A kiskertig begyűrűző infláció, a megnövekedett műtrágya- és növényvédőszer-költségek, a változó piaci igények, valamint a nehezen kiszámítható időjárási viszonyok egyre átgondoltabb kertészkedést igényelnek még azoktól is, akik csak saját céljaikra termesztenek veteményeket.
A házi zöldségre jövőre is szükség lesz, és takarékossági okokból egyre többen lesznek, akik nemcsak hobbiból, kényszerből is élni fognak kertjük, telkük adottságaival, lehetőségeivel.
Az ősz, a tél a kerttulajdonosoknál a tervezés időszaka, az idei év tapasztalatait és tanulságait is figyelembe véve próbálják a kert jövő évi hasznosítást összeállítani.
Mely szempontok alapján válasszuk meg a zöldségféléket, mi alapján tervezzük a kert hasznosítását?
A lehetőségeket megszabják a kert adottságai, behatárolja a kerti munkákra fordítható idő, és nem utolsósorban a kertészkedéssel kapcsolatos ismereteink, amit minden évben ötletekkel és javaslatokkal mi is próbálunk a hírportálon keresztül támogatni, segíteni.
Érdemes a kert adta lehetőségekkel kezdeni a tervezést:
• Milyen a kert fekvése?
• Milyen a kert talaja?
• Lehet-e öntözni, és mennyi víz áll a növények rendelkezésére?
• Mennyi a kerti munkára, a zöldségfélék ápolására fordítható időnk?
A kert elhelyezkedése, mikroklímája több vonatkozásban is meghatározza a sikeresen vethető, illetve ültethető fajokat.
A zöldségfélék – leszámítva egy-két növényt, melyek a félárnyékot is elviselik – fényigényesek. Árnyékba ültetve nem jelenti szükségszerűen azt, hogy elpusztulnak, de megnyúlnak, későn, keveset vagy egyáltalán nem virágoznak, gyakran terméskezdeményeiket ledobják, lassabban érnek, színesednek. A fényhiányos környezetbe vetett vagy ültetett vetemények szöveti szerkezete vékonyabb, ezáltal érzékenyebbek a betegségekre, száruk könnyen megdől.
A korai és kései fagyveszélyt is a figyelembe kell venni a tervezésnél. Vannak kifejezetten hűvös, hideg, fagyzugos területek, ahol a melegigényesebb fajok termesztésével (paprika, padlizsán, uborka, paradicsom, dinnye) nem érdemes próbálkozni.
Zöldségfélék termesztésére – eltérően a gyümölcsösféléktől és a szőlőtől – alkalmatlanok az erősen lejtős területek. Kisebb szintbeli eltérések a rétegvonalak szerinti ültetéssel korrigálhatók, de annak is határt szab a talaj kötöttsége.
Öntözés nélküli zöldségtermesztéssel próbálkozni nem szabad – fotó: Pixabay
A talaj több vonatkozásban is meghatározza a hasznosítási lehetőségeket. A talaj egy adottsága a kertnek, melyen változtatni nehéz, alapvetően nem is lehet, de javítása, zöldségfélék termesztésére alkalmassá tétele kisebb-nagyobb költségekkel és ráfordított munkával megoldható, nem számítva a kifejezetten szikes, építési törmelékekkel telehordott területet, meszesgödrök helyét.
Szakszerű talajápolással, szerves trágyákkal, komposztokkal javítható a talajszerkezet, jól megválasztott műtrágyákkal növelhető a tápanyag-ellátottság, és savanyú talajok esetében meszezéssel javítható a talajkémhatás is.
A művelhető (művelt) talajréteg vastagsága (talaj mélysége) egyes fajok (fajták) esetében, mint a gyökérzöldségféléknél is kulcskérdés, a tárolási répánál, a hosszú tenyészidejű petrezselyemgyökérnél, a japánreteknél a 30-40 cm vastag réteg alapfeltétele az elfogadható, piacképes termés megnevelésének (1. kép).
A jó minőségű sárgarépa és petrezselyem csak mélyen művelhető talajban képes szép, szabályos termést fejleszteni – fotó: Dr. Terbe István
Az idén egyértelműen bebizonyosodott, hogy nemcsak az árutermelő gazdaságokban, de a sajátcélú zöldségellátást szolgáló kertekben is
úgy a jövedelmezőséget, mint a termésbiztonságot alapvetően az öntözhetőség határozza meg.
