Az élelmiszerpazarlás világszerte elterjedt probléma és nem csak a fejlett országokban. Jelenleg több mint 800 millió ember szenved súlyos alultápláltságtól, ami már csak azért meglepő, mert az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek egyharmada a szemétben landol. A pazarlás negatívan hat a környezetre, a gazdaságra, valamint az élelmiszer biztonságra és a táplálkozásra egyaránt.

Szeptember 29-én ünnepeltük az élelmiszerpazarlás elleni világnapot. Ennek apropójából íme 20 sokkoló tény, amin nem árt elgondolkodnunk:

1. Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszer nagyjából egyharmada, körülbelül 1,3 milliárd tonna minden évben elpazarolódik. Ez éves szinten 1 billió dollárt jelent, ami további 3 milliárd ember élelmezésére lenne elegendő.

2. A kidobott élelmiszerekkel a vízkészletünk egynegyedét pazaroljuk el, ami 172 milliárd dollárnyi édesvíznek felel meg.

3. A termesztéshez felhasznált összes erőforrást figyelembe véve az élelmiszer hulladék az édesvíz 21%-át, a műtrágyák 19%-át, valamint a termőföld 18%-át és a hulladéklerakók mennyiségének 21%-át használja fel - írja az earth.org.

4. Az elpazarolt élelmiszer előállításához használt vizet 9 milliárd ember tudná felhasználni, ez azt jelenti, hogy fejenként körülbelül napi 200 liternek megfelelő mennyiség jutna mindenkinek.

5. A jelenleg Európában elpazarolt mennyiségből 300 millió Latin-Amerikában és 300 millió Afrikában élő ember lakhatna jól.

6. Az európaiak és az észak-amerikaiak esetében a fogyasztók egy főre eső éves hulladéka évi 95-115 kilogramm, míg ez az érték Dél- és Délkelet-Ázsiában "csupán" 6-11 kilogramm.

7. A pazarlás évente mintegy 4,4 gigatonnával növeli az üvegházhatású gázok kibocsátásának mennyiségét.

8. Amennyiben az élelmiszerpazarlás egy ország lenne, akkor Kína és az Egyesült Államok mögött a harmadik legnagyobb üvegházhatású gázok kibocsátásért felelős állama lenne.

9. A fejlett és a fejlődő országok nagyjából ugyanannyi élelmiszer pazarolnak és veszítenek el évente. Ez 670 és 630 millió tonnát jelent. Ebből körülbelül 88 millió tonnát csak az EU-ban hozzuk össze.

10. Élelmiszercsoportonkénti bontásban a veszteségek és a hulladékok évente 30% a gabonaféléknél, 40-50% a gyökérnövényeknél és a zöldségeknél, 20% pedig az olajos magvaknál, hús- és tejtermékeknél keletkezik. A maradék 35% a halakból jön össze.

11. Amennyiben a világszerte elpazarolt élelmiszerek negyedét megmentenénk, az elegendő lenne további 870 millió ember élelmezésére.

12. A század közepére a világ népessége eléri a 9 milliárd főt, addigra a mostanihoz képest az élelmiszertermelést 70%-kal kellene növelni ahhoz, hogy minden igényt ki tudjunk elégíteni.

13. A veszteség a gazdálkodóknak bevételkiesést, a fogyasztók számára pedig magasabb árakat eredményez, ami gazdasági ösztönzést adhatna a pazarlás ellen.

14. A fejlődő országok a veszteségek 40%-a a betakarítás utáni és a feldolgozási szakaszban következik be. Ezzel szemben a fejlett országokban a pazarlás több mint 40%-a kiskereskedelmi és fogyasztói szinten keletkezik.

15. Az USA-ban az összes termék felét kidobják, mert azok nem elég szépek, hogy azokat elfogyasszák, ezzel pedig 60 millió tonna gyümölcs és zöldség kerül a kukába.

Sokszor csak azért nem veszünk meg vagy fogyasztunk el valamit, mert nem elég szép - fotó: pexels.com

16. Egy Kínánál nagyobb területet és a világ édesvízkészletének egynegyedét olyan élelmiszerek termelésére használjuk fel, amiket sosem eszünk meg.

17. Kínában évente több min 35 millió tonna élelmiszer veszik el. Az ételpazarlás elsősorban az éttermekben és a háztartásokban fordul elő, hiszen a kínai kultúra szerint a házigazdák mindig több ételt rendelnek, mint amennyire valójában szükségük van.

18. Az ENSZ számára a legfontosabb, hogy az egy főre jutó globális élelmiszerpazarlás felére csökkenjen mind kiskereskedelmi, mind fogyasztói szinten. Emellett törekszenek a veszteség csökkentésére a termelési és az ellátási láncok mentén, beleértve a betakarítás utáni veszteségeket is.

19. A szupermarketekben történő akciózások több pazarláshoz vezetnek, hiszen többet veszünk, olyanokat is, amikre amúgy nem lenne szükségünk. Mindezt csak azért, mert azt gondoljuk, hogy így többet kapunk a pénzünkért.

20. Európában a kifogott halak 40-60%-át visszadobják, mert azok nem felelnek meg a szupermarketek előírásainak.

Ezek a tények azt sugallják, hogy nem ártana csökkenteni az általunk termelt élelmiszer hulladékának mennyiségét, vagy legalább meg kellene tanulni felhasználni a maradékot.