A karácsony a legmeghittebb ünnep, amelynek nagyon fontos részei a közös étkezések. Ekkor pedig egyáltalán nem mindegy, mi kerül az asztalra. Azon túl, hogy tisztában kell lennünk vele, hogy a vendégeink közül ki mit kedvel, és mi az, amit egyáltalán nem eszik meg, érdemes még egyéb szempontokat is szem előtt tartani. Vannak ugyanis olyan hagyományok a karácsonyi étkezések során, amelyeket már elődeink is betartottak, és sokan mind a mai napig tartjuk ezeket.

Mint ahogyan azt is, hogy a háziasszonyok, a családok már jóval az ünnep előtt nekiállnak a készülődésnek, bevásárlásnak, sütésnek, főzésnek. Kitalálják a dekorációt, az ajándékokat és természetesen azt is, hogy mi kerüljön az asztalra. Így volt ez mindig is, és nem fog ez változni a jövőben sem. Azonban vannak olyan ételek, amelyeknek majdnem minden családban helye van az asztalon.

Van, aki a hagyományos ízeket helyezi előtérbe, és halászlé, vagy töltött káposzta kerül az asztalra, de vannak, akik szívesen próbálnak ki különleges ízeket az ünnepekkor. Mindegy is, mi kerül a karácsonyi asztalra, a legfontosabb, hogy szeretteinkkel tudjuk körbeülni. Azonban érdemes megismerni, milyen babonák határozták meg régen a karácsonyi menüt, és megismerni, mit és miért fogyasztottak, és miben változott meg a karácsonyi ételsor manapság.

Babonák a karácsonyi ételek körül

A karácsonyi vacsora mindig is az ünnep fénypontja volt. Ekkor gyűlt össze a család, és ekkor vették elő a legszebb terítőt és a legszebb étkészletet, ami egész évben a szekrényben pihent, és várta, hogy végre méltó kiegészítője lehessen a karácsony estének. Így van ez ma is, hiszen a terítés és a dekoráció legalább olyan fontos része a vacsorának, mint maga az étel.

A terítő olyannyira különleges volt, hogy a vetésnél is használták. Ezzel takarták le a magot, hogy jó termést hozzon. Az ünnepi asztalra is szórtak a magokból, melyet utána megetettek a tyúkokkal, hogy bőségesen jusson tojás a családnak.

A karácsonyi asztalra minden ételt felpakoltak, hogy a gazdaasszonynak ne kelljen felállnia a vacsora alatt, mert attól féltek, ha feláll, a kotlósai nem ülnek majd jól a tojásokon. Magát a karácsonyi asztalt, a terítőt és a rápakolt ételeket is, de még az asztal alá rakott tárgyakat, eszközöket is különleges mágikus hatalommal ruházták fel. Az asztal alá sokszor szalmát helyeztek és erre raktak különböző tárgyakat, ami szintén a bőséget hivatott elérni.


A karácsonyt nem csak a vallásos családok tartották. A kevésbé vallásos családoknál elsősorban a szeretet és a családi együttlét ünnepévé vált a karácsony. Általánossá vált az is, hogy az ünnep alkalmából megajándékozzák egymást. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét napja mindig is a december 24-e, a szenteste napja volt, de más országokban ez a nap leginkább december 25-ére esett.

bejgli mákos diós tányéron karácsonyi terítőn

A bejgli és a mézeskalács a karácsonyi menü fontos része. Fotó: Shutterstock

Azonban őseink szigorúan tartották magukat a böjti hagyományokhoz december 24-én. Ennek hatására karácsonykor a hal kivételével elhagyták a húst. Vacsorájuk azonban ennek ellenére egyáltalán nem volt szegényesnek mondható.

Karácsonykor olyan finomságokat tálaltak a család elé, amelyet egész évben általában nélkülözniük kellett. Különleges finomságnak számított ekkor az alma, a dió, a méz, a fokhagyma vagy az ostya. Ezekhez az ételekhez egyes helyeken babonák is kapcsolódtak, ezért is voltak különösen fontos részei a karácsonyi étkezéseknek.

Nógrád megyében például fokhagymát ettek kenyérrel, de szívesen fogyasztottak diót, almát, túrós lepényt, túrósdedellét, mákosdedellét, szőlőt, mákos kalácsot, káposztalevest és bort. A karácsonyi ételek legfontosabb alapanyagai a bab, a lencse, a káposzta, a gomba, az aszalt gyümölcsök, az alma, a dió és a sült tök voltak. A levest általában zöldségekből és aszalt gyümölcsökből készítették.

A babot és a lencsét azért fogyasztották, hogy sok pénzt, gazdagságot hozzanak a családnak, de babot ettek azért is, hogy sok csibéjük legyen az újévben. Voltak helyek, ahol lencsével kevert babot kentek az ökrök és a tehenek hátára, hogy szép kövérek legyenek. Gombát is fogyasztottak ilyenkor, mert úgy vélték, aki sok gombát eszik karácsonykor, annak sok baromfija lesz az újévben.

A karácsonyesti vacsoránál nagyon fontos szerepet töltött be az alma is. Az asztalnál annyi szeletre vágták fel az almát, ahányan részt vettek a vacsorán, majd közösen elfogyasztották azt, ezzel jelezve az összetartozásukat. De jóslásra is használták az almát. A lányok az éjféli misére hívó első harangszókor a kútból húzott vízbe almát tettek, és azzal mosakodtak meg, hogy szebbek legyenek. Úgy tartották, aki magával viszi az almát a misére, majd másnap a ház előtt megeszi, meg fogja látni a jövendőbelijét.

