Pedig nagyjából 25 éves korom óta úgy érzem, minden év egy röpke pillanat, s ahogy öregszem, egyre röpkébb. Nagylányom, Sára mintha tegnap született volna és már 20 éves lesz a hónap végén – éppen annyinak tűnik ennyi idő, mint egy nagy lélegzett. Ha belegondolok, hogy még egy nagy lélegzet és 66 leszek – ha egyáltalán... Borzasztó.

Ebből a szempontból szerencsének is tekinthető, hogy a megrövidült időélmény ellenére 2023 mégis hosszúnak tűnt, vagy legalábbis fárasztónak. Annyi szabad percem, fél órám biztosan nem volt, hogy ilyen hülyeségeken gondolkodjak. A sok esőnek köszönhetően (legalábbis itt Zalában) sohavégetnemérős volt a kaszálás. A gyümölcsös, a karácsonyfatelep, a földek környéke, az otthonunk környezetében található kb. fél focipályányi füves terület annyi munkát adott a "tologatós", meg a damilos kaszának, s rajtuk keresztül e sorok szerzőjének, hogy volt időszak, amikor alighogy véget ért a sor, lehetett kezdeni elölről. Pontosabban gyakorlatilag az egész nyár és az ősz is így telt el.

kert

A két kandúr egyike: néha azért szokott egerészni, de inkább fekszik a mocsok – fotó: Horváth Attila

Nyilván, akkor azért ezt elég rosszul viseltem, de kár siránkozni, mert a sok eső nemcsak a füvet ösztökélte növekedésre, hanem a kultúrnövényeket is. Szép lett a csemegekukorica, a káposzta, a takarmánykukorica, szinte minden. Sajnos azonban a sütőtök például nem sikerült: keveset kötött, a termések kicsik és ízetlenek, vizesek lettek.


Persze ez sem veszett kárba, feletettem két disznónkkal. Ha ők nem is, én már visszaszámolok: december 9-én "mennek a levesbe", levágjuk őket. Már mindenki nagyon várja a pirosbetűt napot (csak a sertések nem), nincs finomabb étek a frissen sült pecsenyénél, a roppanó, de mégis puha töpörtyűnél és még sorolhatnám. A két disznóból lesz öt fős családunknak elegendő füstölt áru, a friss – természetesen, a fagyasztóba kerülő – hússal pedig egész évben kitartunk, ami nagy szó manapság. Igaz, ára is van: minden reggel korán etetni kell, illetve este is, takarítani őket folyamatosan és bizony, néha küzdeni velük, főleg, amikor a nőstény (göbe) búg, azaz ivarzik. Olyankor igen bolond tud lenni, erős kézzel kell fegyelmezni...

kert

A fejeskáposztát már korábban betakarítottuk és eladtuk, ez csak hírmondónak maradt. A hétvégén édes paradicsomos káposzta készül belőle sült fokhagymás hússal – fotó: Horváth Attila

Az előbb a takarmánykukoricát említettem: mi csövesen törjük és hagyományos góréban szárítjuk. Igazi Paradicsom ez az egereknek, van két macskánk, de olyan, mintha nem is lennének. Azt kell mondjam, már a macskák sem a régiek. Amúgy idén valahogy nagyon elszaporodtak a rágcsálók, mi is érzékeljük, hetente kell vennünk és cserélnünk az enyvezett egércsapdákat – de ahogy hallottuk, még a társasházakban is küzdenek a kis dögökkel. Ha valahova be tudják magukat fészkelni, brutális kolóniákat hoznak létre, a végén már szó szerint a csilláron is táncolnak. Szóval irtani kell őket időben tűzzel-vassal – ha már egyszer az embernek semmire se való macskái vannak.


Megtörtént a szántás az összes területen. Zalában még sokan forgatják a talajt, mert ezek a földek kötöttek, kell nekik a lazítás, ráadásul elegendő hozzá a csapadék is.

kert

A két disznó a következő vágásig elegendő húst biztosít a családnak – fotó: Horváth Attila

A héten erősebb fagy is várható, ami beérleli a naspolyát, így hamarosan szedhető lesz. Ha az is letakarul, jöhet a gyümölcsfák őszi lemosó permetezése. Aztán pedig a tél, mely ha csúnyább arcát is mutatja, nem fogjuk bánni.

Hiszen annak lesz itt az ideje.