A rendkívüli aszály éve

A Greendex.hu keresett meg magyarországi gazdákat, hogy megkérdezze őket hogyan élik meg a takarmány, az elektromos áram, a földgáz és az élelmiszerek árainak emelkedését. A nagy hőség és a rendkívüli aszály miatt az idei évben korábban fejeződött be a kalászosok betakarítása, a szántóföldi növények hozamai pedig elmaradnak a sokévi átlagtól – tájékoztatott az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára Feldman Zsolt.

Az őszi búza termésátlaga elmarad az eredeti várakozásoktól, országosan mindössze 4,2 tonna terményt takarítottak be hektáronként, az előzetes várakozásoknak megfelelően pedig az összesen 932 ezer hektár területről 4 millió tonna alatt maradt a termésmennyiség. Ez közel negyedével kevesebb, mint az elmúlt öt év átlaga.

Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyében nem érte el a 3 tonnát sem a hektáronkénti hozam, míg a dél-dunántúli és nyugat-dunántúli megyékben 6 tonnás hektáronkénti eredményt értek el a termelők.

Az is az idei év, vagy talán inkább a mögöttünk hagyott évtized nehézségei közé tartozik, hogy jelentősen lecsökkent a haszonállatokat tartó háztartások száma. Kép: Unsplash

Az is az idei év, vagy talán inkább a mögöttünk hagyott évtized nehézségei közé tartozik, hogy jelentősen lecsökkent a haszonállatokat tartó háztartások száma. Kép: Unsplash

A Greendex összesítése szerint az árak a tavalyihoz árak dupláira emelkedtek, a búza 15.000, a kukorica 14–18.000, az árpa 14.000, a zab 12–15.000 forintba kerül mázsánként. Az is az idei év, vagy talán inkább a mögöttünk hagyott évtized nehézségei közé tartozik, hogy jelentősen lecsökkent a haszonállatokat tartó háztartások száma. Az aktív korú felnőtt lakosság a fogyasztói társadalom kényelmére támaszkodva elhagyta a jószágtartást, és az ezzel járó tudásuk is kikopott. A KSH idevágó adatai szerint 2010 óta megfeleződött az állattartók száma (53 százalékos csökkenés) - írta a Greendex.hu.


Katalin története

A lap által megkérdezett Baranya megyei gazdálkodó, Katalin elmodta: „8 éve vettük meg a birtokunkat. Azóta tartunk itt húsmarhát és birkákat. 1 tehenünk, 4 bikaborjúnk és körülbelül 70 anyajuhunk van. Sajnos nagyon is érezhető a takarmányárak növekedése. Pár éve például még szállítással együtt 5000 forintért itthon volt egy bála széna, most ez több mint 10000 forint, szállítás nélkül. Az idei aszályos nyár pedig főleg nem segítette a helyzetet. Két hónapja szénázni kell az állományt, pedig máskor októberig bőven elég volt nekik a legelő. Nekünk a teheneinktől kellett megválni, pedig eddig ők adták minden évben a borjúkat, amelyeket vágásig felneveltünk. Most egyszerűen nem éri meg őket tartani."

Zsolt története

Zsolt Fejér megyében gazdálkodik: „2005 óta vannak itthon állataim, kifejezetten azért, hogy a családom számára egészséges, friss ételt biztosítsak.  (…) A kecskék létszáma az utóbbi években megszaporodott, idén már 17 anyaállatom volt."

"A lefejt tej nagy részét sajtkészítők vitték el. Ám sajnos többször előfordult, hogy a megbeszéltek ellenére nem jöttek átvenni a tejet."

"Ezért is (…) illetve a növekvő takarmányárak miatt döntöttem úgy nemrég, hogy eladom őket, és csak annyit tartok meg, amennyi a család tejtermék fogyasztásához elég tejet ad.”

