusztráció)
Ráadásul a hirtelen jött meleg hatására a víz hőmérséklete alig több mint egy hét alatt 15-ről 25 Celsius fokra emelkedett, a napsütés hatására pedig elszaporodtak az algák, és a szélcsend még tovább rontotta a helyzetet. A végeredmény pedig, hogy a relatív oxigénhiány végzetesnek bizonyult az ívásban legyengült halak számára – olvasható a 24.hu oldalon.
Dr. Felföldi Tamás mikrobiológus, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézetének tudományos munkatársa nyilatkozott az ügyben a 24.hu-nak: a Velencei-tó eleve sekély állóvíz, ráadásul most kifejezetten alacsony vízszinttel, ami rendkívül sérülékennyé teszi mind az emberi beavatkozásokkal, mind a környezeti változásokkal szemben.
A szakemberek folyamatosan vizsgálják, hogy mi történhetett pontosan: trendként jelenik meg, hogy ahol nagyobb mennyiségű haltetemet találtak, ott a baktériumok működésének alacsonyabb volt a szintje, ami arra utal, hogy hirtelen változtak meg a körülmények. Ezt az élővilág nehezen tudja tolerálni.
Ha marad a kánikula, nehezen állhat helyre az élővilág
A következő hetekre is hasonló időjárást, kánikulát jósolnak a meteorológusok, ami további veszélyforrást jelent a tó élővilágára. A Velencei-tó egyébként is sekély, de a mostani 101 cm-es vízállás már 39 cm-rel alacsonyabb a minimális szabályozási szinttől. A sekély tavak sérülékenysége nagy, hiszen a csapadékhiányra és a hőmérséklet-ingadozásra "adott" válasz szinte kiszámíthatatlan.
Az utóbbi napokban több ötlet is felmerült a probléma kezelésére, például, hogy tűzoltóautóval juttatnak vizet a tóba, vagy jet-ski-sekkel "kavartatják" fel a tavat, de ezek a módszerek sajnos csak pillanatnyi megoldást nyújthatnak, de még ahhoz is kevésnek bizonyulnak.
A probléma hosszú távú megoldásának érdekében most júliusban indul egy adatelemezéssel foglalkozó projekt. A kutatási eredmények várhatóan azt fogják megmutatni, hogy hogyan reagál egy ilyen nagy felületű, sekély tó a hirtelen bekövetkező változásokra.