Lehetnek jó fajták, lehet bőséges növényvédőszer- és műtrágyakínálat, ha a növényeink vízhiányban szenvednek. A természetes csapadék – talán a kora tavaszi hónapokat leszámítva – egyre bizonytalanabb. Arid jellegű éghajlatunkon kevés a csapadék, többnyire nem a kívánt időben, azaz a tenyészidőszakon kívül hullik, és a területi eloszlása is kiszámíthatatlan.
Talán néhány kora tavaszi, rövid tenyészidejű zöldségfélét leszámítva (korai fejes saláta, spenót, zöldhagyma, borsó, esetleg korai vetésű és ültetésű, rövid tenyészidejű gyökérzöldségek és káposztafélék) öntözés nélküli zöldségtermesztéssel próbálkozni nem szabad!
Vannak fajok, amelyek sok törődést, kézi munkát, ápolást igényelnek, ezek termesztése hétvégi kertekben kevésbé szerencsés. Sok esetben nem is annyira a növényfaj, mint a művelési mód dönti el a kérdést. Míg egy hagyományos uborka vagy paradicsom megtermeszthető heti egyszeri „látogatással", addig az intenzív termesztési formák (pl. támrendszeres művelés) öntözés és egyéb ápolási munkák hiányában csődöt mondanak.
Vetésforgóval kapcsolatos őszi talajmunkák
Az őszi mélyszántás, ásás, forgatás nem elhagyható, ami együtt jár néhány műtrágya bemunkálásával, így a foszfor esetében a szükséges mennyiség 80-90%-ának, a kálium 50%-ának bemunkálásával, valamint a szerves trágyázással. Kevés szerves trágya esetén a jobb talajszerkezetet igénylők alá (pl. paprika, paradicsom, padlizsán, uborka, tök, dinnye, káposztafélék, csemegekukorica) törekedjünk adni. Lehetőség szerint érett, komposztálódott szerves trágyát használjunk, nyers trágyák esetén (pl. baromfi trágya) fennáll a gyökérperzselés veszélye.
Az őszi mélyszántás, ásás, forgatás nem elhagyható – fotó: Pixabay
Az őszi lomb, szalma, mulcs, fakéreg, magas cellulóztartalmú növényi maradvány, hulladék beforgatása esetén óvatosak legyünk, kialakulhat az úgynevezett pentozán hatás, ami lényegében nitrogénhiányt jelent. A szerves anyagból a növények által is hasznosítható tápanyaggá az ásványosodás útján (mineralizáció) válik a nitrogén, amely folyamat első lépéseként nagy számban a baktériumok szaporodnak el, majd csak ezt követően bontják a növényi részeket, a cellulózt.
A baktériumok felszaporodásához jelentős mennyiségű nitrogénre van szükség, amit a talaj szabad nitrogénkészletéből vonnak el. Ha nincs elegendő a talajban, a növény elől is elveszik, saját maguk fehérjéinek építésére használják fel, és csak ezt követően kezdik a cellulózt lebontani. Ilyenkor a talajban ásványi nitrogénhiány alakul ki, ami súlyos esetben a növényeken is rövidebb-hosszabb időre nitrogénhiány-tüneteket okoz (alsó levelek klorózisa, levelek merevtartása, lassúbb növekedés). Mértéke a talaj és a bemunkált szerves anyag, szén/nitrogén (C/N) arányától függ.
Amennyiben a talajok nitrogénben jól ellátottak, nem vagy kicsi a valószínűsége a pentozánhatás kialakulásának. A biztonság és a szerves anyag jobb bomlása érdekében az ilyen magas cellulóztartalmú anyagok őszi leforgatásakor kevés (1-2 dkg/m2) nitrogén műtrágyát is adjunk (2. kép).
Egyébként az őszi nitrogéntrágya kiszórása nem javasolt, még kötött talajok esetében sem, de homoknál a téli csapadék a gyökérzónából, a művelt talajrétegből kimossa.
Indexkép: Pixabay
