Ugyan pár nappal még az év vége előtt vagyunk a cikk írásakor, de a legfontosabb jellemzőit 2024 időjárásának már most is elkészíthetjük, hiszen a számított klimatológiai jellemzőkben gyökeres változás már nem várható az év utolsó napjaiban.
A részletesebb adatok átnézése nélkül is kijelenthetjük, amivel valószínűleg mindenki egyetért, hogy a 2024-es év sokáig megmarad az emlékezetünkben, hisz a mezőgazdasági termelésben jelentkező rendkívüli károkozása miatt kiemelkedik az elmúlt (és remélhetőleg a következő) évek közül is. Ezeknek az extrém időjárási jelenségeknek meg kell jelenniük majd a számszerű adatsorokban is.
A havi átlagos országos középhőmérsékletet összevetve a sokéves havi átlagokkal (1. ábra) egyből szembetűnik, hogy a hőmérséklet bizony nagyon eltolódott a skála pozitív irányába, vagyis az átlagosnál ismét melegebb évet zárunk.
A hőmérséklet nagyon eltolódott a skála pozitív irányába – ábra: MeteoPlaza
A havi kumulált csapadékmennyiségek összevetéséből (2. ábra) pedig jól látható, hogy az év során folyamatosan alatta maradtunk az elvárható csapadékmennyiségnek:
Folyamatosan alatta maradtunk az elvárható csapadékmennyiségnek – ábra: MeteoPlaza
Az év során kialakuló csapadékhiányt jól szemlélteti a 3. ábra is, melyen a 2024-es havi csapadékösszegeket vetjük össze a sokéves átlaggal. A számok azt mutatják, hogy adott hónapban hány százaléka esett az elvárható mennyiségnek.
A 2024-es havi csapadékösszegek összevetése a sokéves átlaggal – ábra: MeteoPlaza
Ezek után lássunk egy rövid összefoglalót 2024 időjárásának alakulásáról! Mit mutattak az egyes hónapok?
Január
Hőmérsékletét tekintve január az egyik leghidegebb hónapunk szokott lenni, alapvető „feladata" a talajban áttelelő károkozók gyérítése. Nos, erre a 2024-es január nem kimondottan volt alkalmas, hisz igazán hosszú, többnapos, erős fagytól mentes volt időjárásunk, csupán január 10-11-e táján közelítette meg a minimum-hőmérséklet a -10 °C-ot (ehhez hasonló fagyos idő csak most az év utolsó napjaiban alakult ki hazánkban).
A fagyos idő elmaradása magával hozta azt, hogy több meleg időszakot is tapasztalhattunk januárban, az elsőt rögtön a hónap első napjaiban, akkor volt nagy területen a legenyhébb idő a hónap folyamán, ám a havi legmagasabb értéket mégis 18-án mérték. A Bács-Kiskun vármegyei Hercegszántóhoz tartozó Karapancsa területén akkor 17,7 °C-ot regisztráltak kora délután, ami ezzel együtt új napi rekordot is jelentett. Emellett született a hónap során még két újabb hőmérsékleti rekord is, január 4-én Bátán 16,4 °C-ot, valamint 24-én a Sopronhoz tartozó Kurucz-dombon 16,1 °C-ot regisztráltak.
Mindez azt eredményezte, hogy a januári középhőmérséklet több – közel 3 – fokkal meghaladta a sokéves átlagot.
Csapadékosságot tekintve semmi kiugrót, szokatlant nem hozott a hónap, ugyanis országos átlag tekintetében hozta az elvárható mennyiséget (mindössze 29,5 mm a januári országos átlag). Területi eloszlásban mutatkozott egy kis eltérés az átlagostól, ugyanis a „száraz" vidékek közül éppen az északkeleti országrészben esett ebben a hónapban a legtöbb csapadék.
Február
Az év második hónapja „rátett még egy lapáttal" a januári extrém melegre. A napi maximumokhoz hasonlóan a napi minimumok országos átlaga is jóval az ilyenkor szokásos átlagok felett alakult, így nem csoda, hogy a havi középhőmérsékletek országos átlaga majdnem 8 fokkal volt magasabb, mint az 1901-2020-as adatok alapján számított sokéves átlag. Meg is zavarta rendesen a növényeket a rendkívüli meleg, azt „hihették", hogy majdnem másfél hónappal előrébb járunk a naptárban, akkor szokott ilyen értékeket mutatni a hőmérő.
Új rekordokat jegyezhettünk fel február 10-én, 11-én és 27-én is:
|
A hónap legalacsonyabb hőmérsékletét 14-én mérték Zabaron, akkor ott -6,9 °C-ig csökkent a hőmérséklet. Az időjárás enyheségét jellemzi, hogy fagypont alatti éjszakai hőmérséklet csak a hónap első napján, illetve a 14-e és 20-a közötti időszakban fordult elő, máskor, ha nem is országszerte, de zömében fagymentesek voltak az éjszakák.
Csapadékosságát tekintve február jelentősen elmaradt az átlagosan várható mennyiségtől, annak mindössze kétharmada (országos átlagban 20,5 mm) esett, pedig a tél és így a február sem bővelkedik csapadékban a sokéves átlagok szerint.
Ez a viszonylagos szárazság azért is érdekes, mert aránylag sok időjárási front haladt át hazánk felett a hónap folyamán, de nagyobb területen, komolyabb csapadékot csak a 10-e tájékán felettünk átvonuló, hullámzó frontrendszer okozott.
Március
Első tavaszi hónapunk ott folytatta, ahol az utolsó téli abbahagyta, vagyis ez a hónap is melegebb lett az elvárhatónál, és csapadékban sem bővelkedett.
