Az Európai Bizottság „Termőföldtől az asztalig" stratégiájának részleteivel kapcsolatban még sok a tisztázatlan kérdés, melyekre a BASF és Petőházi Tamás a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke is szívesen választ kapna.
A BASF konferencián készült korábbi interjúinkat ITT és ITT olvashatod.
A termőföldtől az asztalig, de hogyan?
A BASF kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője Dr. Anja Klatt betekintés nyújtott abba, hogy a vállalat pontosan hogyan látja a „Termőföldtől az asztalig" stratégiát és milyen lépéseket tesznek konkrétan. A fejlődést – mint bármilyen előrehaladást – csak objektív kritériumok mentén lehetséges mérni, ami a különböző növényvédelmi megoldásokra is éppen így vonatkozik. Éppen ezért az Európai Bizottságot is arra kérték, hogy az objektív értékelések elkészítéséhez dolgozzanak ki kiegészítő indikátorokat, és vezessék be őket. A BASF azt is kéri, hogy a csökkentési célokat az EU összes kapcsolódó stratégiájára kiterjedő holisztikus hatásvizsgálat előzze meg.
Dr. Anja Klatt, a BASF kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője – fotó: BASF
A digitalizáció útján
Petőházi Tamás (GOSZ): A Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke vagyok, ezen kívül a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szántóföldi növénytermesztési és beszállító ipari országos osztályelnöke. A GOSZ a BASF stratégiai partnere és én nagyon szeretek eljönni erre a konferenciára – eddig mindegyiken itt is voltam – mert itt egy olyan nézőponttal tudok találkozni, ami nem szokványos Magyarországon. Ezek a nagy multinacionális, kémiai fejlesztéseket folytató cégek, a világon mindenütt ott vannak, látják a folyamatokat, és ennek következtében máshogy látják a dolgokat mint mi, ezt pedig mindig jó megismerni.
Justin Viktor (Agroinform): Kérlek segíts nekem feloldani egy látszólagos ellentmondást. Nagyon szigorú, nagyon következetes EU-s előírások találkoznak az agrárágazat méretéből adódó tehetetlenségével, ami így nehezebben mozdul, te a hozzászólásodban azt javasoltad, hogy fel kell puhítani az elvárásokat. Az lenne a cél, hogy felpuhuljanak ezek az elvárások?
PT: Gyakorlatilag két évvel ezelőtt hirdették meg a biodiverzitás és "Farm to fork" (Termőföldtől az asztalig) stratégiát az Európai Unióban. Ezek nem direktívák, ezek politikai célok. Tehát ezek nem szakmai álláspontok és semmilyen hatástanulmány, semmilyen előzetes dolog nem előzte meg a létrejöttüket. Egy pár ember összeült, beszélgettek róla, és mint egy jövendőben elérendő cél határozták meg ezeket a számokat. Ezek a számok még nem jelentek meg rendeletben, tehát gyakorlatilag egy előzetes történetben vagyunk, ahol van egy cél, amit szeretnénk elérni, ami vagy meg fog valósulni, vagy nem.
Amikor majd a jogszabály megjelenik, akkor lesznek ezek papírra lefektetve, és addig megvan a feladata mindenkinek, főképp a magyar agrár-kormányzatnak, hogy megpróbálja ezeket a célokat úgy formálni, úgy alakítani, hogy mi, magyar szántóföldi növénytermesztők majd minél nagyobb számban meg tudjunk felelni ezeknek a kihívásoknak. Nem csak ezek a kihívások érnek minket, a klímaváltozás is zajlik, generációváltás van folyamatban, nagyon komoly inputanyag áremelkedés, nekünk termelőknek minden kihívásnak meg kell felelni, és valamiféle sorrendet be kell tartanunk. Az elsődleges szempont, hogy a gazdaságaink megmaradjanak, és jövedelmezőek maradjanak, hogy el tudjuk tartani a családjainkat.
JV: A nagy német vállalatok előadásaiból kiderült, hogy itt minden nagyon racionálisan, pragmatikusan átgondolt folyamatok mentén alakul, ez a precíziós mezőgazdaság. Az ember azt mondaná, hogy ezt józan paraszti ésszel is végig lehet gondolni, elegendő minden feladatot költséghatékonyan végezni, figyelni a megtérülést, és ez is tűnik igazán új dolognak. Eközben pedig mégis úgy beszélünk róla, mint valami újdonságról. Akkor most újdonság, vagy nem újdonság?
PT: Semmi különös nincsen benne. Egy úton haladunk, az agrárdigitalizáció útján, ennek egy lépése a precíziós gazdálkodás bevezetése. Egyértelmű, hogy a szántóföldi növénytermesztés, ami súlyában, volumenében a legnagyobb, költségszerkezetében elbírja ezeket az újításokat, amiket a cégek ma bemutattak. Nagyon jó, hogy ebbe az irányba fejlesztenek, az pedig egy más kérdés, hogy mi fog ebből megvalósulni a gyakorlatban, mi fog elterjedni.
Egy biztos, az agrárdigitalizációt, mint folyamatot, Magyarországon két dolog hajtja. Az egyik a munkaerőhiány és annak várható eszkalálódása az agráriumban. Tehát a cél az, hogy minél kevesebb emberre legyen szükség, mivel egyre kevesebb munkaerő áll rendelkezésre a területen, látszik, hogy a kézimunka-igényes ágazatok nagyobb bajban vannak. A szántóföldi növénytermesztést a legegyszerűbb és leggyorsabb digitalizálni. A másik dolog, ami a digitalizáció felé visz, a klímaváltozás, melynek kihívásait a digitalizációval képesek vagyunk kezelni.
"Ebben a digitalizálódó világban nekünk termelőknek nem gépcserében, nem kapacitásnövelésben kell gondolkodnunk, tehát nem arról van szó, hogy én most a 150 lóerős traktorom helyett veszek egy 300 lóerős traktort és gyorsabban tudok dolgozni, kényelmesebb a kabin, és akkor tudok 14 órát ülni a gépen. Ez nem fejlődés."
A fejlődés az, hogyha teljesen új technológiákat, a digitálizációhoz kapcsolódó technológiákat vezetek be. Erre van szükségünk, és ezért nagyon jók az ilyen rendezvények, mert ezekkel találkozhat az ember, és eldöntheti magában, hogy ez már nem utópia, hanem a reális valóság. Nekem az a feladatom, hogy az én gyerekem olyan versenyképes dolgot vegyen majd át tőlem, mint amilyet én vettem át a szülőktől, ezért nekem ezeket a fejlesztéseket meg kell lépnem.
A teljes interjút a cikkben található hanglejátszó elindításával hallgathatod meg!
