Habár pár évtizeddel ezelőtt kemény fagyokkal és sok hóval kopogtatott a tél az ablakon, manapság már a fagyok és a hó is ritkaságszámba megy. De vajon mi lehet ennek az oka? Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, korábban az Országos Meteorológiai Szolgálat és a Nemzeti Alkalmazkodási Központ szakértője járt utána annak, hogy miért nincs manapság már igazi tél hazánkban.

Miért nincs már igazi tél hazánkban?

Szabó Péter szerint 75%-os valószínűséggel állíthatjuk, hogy az általunk, emberek által okozott klímaváltozás miatt csökkent a téli napok száma Magyarországon. Mindez az elmúlt negyven évben figyelhető meg igazán. A január továbbra is a leghidegebb hónapnak számít, azonban manapság már szinte semmi különbség nincs a decemberi időjáráshoz képest. A korábbi, nagy, januári fagyok elmaradóban vannak.

A klímaváltozás hatására a tartósan fagyos téli időszakok szinte eltűnhetnek. Ennek persze megvan a jó oldala is, hiszen kétség kívül jóval kevesebb energiát és persze pénzt kell fordítani a fűtésre. Azonban ne dőljünk hátra megnyugodva, hiszen a klímaváltozásnak, és az igazi tél elmaradásának számos negatív hatása van ránk nézve.

hó tél traktor

Hazánkban az elmúlt 40 évben egyre csökken a téli napok és a havazás száma. Fotó: Shutterstock

A mezőgazdaságban például jóval kevesebb kártevő fog elpusztulni a fagyok hiánya miatt, így a károkozók könnyebben áttelelnek, és akár több életciklusra is képesek lesznek. A hideget igénylő növények vegetációs időszaka felborul, ami szintén komoly gazdasági károkat okozhat. A téli túrizmus is visszaszorulhat, hiszen annak ellenére, hogy hazánk nem a sípályáiról híres, sokakat vonzott ide a a hóborította, szép, téli táj látványa. Ezzel szemben az influenzának nagyon is kedvez ez az időjárás, így a különféle vírusok és járványok sokkal hosszabb ideig és sokkal erőteljesebben lehetnek jelen.

A tél a számok tükrében

Összehasonlítva a mostani időjárást az 1971-1990-ben és 2001-2020-ban tapasztaltakkal megállapítható, hogy januárban történt a legnagyobb melegedés, mellyel a korábbi, éves szinten leghidegebb nappalaink január közepéről a hónap végére kerültek. Habár a tél folyamán továbbra is a január hónap a leghidegebb, az már csak nagyon kevéssel marad el a decemberben tapasztalt hőmérséklettől. Ennek az lehet az oka, hogy a decemberi időjárás nem változott, csupán a januári lett melegebb.

Az elmúlt 50 év teleinek vizsgálatát Szabó Péter úgy végezte el, hogy a novembertől márciusig tartó időszakot vizsgálta. Eszerint az elmúlt 50 év alatt a legkevesebb téli napunk 1975-ben és 2007-ben volt. Előfordultak azonban olyan évek is, amikor a november-március közötti 151 napos időszak harmadában, országos átlagban 44-52 nap is téli volt. A két igazán télies év 1985 és 1987 volt.


Ahhoz, hogy a csökkenő trendekről eldöntsük, hogy azt valóban emberi tevékenység idézte elő, kétféle éghajlati szimulációt mutat be a szerző. Az egyikben csak természetes kényszerekkel számoltak a modellek, így például vulkánkitörésekkel vagy a napsugárzás rövidtávú változásaival, míg a másikban a valóságban lezajlott folyamatokat vizsgálta, azaz a természetes okok mellett az emberi tevékenység miatt egyre növekvő üvegházgáz-koncentrációkat is tekintette.

Ezen modellszimulációk alapján a téli napok számában a mérésekhez hasonló, szignifikánsan csökkenő trendet 8-ból 6 modell esetében csak akkor kaptuk meg, ha az emberi tevékenységet is figyelembe vettük. Ezért tehát 75%-os valószínűséggel állítja a szerző a vizsgálatok alapján, hogy az emberi tevékenységnek is jelentős a szerepe a téli napok számának utóbbi négy évtizedben mért csökkenésében.

Ez várható a jövőben

Hogy milyen telek várhatók a jövőben? Erre Szabó Péter a modelleredmények alapján háromféle forgatókönyvet vetít elénk.

1.  Az azonnali kibocsátás-csökkentéssel számoló, úgynevezett RCP2.6-os forgatókönyvet, amely a legzöldebb jövőt feltételezi. Eszerint a forgatókönyv szerint ez maximálisan 2 °C-os felmelegedést jelent a század végéig. Ennek a hatását azonban leghamarabb 20 év múlva érezhetjük.

2. A közepesen optimista, úgynevezett RCP4.5 forgatókönyvet, amely szerint valamivel később, 2040 körül kezdjük meg a globális kibocsátás-csökkentést.

3.  A pesszimista forgatókönyvet, amely 2100-ig nem tartalmaz üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentést.

Az első variációval, azaz az azonnali kibocsátás-csökkentéssel a mai szinten tudnánk tartani a téli napok átlagos számát a század folyamán. A második, közepesen optimista, későbbi kibocsátás-csökkentéssel számoló szimulációk 2060 előtt válnak el a pesszimista forgatókönyvtől, így a jelenlegi 21-ről 10-12 nap/év körül tarthatjuk a téli napok számát. A pesszimista forgatókönyv szerint azonban a csökkenés még tovább erősödik, és a 21. század végén sokéves átlagban csupán 6 körüli lesz a téli napok száma.

hó traktor

Az emberi tevékenység is csökkenti a téli napok számát. Fotó: Shutterstock

A tanulmány megmutatja, hogy azért, hogy a téli napok száma 1981-től csökkent az ország szinte egészén, nagy valószínűséggel az emberi tevékenység a felelős. A hatás pedig számos negatívummal jár ránk nézve.

A sarkok erőteljesebb melegedése gyengíti az úgynevezett poláris-jetet, amellyel jobban délebbre, illetve északabbra tud a sarkköri hideg vagy a trópusi meleg levegő jutni. Ezek pedig sajnos extrém hőmérsékleti rekordokat okozhatnak hazánkban. Így a különféle influenza vírusok is nagyobb számban okoznak majd megbetegedéseket térségünkben, és a mezőgazdaságra is egyértelműen negatív hatást fejt ki a tartósan téli napok számának csökkenése. A kártevők elszaporodása mellett egyes gabonafélék és sok gyümölcs esetében megzavarhatja a virágzást és a beporzást, illetve az egyre korábban kezdődő vegetációs időszak miatt növekszik a tavaszi fagyveszélyes időszak is.

A melegedés pedig nem korlátozódik a télre. Ahogyan azt tapasztalhatjuk, a nyarak egyre aszályosabbak és egyre forróbbak. A pesszimista forgatókönyv szerint tovább fokozódik a nyári hőhullámok jelentős negatív hatása az emberi egészségre és halálozásra, illetve a mezőgazdasági termesztésre vonatkozóan is. Éppen ezért a jövőre nézve igazán életbevágóan fontos, hogy az éghajlatváltozás lehetséges előnyeit az alkalmazkodási stratégiák során kihasználjuk, ugyanakkor szem előtt kellene tartani a klímavédelmi célok minél nagyobb mértékű betartását.