Ezen a vidéken a merinónak van nagy hagyománya, de a gazdák sok más fajta birkát is tartanak – fotó: Eileen Milena Linke
Első beszélgetésünk alkalmával azonnal kiderült számomra, hogy Eileen szaktudása a juhászat területén óriási – ő mégis többet és többet akar megtapasztalni a juhtartás különböző technológiáiról és most a tudásvágy hajtja világkörüli tanulmányútra.
– Mikor kezdődött a juhász szakma iránti érdeklődésed, mióta foglalkozol birkákkal? – faggattam Eileent.
– 15 éves koromban kezdtem birkákat tartani. De mióta az eszemet tudom, mindig is szerettem a juhokat és a juhászkutyákat.
A szüleim nem rendelkeztek mezőgazdasági múlttal, de mindig támogattak abban, amihez kedvem volt. Eleinte lovak és kutyák kiképzésével foglalkoztam, de a szüleim már akkor érezték, hogy végül a mezőgazdaságban fogok gyökeret ereszteni.
Amikor befejeztem a középiskolát és döntenem kellett, először állatorvosi pályára készültem, de rá kellett ébrednem, hogy az állatok afféle szeretete, ami bennem lakik és az antibiotikum-ellenes hitvallásom ezzel a pályával nagyon nehezen lenne összeegyeztethető...
Ezért úgy döntöttem, hogy először gyakorlati gazdálkodói tapasztalatokat gyűjtök itthon, Németországban. Elküldtem az önéletrajzomat körülbelül 50 juhászatba és minél több gazdával próbáltam telefonon is felvenni a kapcsolatot.
Az esetek túlnyomó többségében azt a választ kaptam elutasításként, hogy túl fiatal vagyok, nő vagyok, nincsen még gazdálkodási tapasztalatom...
Szóval nagyon csalódott voltam, szinte minden reményem elveszett... Egy nap azonban kedvező választ kaptam egy farmról, ami ugyan nagyon messze volt az otthonomtól – 900 kilométerre – mégis gondolkodás nélkül összepakoltam és a kutyámmal együtt útra keltem életem új fejezete felé.
Úgy éreztem, hogy végre azzal foglalkozhatom majd, amivel igazán szeretnék: a juhászattal... Ezután pedig
belecsöppentem a kőkemény valóságba – olyan munkavégzésbe, amelyet teljesíteni fizikailag és lelkileg is kőkemény volt.
A gazdálkodó nem beszélt sokat, ezért szinte mindent magamtól kellett megtanulnom, kitapasztalnom..."
– Eileen, tudod, nagyon hasonló az életünk bizonyos szempontból, ezért is érzem azt, hogy a szavaid a szívemből szólnak – szakítottam meg a lány beszámolóját. Én is gazdálkodói múlt nélkül vágtam bele a mezőgazdaságba, és bennem sem bízott eleinte senki, aki meghallotta, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Egy kis faluba költöztem, birkákat vettem, és mindeközben a falubeli emberek fogadásokat kötöttek a bukásomra a kocsmában. Nem értették, hogy egy nő mit keres az állattartás területén döntéshozóként és nem értették, hogy én mit szeretek ebben az életmódban. De folytasd kérlek, mert úgy gondolom, hogy most kezd igazán érdekesre fordulni a történeted.
– Három év kőkemény munka és tanulás után megszereztem a gazdász diplomámat, majd különböző ágazatokban vállaltam munkát. Dolgoztam tejtermelő tehenészetben, húsmarha telepen és juhászatokban.
Amikor pedig teljesen világossá vált számomra, hogy az életemet hosszútávon egyértelműen csak a saját juhászatomban tudom elképzelni és nem akarok tovább olcsó rabszolgaként robotolni, akkor úgy döntöttem, hogy eladom a birkáimat és útra kelek. Azért fogok utazni, hogy minél több juhászati technológiát megismerjek, elsajátítsak és profi legyek a szakmámban. Én leszek az egyik legjobb, és gondosan megalapozott tudással fogom elindítani a saját vállalkozásomat – pontosan azt fogom tenni amit- és ahogyan akarok.
Most éppen Norvégiában vagyok, de meghívást kaptam Svájcból, Ausztriából, Izlandról, és decemberben indulok Új-Zélandra, amit hihetetlenül várok. Igaz, még csak most kezdődött az utazás, de máris minden nap hálás vagyok az életemért.
Norvég látkép – fotó: Eileen Milena Linke
Felismertem, hogy bárhol is legyek, a gazdálkodási technológiák különbözőek lehetnek, de alapvetően a gazdálkodók mindenhol ugyanazokkal a kihívásokkal és problémákkal küzdenek.
A jól képzett fiatalok hiánya egyre jelentősebb az agrárágazatban és láthatjuk azt a tendenciát, hogy hogyan válik egyre több gazdaság hobbitevékenységgé, vagy a telepek hogyan lesznek elavult működési egységek ahelyett, hogy versenyképes jövedelmet és hasznot tudnának termelni.
