A KWS Magyarország Kft. megoldásával kiküszöbölhető a bukás és kiaknázható a plusz lehetőség is, de muszáj több tudatosságot vinni a folyamatba. Interjú Szanyi István cégvezetővel.
Vannak, akik temetik a magyar kukoricatermesztést az egyre gyakrabban elforduló aszályos periódusok miatt, de tekintettel arra, hogy több százezer hektár a kukorica vetésterülete hazánkban, nehéz lenne elképzelni nélküle az agráriumot.
Agroinform: Van mindenki számára megfelelő megoldás a sikeres kukoricatermesztéshez?
Szanyi István: A kukoricának mindig is fontos helye lesz a vetésforgóban, de meg kell tanulni úgy termelni, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordítunk a kockázatokra. Az országnak vannak jobb adottságú területei, ahol nagyobb termésátlagok várhatóak, mert általában kedvezőbb az időjárás, és vannak gyengébb területek, ahol sűrűn előfordulnak olyan stresszhelyzetek, amelyek jelentősen rontják a terméskilátásokat.
Szanyi István (Country Manager, KWS Magyarország Kft.) – Fotó: KWS
Mely tényezők jelentik a fő stresszforrást a kukoricára nézve?
Egyrészt a kevés csapadék, másrészt pedig a hőstressz. Kritikus helyzetet teremt, ha virágzáskor túl sok a 32-34 Celsius-fok hőmérsékleti maximumokat elérő napok száma. Ha ebben az időszakban kevés a csapadék (vagy az elérhető talajnedvesség) és túl magas a hőmérséklet, a potenciális termés 60-80%-a veszhet el. A másik kritikus időszak a szemkitelítődés ideje: 30-40 %-os termésveszteséget lehet realizálni hőstressz és csapadékhiány esetén.
Ha nagyobb rendszerben gondolkodunk, akkor természetesen a kukorica vetésforgóban elfoglalt helye és a vízmegőrző talajművelési technika is lényeges, de mi elsősorban a hibridek oldaláról közelítjük meg a kukoricatermesztés kihívásainak kezelését.
Erre van egy jó rendszerünk: a TOP4 kukorica kockázatkezelési mátrix modern KWS hibridekkel.
Mitől egyedi a KWS programja?
A KWS TOP4 program kiindulópontjaként megnéztük az elmúlt 23 év kukorica-termésátlagait: az országos átlag 3,4 tonnától 8,7 tonnáig terjed hektáronként, az évek döntő része 6-8 tonna körül alakult hektáronként (3,4 tonna/hektár 2022-ben volt).
A 6 tonna/hektár alatti évek száma is jelentős, de érdekes, hogy az utóbbi 10 évben 8 tonna/hektár eredmény feletti évek is előfordultak, ami korábban nem volt jellemző. Egyre szélsőségesebb az időjárás, ami esetenként kifejezetten ideális a kukoricatermesztésnek, más években pedig tragikusan rossz. A kiugróan jó eredmények a kiugróan kedvező időjárásnak és a modern hibrideknek tudható be.
A programunk attól egyedi, hogy nem egy csúcstermést ígérő hibridben gondolkodunk, hanem több, különböző éréscsoportba tartozó és különböző karakterű hibridben.
Hogyan érdemes hibrid(ek)et választani?
Az első lépés az, hogy a gazdálkodó legyen tisztában azzal, hogy az egyes területein hosszú évek távlatban milyen eredményeket tudott elérni. A realitás számbavétele mindent megelőz.
Azután nézzük a hibrideket: vannak olyan kukoricahibridek, amelyek a 6-8 tonna/hektáros sávban nagyon megbízhatóak, és jobban szerepelnek, mint a többi versenytárs. És vannak olyanok, amelyek kiemelkedő termésmaximumokat tudnak produkálni. De nincs olyan hibrid, amely minden szempontból megfelelő, azaz időjárási vészhelyzet esetén is stabil, de megfelelő csapadékellátottság esetén 20 tonnát terem. A jó eredményhez kombinálni kell a hibrideket, megosztva ezzel a termelési kockázatokat, és bebiztosítva a pozitív pénzügyi mérleget a szezon végén.
Hogyan épül fel a kockázatmegosztási/kockázatcsökkentési szempontrendszer?
Érdemes az adott gazdaságban többféle éréscsoportból, azaz a FAO 300-as és a FAO 400-as csoportból is választani. Ennek jelentősége az, hogy az eltérő éréscsoportba tartozó hibridek eltérő időpontban virágoznak, mely által azt biztosíthatjuk, hogy néhány hőstresszes nap nem fogja az egész kukoricatermő területünkön csökkenteni a termést. Fontos egyébként a betakarítás időzítése miatt is, ami lényeges szempont az őszi munkacsúcsok idején.
Különböző terméskarakterisztikájú hibrideket érdemes választani. Olyan négyesfogata van a KWS-nek, amelyek mind jól szerepelnek a 6-8 tonna/hektáros sávban, és vannak többletelőnyeik, pl. kiugróan magas terméshozam jó körülmények esetén vagy ideális betakarításkori szemnedvesség.