Amikor szükséges, vágunk az állatokból, hogy feltöltsük a készleteinket, de ehhez hozzá tartozik, hogy tavasz óta a juhok és a marhák csak legelőn vannak, vagy csak szálasat kapnak, szemestakarmányt nem. Kép: Unsplash

Amikor szükséges, vágunk az állatokból, hogy feltöltsük a készleteinket, de ehhez hozzá tartozik, hogy tavasz óta a juhok és a marhák csak legelőn vannak, vagy csak szálasat kapnak, szemestakarmányt nem. Kép: Unsplash

Zsófia története

Zsófia egy Baranya megyei gazdálkodó: „Mi nagyjából 4 éve tartunk haszonállatokat. Baromfival kezdtünk, és szép lassan egyre színesedett az állomány. Jelenleg 10 birkánk, 7 nyulunk, 34 kacsánk, 8 tyúkunk, 6 vietnámi malacunk és 2 tejhasznú szarvasmarhánk van. Amikor szükséges, vágunk az állatokból, hogy feltöltsük a készleteinket, de ehhez hozzá tartozik, hogy tavasz óta a juhok és a marhák csak legelőn vannak, vagy csak szálasat kapnak, szemestakarmányt nem. Sajnos az idei aszály miatt a legelőnk nem bírta olyan jól, így bérelt területen kaszálunk, vagy a tisztán tartás végett udvarokról pótoljuk a zöldet, így egészítve ki a takarmányozást. A szálas takarmány drágulása miatt, és mivel borjakat várunk tavasszal az ellésre, a juhok számát szeretnénk csökkenteni. A család kevesebb birkahúst is fogyaszt, így egyenlőre 3 anyára csökkentjük a „nyájat”, vagy teljesen felszámoljuk.”

János története

Jász-Nagykun-Szolnok megyéből János keresztnevű gazda mondta el a történetét: : „Amióta az eszemet tudom, mindenféle haszonállat volt itthon. Baromfi, sertés, juh, kecske, tehén. Jelenleg a disznón kívül mindent tartunk, de a nyár folyamán sajnos több állatunktól meg kellett válnunk. Eddig megtartottam akár évekig is olyan állatokat, amelyek – úgymond – már nem hoztak hasznot, de sajnos ez ma már nem lehetséges. Egyfelől idén a legelő is használhatatlanná vált, már a nyár közepén szénáznom kellett a jószágokat, másrészt mind a szálas-, mind a szemestakarmány ára a duplájára ugrott. A tehenek fogyasztanak a legtöbbet, így náluk kezdtem a létszámleépítést. Csak egyet tartottam meg, az ő teje bőven elég a családnak. A baromfi nagy része is a mélyhűtőben van, ott már nem kérnek enni. Ami tojik, azt etetjük.  (…) A kecskékből is adtam el. Az idei gödölyék már mind új gazdánál legelnek, pedig nagyon jól tejelő anyáktól vannak. De egyszerűen nem éri meg másfél évet várni, mire tejelni fognak.”

„Amióta az eszemet tudom, mindenféle haszonállat volt itthon. Baromfi, sertés, juh, kecske, tehén. Jelenleg a disznón kívül mindent tartunk, de a nyár folyamán sajnos több állatunktól meg kellett válnunk. Kép: Unsplash

„Amióta az eszemet tudom, mindenféle haszonállat volt itthon. Baromfi, sertés, juh, kecske, tehén. Jelenleg a disznón kívül mindent tartunk, de a nyár folyamán sajnos több állatunktól meg kellett válnunk. Kép: Unsplash

Mariann története

Mariannék számára sem könnyű az év Somogy megyében: „Gyerekkorom óta vannak itthon állataink. Én már ebbe születtem bele, számomra ez a természetes életmód. (…) Most itt csak én tartok teheneket, és adok is el házi tejet meg friss sajtokat. De pont azt számolgattam, hogy jelentősen emelni kellene az áraimon ahhoz, hogy a téli takarmányt ki tudjam gazdálkodni. A vicces az, hogy a bolti tömegtermékek, az – úgymond – silányabb sajtok is horror árúak, bőven utolérték a kézműves termékek árát. Viszont az embereknél van egy fizikai és egy lélektani határ, ami felett nem fogják kifizetni az árut. Sajnos több sajtos ismerősöm is panaszkodott arra, hogy jelentősen visszaesett a forgalma, az állatait nem tudja etetni, sorban adja el a teheneit. Valószínűleg nekem is meg kell válnom pár jószágtól.”

(Forrás: greendex)