Nézetem szerint társadalmunk még nem értékeli eléggé a minőségi ételeket és sokan nem is tudják, honnan származik a napi táplálék. Így nehéz a kisebb gazdaságoknak a minőségi termékeiknek piacot találniuk, amelyek ára magasabb a szupermarketek tömegtermékeinél.
Úgy tervezem, hogy a következő két évben utazni fogok, hiszen a szülővárosom környékén elhatalmasodó farkasprobléma miatt most úgysem tudnék érdemi eredményeket elérni a juhászat területén. Kíváncsi vagyok arra, hogy a többi nemzet miként orvosolja a problémáit és szeretném, ha minél több hasznos fogást kamatoztathatnék majd egyszer a saját gazdaságomban."
– Mielőtt megosztanád a körmölési tapasztalataidat, kérlek avass be minket a német gazdákat érintő farkasproblémába.
– A sajtó is gyakran foglalkozik azzal, hogy farkasok törnek be a villanypásztorral vagy karámmal védett nyáj közé, és ilyenkor alkalmanként akár 15-20 állatot is megölhet egy négy fős falka. A sérült állatok száma 70 is lehet. Az illetékes szervek semmit nem tesznek annak érdekében, hogy ennek véget lehessen vetni.
– Amikor Somogy megyében a korábban említett kis falumban éltem, az én nyájamat is érték támadások – ám nem sakálok, vagy más vadállatok törtek be a karámba, hanem kutyák. A faluban élő és a környékbeli kóbor kutyák verődtek falkába. Teljesen el voltam keseredve, hiszen első alkalommal 22 állatot öltek meg, majd egy évvel később 15-öt. Két év múlva 30 birkám pusztult el, ekkor fel is számoltam a juhászatot azon a helyen. A karám és a nyáj minden esetben a lakóház közelében volt, mégsem hallotta meg a juhász éjszaka a támadást. A rendőrség nem tudott segíteni, a kutyák tulajdonosai pedig letagadták, hogy az övék lennének az állatok. Mivel nem voltak mikrochippel megjelölve, így bizonyítani sem tudtam az igazamat.
Térjünk vissza a szakmához, kérlek, mutasd meg, hogy milyen felszereléssel dolgozol, amikor körmölsz.
– Elöljáróban fontos elmondani, hogy Németországban a nagyüzemi juhtelepeken rozsdamentes rácspadló borít mindent az istállóban. Így a köröm nem-, vagy csak nagyon ritkán érintkezik a trágyával. A birka körme kopik a kemény, érdes talajon, így ritkábban kell körmölni, mint a kisgazdaságokban, ahol a birka mélyalmon, a hodályban pihen.
Az istálló berendezései: rozsdamentes rácspadozat borít mindent, a kezelőfolyosó is rozsdamentes acél, az ajtó fölött elektromos rovarcsapda van. – fotó: Eileen Milena Linke
– Az egyik legfontosabb eszközöm az akkumulátoros metszőollóm, amivel nagyon szeretek dolgozni. Kicsit veszélyes, de nagyon gyorsan lehet vele haladni a körmölésben. Több akkumulátor van hozzá és egy feltöltéssel egy egész napot dolgozhatok. Én az alábbi típust használom.
Az akkumulátoros metszőolló nagyon praktikus eszköze lehet a juhászatoknak, hiszen tömeges körmöléskor gyorsan halad vele a munka. Aki még nem szokta meg a használatát, óvatosan kezelje, nehogy belevágjon a jószágba, vagy a saját ujjába! – fotó: Felco
– Ez igazán jó ötlet, köszönöm a tippet! Akkumulátoros metszőollóból Magyarországon is számtalan gyártó gépei elérhetők 350.000 forinttól induló árakon. Igaz, a forgalmazó cégek ezeket a metszőollókat nálunk kertészeti és szőlészeti munkákra ajánlják.
Én is használok hagyományos metszőollót a körmöléshez, de már 20-30 birka után begyullad a kezem. Mivel ez nálunk szezonális munka, így nem tud a kezem hozzászokni. Amikor első éves egyetemistaként a tangazdaságban körmöltem először, akkor egy ott dolgozó juhász bácsi azt mondta, hogy metszőollóval nem lehet igazán tökéletesen körmölni, az nem jó munka. Körmölőkéssel lehet a legszebben leszedni a birka párosujja közét.
– Igen, természetesen én is használok körmölőkést. Nekem egy Victorinox márkájú késem van, ezt tartom a legjobbnak.
– Nekem több körmölőkésem is van, mindegyik magyar gyártmány és olyan késes mesterek munkái, akik elismert tekintélynek és tradicionális gyártóknak számítanak Magyarországon. Ilyenek például a Polyák és a Révész kések. A kedvesem például a szén-acél anyagú körmölőkésre esküszik, de úgy gondolom, hogy minden juhásznak megvan a maga favoritja.
