Bár a tejtermékek iránti világpiaci kereslet erőteljesen növekszik, és az Európai Unió 2015-től megszüntette a termelést korlátozó kvótarendszert, a szigorodó környezetvédelmi előírások és korlátozások valószínűleg fékezni fogják az ágazat fejlődését. Az is nyilvánvaló, hogy az iparág jelenlegi jövedelem-stabilitását biztosító uniós támogatási rendszer hosszabb távon nem tartható, így a gazdálkodóknak egyre inkább ki kell használniuk a hatékonyság növelésére esélyt kínáló lehetőségeket. Ez biztosíthatja, hogy a telepek méretét és a meghatározó gazdaságok termelési színvonalát tekintve helyzeti előnyben lévő Magyarország ne vesztesként élje meg az előttünk álló változásokat.
2029-re 23 százalékkal bővülhet a friss tejtermékek fogyasztása – Fotó: pixabay
A globális előrejelzések szerint – a 2017-2019 közötti átlaghoz képest – 2029-re 23 százalékkal bővül a friss tejtermékek fogyasztása, így évente átlagosan 400 ezer tonnával nőhet az uniós export, megőrizve a kontinens vezető pozícióját a piacon.
A magyarországi tejtermelés alapja a tenyésztési és tenyésztésszervezési szempontból jól kézben tartott tehénállomány, amelyben az ellenőrzött tejtermelő jószágok aránya kiemelkedő. A hozamok uniós összehasonlításban magasak, a tej beltartalmi értékei azonban valamivel gyengébbek (kisebb zsír- és fehérjetartalom). A technológiai háttér az elmúlt években számottevően megújult, a tejelő tehenek úgynevezett életteljesítménye azonban továbbra is alacsony. Emellett az sem kedvez a tejtermelőknek, hogy – részben makrogazdasági tényezők miatt – a nyerstej előállításának magyarországi önköltsége a nemzetközi versenytársakhoz mérten akár 20-25 százalékkal is magasabb lehet.
A hazai feldolgozók gyártóvonal-kapacitáskihasználtsága jelentősen elmarad a lehetőségektől. Az pedig a teljes tejpiacot sújtja, hogy a magyar tejgazdaság az elmúlt három évtizedben elveszítette belső piaca csaknem negyedét, az egy főre jutó éves tej- és tejtermékfogyasztásunk pedig jelenleg az EU fejlett országaiénak csupán 55-60 százalékát teszi ki. Ráadásul ezt a zsugorodó piacot az indokoltnál jóval nagyobb mértékű és növekvő arányú importáruval látják el.
Kitörési pontok
A fő cél változatlan: a hazai tejtermelő és feldolgozó ágazat versenyképességét hátráltató körülmények megszüntetése, a termelési hatékonyság javítása, az innováció, valamint a termelői szerveződések és együttműködések erősítése a rendelkezésre álló nemzeti és uniós támogatások igénybevételével. Ez jól hangzik, de nem árt az óvatosság. Az előttünk álló időszakban elérhető jelentős támogatások ugyan növelik a beruházási kedvet, viszont elhomályosíthatják a kockázatokat, különösen a feldolgozóknál tervezett fejlesztéseknél. Mit ér egy nagyszabású beruházás, ha az ott előállított terméknek nem lesz piaca?
A magyar tejgazdaság az elmúlt három évtizedben elveszítette belső piaca csaknem negyedét – Fotó: pixabay
A támogatások odaítélésénél ezért szükséges kiszűrni a felesleges kockázatokat, amit hatékonysági indikátorok meghatározásával és számonkérésével tehetünk meg, valamint célszerű a kormányzati ágazati fejlesztési programokban kapacitáskorlátokat alkalmazni.