A diófogyasztáshoz leginkább egészség varázslatok kötődtek. Úgy vélték, a feltört dió meg fogja mutatni, hogy egészség, vagy betegség várható a jövő évben. Ha egészséges volt a feltört dió, akkor jó egészség várt rájuk, de ha férges volt, az betegséget jelentett.

A sült tököt szintén az egészségük miatt fogyasztották, hiszen úgy vélték, ha ezt eszik, meg tudják előzni a torokfájást. De az édességek is fontos szerephez jutottak karácsony este, mivel azt gondolták, ha sok édességet esznek aznap, akkor nem lesznek szomorúak az újévben.

A karácsonyi süteményeket leggyakrabban dióval és mákkal ízesítették, de a Dunántúlon gyakori volt a túrós töltelék is. Természetesen a sütemények sem maradhattak ki a szerelmi jóslásokból. Úgy gondolták, hogy ha a karácsonyi vacsoránál egy fiatal lány lekapja a család egyik férfitagja villájáról az első falat mákos tésztát, majd kirohan vele a ház elé, akkor a jövendőbelijét úgy fogják hívni, mint azt a férfit, akivel először találkozik a ház előtt.

Elődeink az állatokat sem hagyták ki a karácsonyi finomságokból. Minden állatnak sütöttek egy cipót kalácstésztából, vagy ha sok volt az állat, akkor egy nagy cipót készítettek, amelybe kilenc szem borsot, kilenc gerezd fokhagymát és sót tettek, mert úgy vélték, ha kedvére tesznek az állatoknak, azok is jól fognak viselkedni velük.

A katolikus egyház régen minden héten szerdán és pénteken böjtöt rendelt el, szombaton pedig nem lehetett húst enni. Az adventi időszakra is fontos szabályok vonatkoztak, hiszen ekkor tilos volt zajos mulatságot és lakodalmat tartani, de még táncolni sem volt szabad.

rántott hal

Sokan halat készítenek karácsonyra. Fotó: Pixabay

A régi vallásos szokások szerint a katolikusok 24-én éjfélkor vagy 25-én napközben misén vettek részt, és velünk ellentétben, szenteste böjtölniük kellett. A reformátusok 24-én mentek istentiszteletre, majd a következő napon vacsorán vettek részt, melyet másnap karácsonyi ebéd, vagy ünnepi vacsora követett. Ekkor minden háznál összegyűlt a család, és még a régen látott, távoli rokonok is eljöttek, hogy egy asztalhoz ülve, közösen fogyasszák el a karácsonyi ételeket és együtt ünnepeljenek.

Az asztalra helyezett ételek mindegyike a család tagjainak az egészségét biztosította. Ezért fogyasztottak ekkor főként szentelt ostyát, mézbe mártott fokhagymát, diót és almát. A Jászságban például a böjti ebéd hétféle ételből állt: pálinkaivásból, fokhagymanyelésből, habart bablevesből, mézes-mákos csíkból, aszalt szilvából, aszalt almából, dióból és sült tökből. Először az ostyát fogyasztották el, majd ezt követte a fokhagyma és az alma. A fokhagyma arra volt hivatott, hogy elűzze a gonosz szellemeket, ezért mindenki elrágott belőle egy gerezdet.

Karácsonykor a dió is nagyon népszerű volt.  A Nyitra környéki falvakban bab-, borsó- vagy lencselevest ettek, mely után mákos pupácskát, vagyis mákos gubát falatoztak. Ahogy azonban előre haladunk az időben, és ahogy egyre több, más nemzetből jövő hatás ér minket, egyre több külföldi szokás vegyül a magyar hagyományaink közé.

A dánoktól például a sült kacsát honosítottuk meg ünnepi ételként, míg az angolszász területekről a  pulyka került be az ünnepi ételeink közé. A töltött libanyak a franciák kedvenc karácsonyi étele, melyet hazánkban is sokan készítenek el ilyenkor.

A modern karácsonyi menü

Bár a hagyományok nagyban befolyásolják az ünnep étrendjét, a karácsonyi menü nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évek során. Ma a legtöbben halat esznek főfogásként, de az angolszász hagyományokból eredően nagyon sok helyen kerül pulyka is az ünnepi asztalra. Ezt vagy hagyományos töltelékkel, vagy gesztenyével szokták megtölteni. A halászlé általában elengedhetetlen része az ünnepi étkezéseknek, melyet általában rántott hal szokott követni. Sok helyen esznek ilyenkor töltött káposztát is.

A desszert leggyakrabban mákos guba, de elmaradhatatlan a bejgli is. A bejgli az osztrákoktól került hozzánk, a dió és mák töltelék pedig a bőséget és az egészséget szimbolizálja. Hasonlóan népszerű fogás a zserbó is. Az, hogy mi kerül a karácsonyi asztalra, családonként változó, de a legfontosabb, hogy minden szerettünk ott lehessünk velünk az asztal körül.

Akármi is kerül a családi asztalra, a lényeg, hogy szeretteinkkel tölthessük az ünnepet. Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk!