Magyarország energiaellátásának biztosításra szánta a kormány a tűzifarendeletet (287./2022. (VIII.4.) Kormányrendelet). A veszélyhelyzetre hivatkozva hosszú távú stratégiai célokat látszik felülírni a rendelet, mely sokaknál lecsapta a biztosítékot, hiszen eltörli az idő- és térbeli korlátozásokat, engedélyezi a fakitermelést a védett területeken, a tarvágást, és a művelési utak szabályozatlan létrehozását.
A sorozatos tiltakozásra Nagy István agrárminiszter adott választ. Miután Ungár Péter ellenzéki politikus baltával jelent meg a parlament előtt, Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért felelős államtitkára további magyarázattal szolgált a vitatott rendelethez.
Fakitermelés tilalmi időszakára nincs korlátozás
A WWF és az Ökológiai Kutatóközpont is aggályait fejezte ki afelől, hogy a fakitermelés során nem szükséges a vegetációs időre tekintettel lenni, tehát az erdő lombos állapotban, és tavasszal akár a madárvilág költési idejében is vágható. Bizonyos szempontból ez indokolt is lehet, de elsősorban az őszi, késő nyári időszakban, mert a szaporodási időszakra eső tavaszi, kora nyári fakitermelések jelentős kárt okozhatnak a költő madárállományban és egyéb életközösségekben. A rendelet sajnos nem részletezte, hogy mi az oka ennek a feloldásnak, és mikor milyen munkálat elvégzése ajánlott.
Zambó magyarázata az, hogy az aszály miatti kemény talajon korábban meg lehessen kezdeni a faanyag szállítását. Ez egy-két hét nyereséget jelent augusztusban, továbbá lehetőséget nyújt arra is, hogy az enyhe telek miatt puha, nem terhelhető talajt az eredetileg előirányzott időszakban jobban kíméljék.
A meglévő szabályok betartását, az új lehetőségek alkalmazását továbbra is független hatóság ellenőrzi. Az Országos Erdészeti Egyesület is siet leszögezni, hogy a rendelet nem utasításokat, hanem lehetőségeket tartalmaz, és az erdészek a jövőben is számonkérhető felelősségük teljes tudatában, hosszú távra szóló erdőtervek keretei között terveznek meg minden beavatkozást.
Tarra lehet vágni őshonos erdőt védett területeken is
A '96-os természetvédelmi törvény értelmében az invazív, idegenhonos állományok kitermelését követően fafajcserés szerkezetváltás szükséges őshonos fajokkal. Ez azt jelenti, hogy a kivágott akácos helyére eddig nem lehetett akácost visszatelepíteni. Az akác gyakorlati hasznát később megvilágítjuk.
A tűzifaigényt nem védett erdőterületről kellene kielégíteni – fotó: Pixabay
Az Agrárminisztérium szerint kizárólag hatósági engedélyt követően, minden helyszínen külön mérlegelés alapján történhet a visszatelepítés, de esetenként hasznos lehet a sarjaztatás, mert fakitermelés után gyorsabban erdősül újra a terület. Bár így nem érnek el olyan kort és minőséget a fák, mit magról nevelve, tehát ezt legfeljebb középtávú megoldásként értékelhetjük.
Mi az erdő véghasználata?
Az új rendelet értelmében a tarvágás, amelyet mostantól őshonos fafajokból álló, sarjeredetű természetes megújulásra képes állományban is lehet végezni. Ez az állami erdőkre (közvagyon) és a természetvédelmi, Natura 2000, tájképvédelmi területekre is vonatkozik.
Az Ökológiai Kutatóközpont szempontjai alapján veszélybe kerül a védett területeken található, ökológiai szempontból értékes őshonos, idős erdőállományok hosszútávú fenntarthatósága, ami pedig nem csak az erdei élővilágot és a biodiverzitást veszélyezteti, hanem az erdők klíma-, víz- és talajvédelmi funkcióját és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodó képességét is csökkenti.
Szögezzük le: a megnövekedett tűzifaigényt elsősorban a nem védett területen található, alacsonyabb természetességű (átmeneti erdők, kultúrerdők és faültetvények) intenzívebb használatával lenne célszerű biztosítani.
Zambó Péter szerint a fenti változások ellenére nem változnak az erdő- és a természetvédelmi törvény azon alapvető rendelkezései, hogy az erdők területe és természetességi állapota nem csökkenhet, mert a meglévő jogi kereteket a rendelet alapként kezeli.
