Sokunk kertjét díszíti a levendula. Nem is csoda, hiszen a szépsége, az illata és a gyógyhatása miatt is megéri helyet adni neki a kertünkben. Sőt, még a molyokat és a szúnyogokat is távol tudja tartani. Ráadásul túl sok odafigyelést sem igényel. Azonban előfordul, hogy sajnos nem a legszebb látványt nyújtja a levendula. De erre is megvan a megoldás!

Ezt kell tenned, ha felkopaszodott a levendula

Annak ellenére, hogy a levendula nem vár el tőlünk túl nagy törődést, vannak olyan alapvető feladatok, amelyeket érdemes elvégezni vele kapcsolatban. Legalábbis akkor, ha sokáig szeretnénk gyönyörködni benne. Ilyen például a levendula metszése.

Ha ugyanis ősszel nem metszettük meg a levendulát, könnyen előfordulhat, hogy tavaszra kissé felkopaszodik. Ilyenkor se mondjunk le róla, hiszen ha végre megkapja, amire szüksége van, vagyis a metszést, akkor újra gyönyörködhetünk a látványában és belengi a kertet az illatával.

Éppen ezért nem árt, ha feljegyezzük a naptárunkba, hogy minden tavasszal metsszük meg a levendulát! A levendula esetében ugyanis nagyon fontos a rendszeres metszés, az idősebb példányoknál pedig egyenesen elengedhetetlen! Ha nem metsszük rendszeresen, akkor a növény hamar elöregszik, majd egyre kevesebb virágot fog hozni.

Habár a fiatal levendulát még nem szükséges metszeni, nyáron mindenképp távolítsuk el róla az elnyílt virágokat, hogy a növény minden energiájával az új virágok hozatalára és nevelésére koncentrálhasson.


Amint tavasszal elmúlnak a fagyok, neki is láthatunk a levendula megmetszésének. Azonban ügyeljünk rá, hogy ha fiatal korában nem metszettük meg a levendulát, akkor a nagymértékű metszést lehet, hogy nem fogja kibírni.

levendula fehér ládában

A tavaszi metszés feléleszti a levendulát. Fotó: Shutterstock

Csak akkor kezdjünk neki a tavaszi metszésnek, amikor már előtörnek a friss hajtások. Ekkor vágjuk vissza az előző évi elszáradt hajtásokat. De ekkor már a fás hajtásokat nem szabad visszavágni. Az idősebb levendulatöveket egyharmadig vágjuk vissza, egészen addig a pontig, ahol még a száruk nem fás, a fiatalabb töveket azonban egészen a tövükig vissza lehet metszeni. Ügyeljünk rá, hogy minél közelebb metsszük meg a fás szárhoz, anélkül, hogy belevágnánk abba.

Ha ugyanis elhibázzuk és belevágunk, azt nem fogja túlélni a levendula. A tavaszi metszés elősegíti az új hajtások növekedését a szár alsó részén, és így végül újra csodás formájába kerülhet a bokor.

Sokan tartanak a régi hajtások eltávolításától, de felesleges aggódni, hiszen azok idén már nem fognak hajtást hozni. Sőt, csak ártanak a növénynek, hiszen elvonják tőle a tápanyagot, ráadásul számunkra sem túl esztétikus az elszáradt tövek látványa.

A levendulát nyár végén is érdemes megmetszeni egy kissé, a virágzás végén. Ekkor tudjuk formára metszeni. Ilyenkor a hajtásokat nyugodtan vágjuk vissza a felére, hiszen így is marad elég, hogy a növény télen se fagyjon meg. Azonban később már nem szabad megmetszeni a levendulát, mert védtelenné válik a fagyokkal szemben.

A levendula nem kér tőlünk sokat

A levendula igazán nem igényes, így túl sokat nem kell foglalkoznunk vele. A legjobban a homokos, vagy kavicsos, jó vízelvezetésű talajt kedveli, és mint ahogyan az egy igazi mediterrán szépségtől elvárható, imádja a napsütést. A nagy melegeket is jól viseli, és sokkal jobban bírja a szárazságot, mint a túlöntözést. A legtöbb esetben nem is kell öntözni, megelégszik a természet adta csapadékkal, azonban a túlságosan száraz időszakokban gondoskodni kell a vízellátásáról.

Ha nincs kertünk, akár balkonládában is nevelhetjük, azonban így több öntözésre van szüksége, mint kerti társainak. Nem csak a kertet ékesíti, de megszárítva csodás illatot áraszt az otthonunkban, és a ruhásszekrényt is illatossá és molymentessé tudja tenni. Ehhez azonban akkor kell levágni a virágait, amikor azok elkezdenek kinyílni, de arra nagyon ügyeljünk, hogy ilyenkor csak a virágát vágjuk le, és ne a levelét.

A levendulát a legegyszerűbben palántáról lehet szaporítani, de akár dugványozással, vagy magvetéssel is szaporítható. Úgy tartják, jobb ősszel telepíteni, hiszen az ültetés után fontos a rendszeres öntözés, és az őszi időszakban kevesebb az esély rá, hogy a palánták kiszáradnának.

Ezért legyen levendulád

A levendula látványa és illata is nagyon megnyugtató, akár a kertben, akár az otthonunkban.  A levendula dísznövényként, fűszernövényként és gyógynövényként is megállja a helyét. Magassága 40 és 80 cm közötti, amely függ a növény életkorától is, hiszen idősebb korában kissé fásodó félcserje lesz belőle.

Csodálatos, liláskék virágzata júniustól augusztus végéig, két ütemben nyílik, de nem csak a virágainak, levelének is finom, fűszeres illata van. A levendulából kinyert illóolajat pedig számtalan dologra használhatjuk fel. Pár csepp a fürdővízben például meg tud minket nyugtatni egy nehéz nap után.

A leghíresebb hazai levendulaültetvény Tihanyban található, melyet 1920-ban alapított Bittera Gyula, gyógynövényszakértő. Az Apátság területén jelenleg is megtalálható a mintegy 30 hektáros ültetvény. Az ott készült szappanok, illóolajok, parfümök, illatosítók és egyéb levendulás dísztárgyak nagy népszerűségnek örvendenek.

A levendulával tehát érdemes törődni, mert nagyon is meghálálja azt.