A KWS TOP4 programban négy hibridet ajánlunk: a KWS HYPOLITO, a KWS FORTURIO, a KWS OLTENIO és a KWS GIRO hibrideket.
Ha a gazda megnézi a területeit 10-20 évre visszamenőleg, és azt látja, hogy voltak 10 tonna feletti termések, és nagyon kevés volt az 5 tonna vagy az alatti eredmény, akkor olyan hibridet érdemes választani, amelyik jól szerepel a 6-8 tonnás kategóriában, közepes körülmények között sem omlik össze, de képes arra, hogy kiemelkedő termést hozzon. Ilyen pl. KWS HYPOLITO és a KWS FORTURIO (akár 20 tonna/hektár).
Ha az látható, hogy több olyan év volt, amikor 6 tonna/hektár vagy az alatti eredmény volt, akkor a KWS OLTENIO és a KWS GIRO hibrideket kellene nagyobb arányban választani, mert ezek előnyei alacsony termésszinteken emelkednek ki a többi hibridhez képest. Sokkal korábban virágoznak a többi hibridnél, ami miatt a virágzáskori hőstressz jó eséllyel elkerüli az állományt.
Nem egy hibridre kell rátenni mindent, hanem ha sokkal több olyan táblám van, ahol 6 tonna alatti eredményeim vannak, akkor érdemes KWS GIRO-t vagy KWS OLTENIO-t választani, de kisebb százalékban tehetem a KWS FORTURIO-t vagy a KWS HYPOLITO-t is. Ha nagyon jó csapadék-ellátottságú, nem hőstresszes év van, akkor a két utóbbi fogja megemelni ugyanis a termésátlagot.
Fontos, hogy
mind a négy hibrid a Magyarországon jellemző termelési körülmények között biztonsággal felülteljesít, a kombinációkkal pedig csökkenthetem a nagy terméskiesés kockázatát, és lehetőségem lesz kihasználni a kedvező évjáratok kiugró teljesítményét.
Milyen tőszámmal érdemes dolgozni?
A hibridekhez van általában tőszám-ajánlás, de nem ez az elsődleges szempont, hanem az, hogy az adott terület időjárási és termőhely-adottság szempontjából mire képes. A 6-8 tonna/hektár vagy az alatti termést hozó területeken 60-72 ezres tőszámmal érdemes dolgozni, az ennél magasabb termést ígérő területeken viszont 65-75 ezres tőszámmal.
Aki "csak" 20 hektáron gazdálkodik, neki is érdemes 4 féle hibridet választani?
Akinek csak néhány hektárja van, ott sem lehet megspórolni azt a munkát, hogy megnézi a gazda, milyen terméseredményei voltak az elmúlt 10-20 évben, mire képes a területe és általában milyen az időjárás. Neki is ki kell választani azt a legjobb karakterisztikájú hibridet, ami oda való. Például dél-kelet Magyarországon egy 5 hektáros gazdának nincs jobb választása, mint a KWS OLTENIO, Tolna megyében pedig a KWS HYPOLITO. Akinek nagyobb területe van, tud két hibridet is választani. A KWS GIRO is jó választás, ha csapadékhiányra és hőstresszre kell felkészülni, mert annak ellenére, hogy a FAO 400-as csoportba tartozik, korábban virágzik a FAO 300-asoknál.
Csodák természetesen nincsenek, de nem igaz, hogyha nem volt elég eső a vegetációs időszakban akkor csak a ráfizetés marad a kukoricatermesztőnek.
Milyen "receptje" van a KWS-nek arra, hogy nyugodt lehessen a kukoricatermesztő?
A kockázat minimalizálása vezet a nyugalomhoz, aminek megvalósítása hasonló szemlélet követel ahhoz, mint amikor azt mérlegeljük, hogy az értékesítéskor felteszünk-e mindent egy lapra vagy inkább megosztjuk az értékesítést. A terményértékesítési kockázatot nagyobb pénzügyi tudatossággal, a termelési kockázatot pedig nagyobb agronómiai tudatossággal tudjuk csökkenteni.
Minden 4 tonna/hektár alatti termés katasztrófa, ez az, amit mindenképpen meg kell próbálni elkerülni. A helyes hibridkombináció segít ebben, a gondolkodáshoz az alábbi pontokon kell végigmenni:
1. Mekkora terület van, mekkora területarányt szánunk a kukoricának 2025-ben?
2. A kukoricatermesztésre kijelölt táblákon milyen terméseredmények születtek az elmúlt 10-20 évben?
3. Milyen arányban fordultak elő a 6-8 tonna/hektár alatti és feletti eredmények? Mely eredmény volt túlsúlyban?
4. Éréscsoport és hibridkarakterisztika kiválasztása – ebben kérje a KWS Magyarország területi képviselőinek segítségét!
_fill_100x75_0.jpg)
_fill_100x75_0.jpg)
