Ha ősz, akkor itt a gombaszedés ideje. Így hát érdemes kirándulni egyet a közeli vagy távoli erdőkbe. De a tekintetedet érdemes nem csupán a fák koronáinak magasságában tartani, hiszen más, értékes ajándékot is tartogat számodra az erdő. Ezek pedig kalapos barátaink, a gombák.
Azonban nagyon elővigyázatosnak kell lenned, mert van közöttük néhány igen mérges példány is, és sajnos nem fogod onnan megismerni őket, hogy földhöz csapkodják a kalapjukat mérgükben. Így hát minden esetben el kell vinned a gombazsákmányt és szakemberrel át kell vizsgáltatnod! Hiába gondolod, hogy a netről leszedett képek alapján tökéletesen be tudod azonosítani. Az életedbe kerülhet a hiba!
A legveszélyesebb mérges gomba a gyilkos galóca, amely nagyon hasonlít a csiperkegombára. A gyilkos galóca egyetlen példányának elfogyasztása már halálos mérgezést okozhat és a méreganyag főzéssel vagy sütéssel sem semmisül meg. A mérgezés tünetei, melyek leggyakrabban hányás, hasmenés és nagyon erős, görcsös fájdalmak jóval az elfogyasztása után, akár 10–12 órával később jelentkeznek. A beteget ilyenkor azonnal kórházba kell szállítani! Így hát nem kérdés, hogy a gomba kérdésben csakis képzett gombaszakértő adhat választ és tehet pontot a kérdőjel helyére. Mert ha valami, akkor ez igazán életbevágó! De ha a szakértő jóváhagyta, elképesztő élményben lehet részed, ha ezeket a gombákat megkóstolod. Mutatjuk, melyik gombákról ne maradj le!
Az 5+1 javaslatunk, ha szedhető gombáról van szó
1. Az ízletes vargánya
A vargánya az egyik legnépszerűbb gomba a gyűjtők körében. Német neve, a Herrenpilz, vagyis „az Úr gombája”, arra utal, hogy régen be kellett szolgáltatni a földesúrnak, ha ízletes vargányát talált valaki. Szerencsére ez ma már nincs így. Az ízletes vargánya a tömör húsáról ismert, Boletus nemzetség tagja. Világos vagy gesztenyebarna színű, kalapjának átmérője az apró 5 cm-estől egészen a 25 cm-esig terjedhet.
Az ízletes vargánya igazán jó ötlet, ha ebédről van szó. Fotó: Pixabay
Spóratermő rétege a kalap alján csöves szerkezetű. Bunkószerű tönkje van. Most van itt az ideje, így hát szeptember és november között érdemes kutatni utána, leginkább a tűlevelű erdőkben, a lucfenyők alatt. Azonban november után már nem érdemes keresni. Nem kedveli a hideget, így az első fagyok megjelenésével eltűnik.
_fill_540x300_0.jpg)
A vargányát soha ne mosd meg, mert megszívja magát vízzel. Inkább egy papírtörlő, vagy egy kefe segítségével tisztítsd meg. Nyersen kitűnő salátákban, de gombalevesnek, vagy vajban párolva, sőt, akár köretként is megállja a helyét. Ha azonban valami igazán finomat szeretnél készíteni belőle, ne hagyd ki a rántott változatát és a belőle készült pörköltet sem. Csodálatos íze minden ételt feldob, így szárítás és őrlés után fűszerként is használhatod.
2. Az ízletes rizike
Az ízletes rizike közepes termetű, ősszel tenyésző gomba, melyet leggyakrabban az erdeifenyők körül találhatsz meg. Létezik belőle zöld és narancssárga változat is. Átmérője 4 és 12 cm közötti, lemezei sűrűn állók, élén narancsvörös színben pompáznak. Tönkje rövid és zömök, húsa pedig szintén narancssárga.
Az ízletes rizike egészen biztosan nem véletlenül kapta a nevét. Fotó: PIxabay
Mérgező gombával nem lehet összetéveszteni. Érdemes gyűjteni, mert nagyon ritkán lehet üzletben kapni. Nem azért, mert ritka hanem mert nem igazán ismert. Sokan nem kedvelik, mert a legkisebb nyomásra is kékké-zölddé válik, vágáskor pedig narancssárga színű, vér szerű folyadék ürül a tönkjéből. De ez a csodás gomba cseppet sem olyan horrorisztikus, mint ahogy azt ezek alapján gondolhatnánk. Nevéhez méltóan gyönyörű és az egyik legjobb állagú, finoman roppanós, fantasztikusan jó ízű gomba.
Kemény, roppanós állagát a hőkezelés során is megtartja. Csodás íze miatt rántva is remek, de gombapörkölt és gombapaprikás is készíthető belőle. Fagyasztás és felengedés után is tökéletes marad az állaga.
3. A nagy őzlábgomba
Az őzlábgomba a kalaposgombák rendjébe és a csiperkefélék családjába tartozik. Ritkás erdők és erdőszélek lakója. Nem nehéz rátalálni, hiszen igazán nagy és feltűnő jelenség. Csak a kalapja fogyasztható, mivel a tönk húsa túlságosan kemény.