A cser- és nemestölgyállomány sincs biztonságban
Az új rendelet értelmében sarjeredetű természetes felújítással, vagyis a tarvágás utáni gazdálkodási fázissal az éger, az akác, az őshonos nyár, a fűz mellett mostantól cser és nemestölgy főfafajú erdők újíthatók fel.
Ez elvégezhető a jelenlegi vágáskornál fiatalabb állományokban, amelyeket sarjaztatásra alapuló felújítás követhet, főleg cser és nemestölgy főfafajú erdőkben. Ez hosszú távon a fiatalabb állományok területi növekedéséhez vezet, az idős és vegyeskorú erdők rovására, amelyek leginkább biztosítják a biodiverzitás megőrzését és az erdők ökoszisztéma szolgáltatásait.
A szükséges faanyag biztosítható a jelenleg e területeteken elterjedt fokozatos felújító vágás keretében, amely az eredetihez hasonló természetességű, mag eredetű állományokat hoz létre. Hegy- és dombvidéki védett területeken, őshonos állományokban az eddigi erdészeti politika törekvése az örökerdő üzemmód terjesztése, ami a folyamatos erdőborítás biztosításával kielégíti az ökológiailag fenntartható faanyagtermelés követelményeit.
Csökkent a tarvágások korlátozása – fotó: Pixabay
Ehhez képest jelentős visszalépés erdészeti és természetvédelmi szempontból egyaránt ezekben az erdőkben a tarvágások és a sarjaztatáson alapuló felújítás (újbóli) bevezetése, figyelmeztet az Ökológiai Kutatóintézet.
Zambó Péter pozitívumként értékeli, hogy több állományt sarjról is fel lehet újítható (pl. cser). Biztosít arról, hogy mindez kizárólag hatósági engedélyt követően, minden egyes helyszínen külön mérlegelés alapján történhet.
Ne felejtsük: az erdei utak fák helyén készülnek
Változott az erdőgazdálkodáshoz szükséges és földmunkával járó közelítőnyom-hálózat kialakításának a szabályozása is: állami erdészeti társaságok hatósági engedély nélkül alakíthatják ki. Az Ökölógiai Kutatóközpont emlékeztet, hogy a földmunkát nem igénylő közelítőnyom-hálózat növelése a nagyobb feltártságot igénylő örökerdő üzemmód esetében erdészeti szempontból indokolt lehet, azonban a vágásos üzemmód intenzívebb használata során kialakított földmunkával járó közelítőnyom-hálózat (feltáróút-hálózat) fejlesztése talajvédelmi, vízvédelmi és élővilágvédelmi szempontból is káros.
A rendelet gyakorlati haszna
Zambó Péter egy fontos, logikus érvet hoz fel a rendelet mellett: az akácra megy ki a játék, melynek fűtőértéke frissen vágva is kielégítő. Eddig a kivágott akácosok helyére mesterséges őshonos erdőt kell telepíteni, ez a rendelet most azt engedélyezi, hogy a letermelt akácosok természetes módon megújíthatóak legyenek, vagyis újra akácerdők növekedhessenek. A lecsökkentett vágásérettségi kor (40 helyett 30 év) is az ültetvényszerű akácosok kitermelését segíti - és a visszatelepítésüket is.
Mocz András, Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége elnöke tájékoztatása alapján az állami és magánerdőkben összesen évi 11-13 millió köbméter fa terem, amiből körülbelül 7 milliót termelnek ki. Ebből a magángazdaságok része nagyjából 2,5-3 millió köbméter, aminek jelentős része tűzifa lesz, hiszen ezek az erdőterületek nem annyira jó minőségűek, mint az államiak. A rendelet csak egy gyorsabb lehetőséget biztosít, hogy az üzemtervektől eltérően is lehessen kitermelni, de Mocz szerint aki ilyennel rendelkezik, nem igazán fog ettől eltérni, mert a magánerdő-tulajdonosok érdeke szakszerűen gazdálkodni az erdeiben.
Folyamatosan emelkedik a tűzifa ára – ábra: MTI
Székesfehérvár polgármestere szerint a kitermelés, a pótlás, az engedélyeztetés szabályain lazítás a jelenlegi gazdasági helyzetben fakivágásra ösztökélheti az erdők tulajdonosait, hiszen nagyon magas piaci áron tudják értékesíteni a fát.
Felhasznált források: Fatáj, WWF.hu, Magyar Közlöny, index.hu, 24.hu
Indexkép: Pixabay
_fill_100x75_0.jpg)
