Nem akartak kecskét – pedig most a kecskesajtról híres a falu!

– Ezt a fejőállást egy holland videóban láttam és úgy döntöttem – hogy ne kelljen nekünk megvásárolni több millió forintért – inkább megcsináljuk mi a kollégáimmal!

– mutatta büszkén a magyardombegyházi fejőház berendezéseit Túri Ferenc telepvezető, aki nagy szakértelemmel vezetett körbe a gazdasági udvarban és a tejelő kecsketartó telepen.

– No, de ne szaladjunk előre! Megmutatok mindent szépen, sorban. – próbálta fékezni a kíváncsiságomat Ferenc.

Látogatás a Sajtfaluban

Azért kerekedtem fel életem első – de biztosan nem utolsó – magyardombegyházi látogatására, hogy kiderítsem, miért döntöttek az itt élők annak idején a kecsketartás mellett és hogyan értek el látványos eredményeket a tejfeldolgozás és sajtkészítés terén egy ilyen kevés lélekszámú településen.

A Sajtfaluként elhíresült település központjában talán a legszebb és legmeglepőbb épületegyüttes a tejfeldolgozó- és kisbolt, ahol azonnal leparkoltam bámészkodni. Az ott dolgozó hölgyek udvariasan útbaigazítottak, hiszen látogatásom során eredetileg a termelési lánc elejéről – azaz a kecsketartástól szerettem volna a termék irányába haladni.

A Kecskésház alkalmas vendégfogadásra, kecskesajt-kóstoló rendezvények lebonyolítására és diákcsoportok foglalkoztatására is – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

A jószágok a falu túlsó felében, egy vendégfogadásra kialakított, ízléses parasztudvar mögött, félzárt tartásban élnek. Itt először a telepvezetővel találkoztam, aki ezernyi teendője mellett is kedvesen fogadott. Rögtön kiderült, hogy a fiatalos ezermester mindenhez ért – ha kell, a táborozó diákcsoportokat fogadja, ha kell, a készülő bográcsos ételek ízesítését finomítja – ám az igazi szakterülete a tejfeldolgozásra alapozott kicsiny vegyesgazdaság irányítása, ahol minden értékes forintot igyekszik megfogni ügyes, egyedi megoldásaival.

Szigetelt istálló és karám Magyardombegyházán – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Kollégáival építették az istállót, fejőházat fejőállással, kifutót és óvodát is a gidáknak. De az ő kezük munkáját dicséri a szénatároló is.

– Miért éppen kecske? – kérdeztem vendéglátómat.

– Nem akartunk kecskét! Amikor meghallottuk a polgármester asszonytól, hogy kecsketartó telepet tervez ide, eleinte bőszen tiltakoztunk. Aztán megérkeztek az állatok és rövid idő alatt nagyon megszerettük velük a munkát.

Mára több mint száz anyakecskével dolgozunk, plusz a szaporulat. – válaszolta Ferenc.

– A polgármester asszony találta ki, hogy kecsketelep és tejfeldolgozó épüljön itt?

– Természetesen igen, aki ismeri, nem is csodálkozik rajta, hiszen Dinyés Ildikó személyében szerencsére nagyon határozott, kreatív és fáradhatatlan vezetője van a településünknek. Amit kitalál és eltervez, azt véghez viszi – és mindeközben minket kollégaként kezel, beavat a terveibe és megkérdezi a véleményünket.

Magunkénak érezzük ezt a kis gazdaságot, mert megkaptuk a lehetőséget, hogy az ötleteinket megvalósítsuk a hatékonyabb munkavégzés és a nagyobb tejhozam érdekében.

Ahol született ezermester a telepvezető, ott két ilyen profi fejőállás megépítése sem jelenthet problémát! – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

A polgármester asszony a lehetőségekhez mérten maximálisan segíti a munkánkat és beszerzi számunkra azokat az eszközöket, amelyekkel gyorsabban és könnyebben tudunk dolgozni.

– Egy tejelő telepen – legyen az szarvasmarha, vagy kecske – sarkalatos pont a takarmányozás kérdése. Ki határozza meg a takarmányozási protokollt és mi az, amit meg tudnak maguknak termelni ehhez?

– Állattenyésztő végzettséggel rendelkezem, ám sokáig nem dolgoztam a szakmámban. Hosszú időbe tellett, mire újra felfrissítettem a tudásomat és kitapasztaltuk a helyi adottságok mellett az optimális takarmányozást.

Túri Ferenc le sem tagadhatja, hogy mennyire megszerette a kecskéket – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Valójában egy tejelő állomány esetében a vállalkozás sikere szinte teljes egészében a takarmányozáson múlhat.

Az év túlnyomó részében sajnos vásárolt takarmányra szorulunk, hiszen az önkormányzat nem rendelkezik szántó területtel és szántóföldi gépparkkal sem.

Takarmányozás – szója nélkül!