Feltűnő, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalapja középen csúcsos, barna. A kalap a többi részén világos alapon barna pikkelyektől tarka. Tönkje lefelé vastagodó és van rajta egy eltolható gyűrű. Kalapja akár 10–30 cm nagyra is képes megnőni.
Lemezei fehér színűek, idősebb korában pedig vörösesbarnán rozsdafoltosak. Húsa puha, de rostos, nehezen szeletelhető. Kellemes, dióra emlékeztető illata és íze van.
A gyűjtött nagy őzlábgombák felhasználása még aznap ajánlott. Megmosni szerintem egyáltalán nem szabad, mert megszívja magát. Finom rántva, sütve vagy pörköltnek. Rántva az íze halra emlékezetet. Tönkje nagyon rágós, ezért csak darálva használjuk.
4. A késői laskagomba
A gomba különböző elnevezései termőhelyére, színére, valamint termésének az idejére utalnak. Ezért nevezik néhol fehér lasa, feketehátú, bükkfagomba, bükkgomba, fagygomba vagy akár kék törzsök néven is.
A laskagombát kagyló alakja teszi igazán különlegessé. Fotó: Shutterstock
Kalapja 5–15 cm átmérőjű, szürkéslila, kagyló alakú. A kalap felszíne fiatal korában viaszos bevonatú, kékesszürke, mely később hússzínűvé változik. Lemezei fehéresek vagy sárgásak, szélesek, a tönk kezdetéig lefutnak. A spórapor eleinte fehér, később világos-ibolyás végül világos-barnás színű. Húsa fehér, azonban némelyik idősebb példánynál rágós. Illata taplószerű, íze lágy. Rövid tönkje fehér, néha barnás színű.
Elhalt ágakon vagy fatuskókon él, ahol leginkább októbertől február elejéig lehet rátalálni. Többnyire csoportosan terem. Kalapja féloldalas, eleinte kagylószerű, majd kilaposodik. Van belőle néhány centiméteres, de akár másfél arasznyi is. A kagyló alakú termőtestek nem szoktak egyesével megjelenni, hanem egymás fölött, csokorban helyezkednek el. Így egy-egy csoportja akár több kilogrammos zsákmányt is jelenthet.
Nagyon régóta fogyasztják, hiszen nagyon egészséges. Sok benne a B-vitamin, emellett csökkenti a koleszterinszintet. Levesekhez, tojásos és húsos ételekhez a legfinomabb, ám idősebb példányai rágósak lehetnek. A kései laskagombához hasonló mérges gomba nincsen.
5. A sárga rókagomba
A sárga rókagomba fűszeresen ízletes húsa és zamata igazán kedveltté teszi az ínyencek körében. Színe halványsárga, kalapja 10–15 cm átmérőjű, kezdetben kúpos, a széle aláhajló. A kalap később kiegyenesedik, a széle felhajlik. A tönkre lefutó sugárlemezek színe szintén sárga.
A sárga rókagombának nagyon kellemes íze és illata van, mely a kajszibarackra emlékeztet. Lombos és tűlevelű erdőkben is érdemes keresni, sőt, az erdei tisztásokat gyakran borítja be szőnyegként.
Sárga rókagombából is remek ételeket lehet készíteni. Fotó: Pixabay
Nagyon óvatosnak kell lenni a gyűjtésekor, mert nagyon hasonlít az enyhén mérgező, narancsszínű álrókagombára, amely emésztőrendszeri panaszokat képes előidézni. Ha jobban megnézzük, akkor azonban felfedezhetjük, hogy ennek a sugárlemezei nem futnak le mélyen a törzsre, és sötétebbek a kalapjánál, amely ráadásul vékonyabb, mint a sárga rókagomba kalapja.
A sárga rókagomba Európában honos, Skandináviától egészen a mediterrán térségig, és szerencsére hazánkban is nagyon gyakori. Júniustól novemberig terem, elsősorban a meleg, esős időszakokban.
Igazán ízletes gomba, ráadásul jól szállítható. Nyersen kissé borsosan csípős, de ez a főzés során hamar eltűnik. Barackos illatát szárítva is megtartja, azonban szárítás után megkeményedik és nehezen puhul újra.
+1 Az erdőszéli csiperke
A csiperke tulajdonképpen a gombák egy csoportja. Ide tartozik a kisebb termetű, sárguló kalapú, ánizsszagú, karcsú és hosszúlábú csiperke. Sajnos megnehezíti a szedését, hogy sok gombához hasonlít, így a fehér gyilkos galócával is könnyen összetéveszthető. Alakja és termőhelye is azonos, sőt, még a szaga is nagyon hasonlít rá. A gyilkos galóca legjobb megkülönböztető jele az, hogy teljesen fehéren maradnak a lemezei és hogy a tönk alján bocskor található, de mindig vigyük a gyűjtött gombákat képzett gombaszakértőhöz.
A csiperke kalapja akár 30 cm átmérőjű is lehet. Íze kellemes, édeskés, így sokféleképpen elkészíthető. Lomb- és fenyőerdőben lelhető fel leggyakrabban, leginkább az erdőszéleken, de az akácos erdeinkben is a leggyakoribb gombák közé tartozik. Nyári és őszi gomba, amely az esőzések után található meg, és májustól novemberig terem.
Gombavadászatra felkészülni, azonban mindenki legyen nagyon óvatos!
_fill_100x75_0.jpg)
