Krisztián, mit javasolsz a hozzám hasonló állattartó gazdálkodóknak, akik a házi vágás után szeretnék az juhok, szarvasmarhák bőrét tartósítani és kikészíteni, hogy azok a ház díszei lehessenek?
Engem első sorban a birkabőr kikészítése érdekel. Van olyan módszer, amivel viszonylag egyszerűen, házilag ki lehet készíteni a bőröket?
– Sajnos a birkabőr kikészítése házi körülmények között nagyon nehéz feladat. Annak idején én is próbálkoztam vele, de hamar felismertem, hogy jobban járok, ha ezt a munkát a profikra bízom.
A kép illusztráció és Bartos Béla szűcs mestert ábrázolja, aki 2016-ban megkapta a Népművészet Mestere díjat. A mester megmunkálás előtt kiválogatja a juhbőröket műhelyében az erdélyi Gyimesközéplokon – fotó: MTI / Veres Nándor
A bőr kikészítésének első lépése a bőr faragása. Régen ezt házi körülmények között egy faragófa- és kétnyelű kés segítségével oldották meg. A bőr belső oldaláról a faggyút, húst, egyéb szövetet szépen lassan "letolták" egy jól begyakorolt kézmozgással. A lényeg az volt, hogy a bőrt minél vékonyabbra faragják úgy, hogy mindeközben persze a gyapjú szőrtüszőit nehogy elérjék. Ezután következett a csávázás, a gyapjú kimosása, cserzés, majd nyújtás, szárítás, betörés, puhítás. – magyarázta Albert Krisztián.
– Sajnos ott kezdődik a probléma, hogy ezek a folyamatok házi körülmények között, megfelelő eszközök nélkül rengeteg munkával, utánajárással, kínlódással járnak. Léteznek azonban speciális gépek, amelyekkel a bőrt kikészítő mesterek, a tímárok is dolgoznak: például faragógép, amely segítségével 10 perc alatt elkészülhet az egyenletesen lefaragott bőr – valamint vannak cserzőkádak, amelyekben olykor gép keveri az anyagot. Ezek a gépek, berendezések mind feltételei annak, hogy az erősen szennyezett, faggyús, összeállt gyapjút szépen kimossák.
Mindezek tudatában azt javaslom, hogy ne kínlódjunk feleslegesen otthoni körülmények között a bőrök kikészítésével, inkább keressünk egy megbízható tímárt – vagy szűcsöt, aki pár ezer forintért gyönyörűen kikészíti nekünk a birkabőrt.
Szinte minden tímár fogad postacsomagként alapanyagot – és az elkészült bőrt is ilyen módon küldi vissza a gazdának. A gazdálkodóknak azonban megfelelően kell gyűjteni az alapanyagot, amely esetében az a cél, hogy jó ideig eltartható legyen és később se' legyen gond vele a kikészítés folyamatai során.
- A bőrt nyúzás után nagyon vastagon besózzuk belülről – én bőségesen besózom kívülről is, a gyapjú felőli oldalán.
- Ezek után egy lécre, vagy deszkára felakasztjuk – fontos, hogy lógjon a bőr – és száraz, nem túl meleg helységbe akasztjuk.
- Ahogyan telnek a napok, a só felszívja a nedvességet, vért, amely kicsöpög a bőrből.
- Újrasózzuk naponta, kétnaponta.
- Egy pár nap után már száraz marad rajta a só és ettől kezdve a bőr keményre szárad, ezáltal eltartható lesz sokáig.
- Ezek után alaposan csomagoljuk be és adjuk fel a tímárnak.
- A tímár az ilyen módon tartósított bőrt majd felpuhítja és elkezdődhet a kikészítési művelet.
A bőrök kikészítése egy különálló szakma, ezért annak, aki el akar mélyülni benne és professzionális munkát szeretne kiadni a kezéből, annak el kell döntenie, hogy preparál,vagy tímárkodik. Én preparátor vagyok és első sorban csontokkal foglalkozom, ezért a bőröket én is tímárhoz küldöm, vagy viszem.
Az alábbi videót minden tímár szakma iránt érdeklődőnek ajánlom, hiszen szépen bemutatja a főbb munkafolyamatokat:
Sajnos a tímár szakma is azon mesterségek egyike, amelyből egyre kevesebb van Magyarországon. A szűcsök munkájáról, termékeiről is ajánlok egy kisfilmet, amely a mesterség csínját-bínját is bemutatja:
Mi a különbség a tímár és a szűcs között? melyik szakemberhez, milyen alapanyaggal fordulhatunk?
A szűcsök feladata – eltérően a tímároktól és a vargáktól – szőrős bőrök kikészítése és feldolgozása. A tenyésztett haszonállatok – például juhok és kecskék – bőrén kívül számtalan vadféleség prémjének kikészítésével és ruházati feldolgozásával foglalkoznak.
A 14. század végétől kezdve az addig „bőrkikészítő” és „lábbeli varró” kettős jelentésű tímár szónak fokozatosan gyengült a lábbeli varró jellege és inkább a bőrkikészítő jelentése erősödött meg. Ebben az időben a varga szó is feltűnt, mégpedig a lábbelivarró és bőrkikészítő kettős értelmében. A varga szóhoz kapcsolódott a nyugati hatásra általánossá váló, cseres bőrkikészítési mód, és olyan európai eredetű lábbelik, mint a középkori saru, cipellős. A régi módra timsós bőrt készítő és lábbelit varró tímár munkája a bőrkikészítés mellett a legolcsóbb lábbeli, a bocskor és a talp megmunkálására korlátozódott.
Érdekes észrevétel, hogy a tímár és a szűcs szakmák a modern korban ismét összemosódnak és a hiány-mesterségek miatt egyre több szakembernek már "mindenhez is" értenie kell. Tifelétek, – ahogyan említetted – a szűcsök készítenek irhamellényeket, kabátokat, kikészített vad- és háziállat bőröket – mifelénk pedig a tímárok palettáján is megtalálhatók ugyanezek a kész árucikkek a szíjak, nyersbőrök mellett.
Végül, azért nagy általánosságban kijelenthetjük, hogy amennyiben szőrös bőrt szeretnénk kikészíttetni, úgy inkább a szűcsöket kell felkeresni, azonban ha a kikészített nyers bőr a cél, akkor a tímárhoz érdemes fordulni.
Akár szőnyeget-, felvédőt, vagy padra borítható irha takarót szeretnénk, az alapanyagot egyformán előkészítve – a fent ismertetett sózási folyamat után – kell eljuttatnunk a mesteremberekhez. – foglalta össze Albert Krisztián.
|
Számomra tanulságos és inspiráló volt a lelkes fiatalemberrel beszélgetni – és azért döntöttem úgy, hogy megörökítem egy blogbejegyzésben.
Nem titkolt szándékom továbbá ezzel a cikkel, hogy arra biztassam gazdálkodó társaimat, hogy gyűjtsék össze, majd hasznosítsák a saját haszonállataik után maradt bőrt, prémet és irhát – hiszen értékes alapanyagot jelentenek szőnyegekhez vagy más lakásdíszhez. Arról nem is beszélve, hogy a szűcs- és tímár szakmát is hosszú távon életben tudjuk így tartani – sőt, akár a fiatalok is kedvet kaphatnak majd ezekhez a mesterségekhez.
Indexkép: Agroinform.hu