– Az anyakecskék átlagosan 300 napon át termelnek és ez idő alatt roppantott árpa-búza-tritikálé-kukorica keveréket kapnak 3-féle premix-szel kiegészítve.

A TimacAgro speciális premixének köszönhetően ki tudtuk hagyni a szóját a takarmányozásunkból úgy, hogy mindeközben látványosan megnőtt a tejhozamunk és az állományunk is egészségesebb, jobb fizikum mellett termel. Meglepő, de gazdasági szempontból is jobb eredményeket érünk el most szója nélkül. A kecskék jó minőségű lucernaszénát kapnak kiegészítésként.

Az anyakecskéinket alpesi és szánentáli fajtákból válogattuk össze, így intenzív tartástechnológiát igényelnek.

A téli időszakban, a szárazonállás idején saját betakarítású fűszénát, bálázott kukoricaszárat és sárgarépát is etetünk az abrak mellé.

Szerencsére rendelkezünk a szálastakarmány betakarításához komplett gépparkkal, így ezeket a munkákat saját magunk el tudjuk végezni. Szénatárolót is építettünk és folyamatosan bővítjük-szépítjük a telepet, ahogy az idő engedi az egyéb teendők mellett. – fűzte hozzá beszámolójához Túri Ferenc.

Kecsketej-piackutatás, tervezés – és nem mindennapi kivitelezés

A kecskéken kívül van még a gazdaságban néhány hízó, egy szamár, két póniló és egy borzderes tehén a borjával.

A vendégfogadásra kialakított parasztudvarban pedig egymást érik az iskolás, óvodás gyermekcsoportok, de télen látvány-disznóvágást is szoktak szervezni.

A gyakran és csakis elismeréssel emlegetett polgármester asszony az év során az egyéb teendők mellett egy személyben kutatja a kecsketej számára a piaci lehetőségeket, valamint szervezi a falusi vendéglátásra és táborozásra kialakított közösségi terek- és vendégházak foglalását is.

Átrobogtunk a falu központjába, ahol a tejfeldolgozó üzemben beszélgettünk Dinyés Ildikó polgármesterrel.

– Milyen gépek, eszközök állnak rendelkezésre itt a feldolgozó üzemben?

– Hűtőtartályból indul az ide szállított tej útja. Van egy lemezes pasztőr gépünk, amely 300 liter/óra teljesítménnyel dolgozik. Amikor sajtot és joghurtot készítünk, akkor más technológiával dolgozunk, ezért ezt a gépet nem használjuk, de a palackos tej előállításához például ezzel pasztőrözünk. Van több tejhűtőnk, valamint egy zacskózó gépünk, amelyet korábban a tehéntejből készült termékeinkhez használtunk.

Dinyés Ildikó polgármester asszony a magyardombegyházi sajtüzemben – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Van sajtkádunk, amelyben a sajtot, joghurtot és túrót is készítjük. Eddig a folyamatig tartott a gépi feldolgozás és itt kezdődik a kézi munka, ugyanis innen a kollégák leengedik az anyagot – vagy a sózókádba, vagy a túrókocsira. Azért, hogy minél több embernek tudjunk munkát biztosítani – kézzel történik a fűszerezés és a formába helyezés.

A csomagolás külön teremben történik. Beszereztünk még egy sajtkádat, amelynek köszönhetően teljesen külön kádban tudjuk kezelni a joghurtot és a sajtokat. Mechanikus présünkkel folyamatos nyomást tudunk biztosítani –  mindemellett a friss lágy sajtjaink is párhuzamosan készülnek teljesen más technológiával. Végezetül két vákuumozó géppel csomagoljuk az elkészült termékeket.

– Mióta foglalkoznak Magyardombegyházán tejtermeléssel- és feldolgozással?

– 15 éve vagyok Magyardombegyháza polgármestere, amely falu Békés megye egyik legkisebb zsáktelepülése. 220 a hivatalos lakosságunk, de a valóságban csak körülbelül 120 ember él itt életvitelszerűen.

Hátrányos helyzetünk- és a lakók folyamatos elvándorlása miatt úgy éreztem, hogy valamit ki kell találnunk, amivel vonzóbbá, élhetőbbé tehetjük ez a gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező kis falut.

2011-ben elindult a Közmunka program, amelyben nagyon aktívan elkezdtünk pályázni. Eleinte azokra a mesterségekre kezdtünk el pályázni, amelyek régen hagyományosan is jellemzőek voltak Magyardombegyházára. Ilyen ágazatok voltak a mezőgazdaság, a szőnyegszövés és seprűkészítés. Ebben az időben 45-50 embert kezdtünk el foglalkoztatni. Természetesen voltak problémáink, ugyanis többen az állami gazdaságok megszűnése után 10-15 évig nem dolgoztak. Megismertünk olyan kollégákat is, akik városokból települtek ide és soha életükben nem dolgoztak. Őket nagyon nehéz volt megtanítani a rendszerességre és vissza illeszteni a munka világába. Két-három év elteltével belőlük nagyon jó, eredményes munkaerő vált és mindannyiunk számára kölcsönös öröm lett együtt dolgozni.

