Több korabeli ábrázolás tanúskodik arról, hogy a rómaiak gyakran fekve ettek, ennél azonban sokkal több furcsaságot is lehet találni az étkezési szokásaikban.
Fekve étkeztek
Ez a szokás a gazdagokra és a hatalmasokra volt jellemző, amivel a fontosságukat hangsúlyozták. Csupán akkor keltek fel, amikor a mosdóba kellett kimenniük. Ez a szokás a görögöktől ered, akik a Kr. e. 7. század körül kezdtek el így enni, általában akkor, amikor lakomát rendeztek: ilyenkor a magasabb társadalmi osztályhoz tartozókat órákon át különféle ételekkel és italokkal kínálták. A rómaiak és a görögök fekve evése között azonban volt egy nagy különbség: míg előbbieknél a nők is hanyatt dőltek, utóbbiaknál ez a kiváltság a férfiaké volt. A nők hordták az ételt, és ők evés közben egy asztalnál ültek.
A szegények nem tehették ugyanezt, ők a földön ültek evés közben. Nekik egyébként általában az étkezéshez szükséges berendezésre sem telt, főleg nem kanapékra, amelyeken fekve ehettek volna.
A régi ókori írásokban, rajzokon az ókori istenek életmódját a rómaiakéhoz hasonló módon ábrázolják, mert azt akarták, hogy a lakosság többi része istenként tekintsen rájuk.
Hánytatószoba és madártoll
Az ókori Rómában leginkább a lakomák mutatták meg azt, hogy ki mennyire gazdag, ezért azok éjszakába nyúlóan tartottak. Ezeket gyakran megtörték hányással, hogy helyet csináljanak a gyomrukban a további ételeknek. Gyakran erre egy külön szobát is kijelöltek az étkezőhöz közeli helyiségben. A vendégek itt egy madártoll segítségével a torkuk hátsó részét csiklandozva segítettek maguknak öklendezni, majd egyszerűen visszatértek a díszterembe, miközben a rabszolgák feltakarítottak utánuk.
Az is előfordult, hogy a vizeletüknek kértek egy edényt, hogy még a mosdóba se kelljen kimenniük.
A rabszolgák által felvágott ételeket kézzel fogyasztották el, majd az ételmaradékot, a csontokat és a szálkákat a padlóra dobták.
Több korabeli ábrázolás tanúskodik arról, hogy a rómaiak gyakran fekve ettek; ez a szokás a görögöktől eredt – ábra: Shutterstock
Miket ettek?
A római konyha elég bizarr ételeket is tartalmazott. Az egyik ilyen volt a garum, amelyet erjesztett halbélből készítettek. Ezt az ókori rómaiak annyira szerették, hogy mindenre ezt tették.
A már kihalt szilfium sárga virágú gyógynövény volt, amelyet kizárólag a mai Líbia területén fekvő Küréné tartományban termesztettek. Rengeteg felhasználási módja létezett: a szárát és a gyökerét meg lehetett enni, a virágát parfümként lehetett használni, a nedvét az ételek ízesítésére használták.
A gazdagok gyakran fogyasztottak pávát is, leginkább azért, mert ezt csak ők tehették meg: drága volt, az elkészítése nagyon bonyolult, a íze pedig hasonlított a csirkére. Miután a belsőségeket sem akarták elpazarolni, gyakran fogyasztották a sertések méhét is, sózva és grillezve készítették el borssal, zellermaggal, száraz mentával, mézzel, ecettel és húslevessel. De a tányérokra még papagájok is kerültek.
Babonák
A rómaiak nagyon babonásak voltak. Bármi, ami leesett az asztalról, a túlvilághoz tartozott, és nem volt szabad felvenni, mert attól féltek, hogy a halottak bosszút állnak. A só kiömlése rossz ómen volt; a kenyeret kizárólag kézzel lehetett megérinteni; a tojáshéjat és a puhatestűeket pedig fel kellett törni.
A lakomák rituáléval zárultak, amelyek során a vendégek a halálról beszéltek, hogy emlékeztessék magukat arra, hogy élvezniük kell az életet. Ennek a világnézetnek megfelelően az asztali tárgyak, például a só- és borstartók koponya alakúak voltak. Az étkezésre a szeretett halottakat is meghívták, és tányérnyi ételt szolgáltak fel nekik, sőt gyakran az őket ábrázoló szobrok az élőkkel együtt helyet kaptak az asztalnál is.
Forrás: divany.hu
Indexkép: Shutterstock