Tavaly karácsonykor megleptem a páromat egy amerikai gyártmányú körmölőszettel, amely olyan, akár egy mini flex. Nagyon bevált a gép, gyorsan lehet vele gyönyörű munkát végezni. Leginkább a körmölőkés kiváltására alkalmas, de ha nincsenek a lábak elhanyagolva, akkor a metszőollóra sincsen szükség emellett a gép mellett.
Az eszköz leghatékonyabb adaptere a láncos fej, amely láncszemei viszonylag gyorsan kopnak és időigényes az élezésük, hiszen úgy kell élezni, ahogyan a láncfűrész szemeit – jelen esetben egyesével egy speciális gyémántporos láncreszelővel. Ennek a problémának a kiküszöbölésére csináltattunk plusz tartalék láncokat – az 1/4-es akkkumulátoros gépek láncával kompatibilis és a szakszervizben át kell rakatni a lánc sorrendjét. Szóval elég macerás, de nekünk szerencsénk volt, mert egy lelkes láncfűrész-szakember elkészítette nekünk a pótláncokat.
A körmölőkészlet juhok számára – de ez a szett megrendelhető speciális adapterekkel szarvasmarha, ló és kecske számára is – fotó: Hoof Boss
A gép könnyű súlyú, elektromos vezetékes kivitelű. Hibaként jelentkezett 300 birka után, hogy a vezetéke sajnos kiszakadt a házból. Igaz, garanciális az eszköz, de mégsem akartuk Amerikába visszaküldeni szervizbe, ezért házilag meg tudtuk javítani, azóta is dolgozunk vele. Van még egy-két konstrukciós hibája a gépnek, ami használat közben derül ki, de mindent egybevetve nagyon hasznos kis szerkezet! Minden juhász ismerősömnek bátran ajánlom!
– Nahát, ez nagyon jó ötlet, máris tanultam valamit Tőled! Nagyon tetszik ez a kis gép, különösen azért, mert írtad, hogy könnyű a súlya. Azt hiszem, hogy én is beszerzek egyet magamnak!
A körmölő szettnek egyébként még egy fontos tartozéka a sántázószer, amellyel a frissen körmölt birka lábát kezeljük. Németországban Oxytetracyclin-hydrochlorid hatóanyagú spray-t használunk erre a célra –és így néz ki egy átlagos gazda körmölőszettje.
Egy átlagos német körmölő készlet – fotó: Eileen Milena Linke
– Magyarországon a juhászok saját sántázószert kevernek, amely receptek nagyjából hasonlóak, ám a pontos összetevőket nem mindenki árulja el. A juhász bácsimtól én ezt a receptet tanultam 10 évvel ezelőtt: Oltott mész, amelybe rézgálicot keverünk folyékony hidrogén-peroxiddal elvegyítve.
A párom, aki tradicionális juhász családból származik, tesz mindezekhez timsót is.
Megvárjuk, hogy a szer felhabozzon, akkor készül el, amikor már csak csendesen, alig észrevehetően pezseg. Jól kenhető, sűrű masszát kell kapnunk, amelyet egy fogkefével kenünk fel a lábra és azt alaposan szétdörzsöljük rajta. Fontos, hogy a két köröm között befülledni képes bőrt is alaposan lekezeljük. A sántázószert mindig csak az alaposan megtisztított, megkörmölt lábakon használjuk.
Utolsó téma a mai beszélgetéshez a körmölőszék. Használtok ilyesmit, vagy láttad már más országokban ennek a helyi megfelelőjét?
Házi készítésű körmölőszék régi radiátorcsövekből és takarmányos zsákokból – az önköltségi ára csekély, ám a használata annyira leegyszerűsíti a birka ültetését, hogy az érzés megfizethetetlen! – fotó: Igric Dominika / Agroinform.hu
– Ez nagyon ötletes és kényelmesnek tűnik! Nekünk ültetésre a régi autógumiabroncs vált be. Egyszerű, de nagyszerű. Van, aki odaáll a birka mellé és állva körmöli, de sokan ülnek mellette.
A képen a gumiabroncsra ültetett birka és a körmölés látható – fotó: Eileen Milena Linke
– Ez is nagyon logikus és egyszerű, olcsó megoldás! Köszönöm a tippet, hiszen régi autógumija mindenkinek van – és íme egy jó újrahasznosítási lehetőség!
Legközelebb Eileen-nel a birkanyírás különböző technológiáit járjuk körbe.
Addig is várjuk a magyar gazdák hozzászólásait, javaslatait – és várjuk olyan családi-, vagy nagyobb magyar juhászatok jelentkezését, akik szívesen vennék, ha Eileen meglátogatná a gazdaságukat 2019-ben tapasztalatcsere céljából.
A témához közvetlenül kapcsolódik a "Fontos lenne, hogy a juhágazatban a nők is el tudjanak helyezkedni" című cikkünk is!