A következő Közmunka programban már épületfelújításra is lehetőség nyílt olyan települések számára, hol állattenyésztéssel is foglalkoztak. Ekkor találtam ki, hogy kecsketartással kellene foglalkozni – aminek a kollégák eleinte nem nagyon örültek... Erre az időszakra visszatekintve mindig jókat mosolygunk, ugyanis én ragaszkodtam a kecskéhez annak ellenére, hogy tudtam, hogy nehezebb lesz a kecskékkel a munka- és nehezebb lesz a kecsketejnek is piacot találni – mintha tehéntejjel foglalkoznánk.

Ugyanakkor ezzel a nehezebb úttal és a kecskesajttal sikerült a Sajtfalu brendet megalkotnunk egész Magyardombegyháza számára, amely látogatókat, turistákat, vásárlókat és ismertséget hozott nekünk.

Betekintettünk a fűtőkamrákba is – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Most már lassan 10 év telt el azóta, hogy elkezdtük a kecsketartást és a tejfeldolgozást, de úgy látom, hogy jó úton haladunk és természetesen a kollégák is teljes mértékben támogatnak, segítenek ezen az úton.

2016-ban már annyi tejet termeltünk, hogy kevés lett a hűtőkapacitásunk, ezért mi is belekerültünk abba a problémába, amellyel olyan sok kistermelő szembesül, amikor szintet szeretnének lépni a termelés volumenjében.

Szerencsére kiírásra került egy pályázat, amelyet az állattenyésztésre alapozott közmunka kiegészítő támogatásaként igénybe tudtuk venni, tejfeldolgozó üzem létesítése címen.

Amikor ezt sikerült elnyernünk, nagyon boldogok voltunk, mert a falu közepén található elhagyatott épületet – amely egészen addig a település legcsúnyább pontja volt – gyönyörűen felújítottuk és átalakítottuk.

Olyan jól haladtunk a munkákkal, hogy 5 hónap megfeszített munka után próbaüzemben elindulhatott a tejfeldolgozás ebben az épületben.

Rövidesen kiderült, hogy minden értelemben nagyon messze vagyunk Budapesttől – és Békés megye ezen területe, ahol mi dolgozunk nem éppen a kecskesajt felvevőpiaca.

A következő feladatunk az volt, hogy az embereket és a vásárlóinkat ide csábítsuk magunkhoz – azonban ehhez olyan plusszt kellett adnunk nekik, amit máshol nem kaphatnak meg. Ezen cél érdekében újabb pályázatokat céloztunk meg – és nyertünk el, így további eszközökre, szállítójárművekre, majd két ingatlan megvásárlására is sor került a következő négy évben.

Rendkívül büszkék vagyunk az elért fejlesztésekre: a dolgozóinkra, a két ízlésesen berendezett vendégházunkra, a tejüzemünkben előállított termékeinkre, a bemutatóudvarunkra, a kecskeállományunkra és végül, de nem utolsó sorban a szépen gyarapodó vendégkörünkre.

Az ide érkező iskolás csoportok nagyon élvezik a hagyományos játékokat – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu

Évről-évre új programokat találunk ki – például az egyik legnépszerűbb foglalkozás gyermekek és felnőttek számára egyaránt a sajtkészítés, ami után a vendégek hazavihetik a saját maguk által készített finomságokat.

Nagy hátránya a falunknak, hogy zsáktelepülés vagyunk – mi ebből is megpróbáltunk előnyt kovácsolni, ezért úgy hirdetjük a szálláshelyeinket, hogy az egyszerű falusi élet kedvelőinek ajánljuk, akik szeretnének zavartalan nyugalomban pihenni – majd aktívan kikapcsolódni a bemutatógazdaságunk programjaival.

– Ennyi cél megvalósítása után milyen tervek vannak még a tarsolyában?

– Nem szeretek előre nagy célokat megfogalmazni, inkább a kitartó, folyamatos munkában és a kisebb fejlesztésekben hiszek, amelyeket egymásra építve igazán nagyszerű dolgokat lehet elérni.

A rövidtávú célunk, hogy biztos piacot találjunk a kecsketejnek-, vagy a feldolgozott termékeinknek, ezért most nagyobb mennyiségű kecsketúrót készítünk egy viszonylag friss együttműködésnek köszönhetően.

– Mire a legbüszkébb?

Nagyon büszke vagyok arra a "kemény magra" – a kollégáimra – akik itt maradtak ezen a településen. Ez a csapat minden nap hozzátesz a munkájával ahhoz, hogy szebb lehessen Magyardombegyháza, a Sajtfalu.