A hónap folyamán a legmagasabb hőmérsékletet az utolsó napokban, húsvétkor mérték, ez azt eredményezte, hogy 30-án meg is dőlt az addigi hőmérsékleti rekord, ugyanis Kelebián 27,6 °C-ot mértek. Ezeken a napokon az ország túlnyomó részén szélsőségesen meleg, minden túlzás nélkül kora nyárias idő volt.
A havi középhőmérséklet országos átlaga közel 4 fokkal volt magasabb, mint a sokéves átlag.
A fagyos éjszakák száma aránylag alacsony volt, amikor viszont beköszöntött egy erősebb faggyal járó időszak, az éppen a legrosszabbkor jött. Ugyanis az év elején kialakuló enyhe idő azt eredményezte, hogy a növényi életfolyamatok a szokásosnál gyorsabban beindultak, az átlagosnál több héttel, esetenként közel egy hónappal korábban virágba borult gyümölcsösökben a hónap második felének fagyos reggelei – a sokfelé -5 foknál erősebb fagyok – hatalmas pusztítást okoztak, különösen a csonthéjasok esetében.
Bár nem volt egyhangú az időjárás márciusban, minden héten legalább egy front átvonult felettünk, országos csapadékot kevés hozott, kiadós, tartós esőt okozó csapadékrendszer nem ért el bennünket. Ez aztán a havi átlagban is megjelent, februárhoz hasonlóan ekkor is csupán a sokéves átlag kétharmada körüli mennyiség esett. Ez azt eredményezte, hogy ekkor már nemcsak a talajok felső rétegei, hanem a mélyebben lévők is elkezdtek kiszáradni.
Április
A szélsőséges hőmérséklet-ingadozás ellenére, ha csupán az átlagokat nézzük, azt látjuk, hogy ez a hónap már majdnem átlagos hőmérsékletű lett, de azért még így is több mint 2 fokkal melegebbnek mutatkozott az átlagosnál. Ez annak ellenére alakult így, hogy a hónap folyamán két drasztikus lehűlést hozó hidegfront is átvonult felettünk. Az első hatására a húsvétit, a másodikéra pedig az április közepén kialakuló nyárias időt váltotta fel az évszaknak megfelelő hőmérsékletű (vagy annál valamivel hidegebb) idő. A hónap utolsó napjaiban aztán ismét fokozatos, erős melegedés zajlott, így az április már ismét a nyarat, június elejét idéző idővel búcsúzott.
Az extrém meleg időszakok hatására 4 új időjárási rekord is született:
|
Az időjárási szélsőségek nemcsak a hőmérsékletben, hanem a csapadékban is jelentkeztek, ugyanis a Fertő tó környékén, a Kisalföldön és az Északi-középhegységben néhol a 80 mm-t is meghaladta a havi csapadékösszeg, ugyanakkor keleten, főleg a Duna–Tisza köze déli részén sokfelé a 20 mm-t sem érte el. Sajnos az ország nagyobb részét a csapadékszegény időjárás jellemezte, így a havi csapadékösszeg országos átlaga (38,5 mm) még mindig a sokévi átlag alatt alakult.
Május
Ez a hónapunk is melegebb volt az átlagosnál, de a havi középhőmérséklet sokévi átlagtól vett eltérése már nem érte el a 2 fokot, így folytatódott az átlagosnál enyhébb, melegebb hónapok 2023 júliusa óta tartó sorozata. A hőmérséklet ingadozása is egyenletesebb volt a korábbiaknál, mellőzte a szélsőségeket, jól mutatja ezt, hogy ebben a hónapban egyetlen hőmérsékleti rekord sem dőlt meg.
Sem hőség, sem erős fagy nem károsította a növényeket, de azért a „fagyos szentek" hűek maradtak a nevükhöz, mert a legalacsonyabb hőmérsékletet (-0,7 °C-ot Nyírtasson) éppen 13-án, Szervác napján mérték.
Csapadékból a szokásosnál több (országos átlagban 68,9 mm) esett májusban, de a területi megoszlást változatlanul a szélsőségek jellemezték. Vas és Zala vármegyék jelentős részén a 100 mm-t, sőt Iklódbördőce térségében a 150 mm-t is meghaladta a havi csapadékösszeg, ugyanakkor a Tiszántúlon többfelé 30 mm alatt maradt, sőt néhol, például Körösladány környékén a 20 mm-t sem érte el.
A hónap elejének sokfelé igen száraz időjárása komolyan hátráltatta sok növény fejlődését. A tavaszi vetésű kalászosok, a még viszonylag fejletlen kukorica- és napraforgó-állományok főleg az Alföldön és a Dunántúl északi részein sínylették meg az aszályt.
Június
A hőmérsékletet a sokévi átlaghoz viszonyítva azt látjuk, hogy az első nyári hónap is melegebb volt – több mint 2 fokkal – az elvárhatónál. Ez annak is köszönhető, hogy a hónap második felében beköszöntött a kánikula, 35 fok feletti csúcshőmérsékletekkel.
Született ebben az időszakban egy hőmérsékleti rekord is, 22-én Derekegyházon, 37,7 °C-ig emelkedett a hőmérséklet.
Sokfelé igencsak kiadós csapadékot hozott a június. A területi eloszlás továbbra is szeszélyes volt, hisz a Dunántúl északi felén és az északkeleti vármegyékben nagy területen meghaladta a havi csapadékösszeg a 100, sőt helyenként a 150 mm-t, ugyanakkor a kevésbé csapadékos tájakon, az Alföld déli vidékein, az 50 mm-t sem érte el.
A hónap első harmadában egymást követő ciklonok, frontrendszerek okoztak mozgalmas, eseménydús időjárást, felhőszakadással, jégesővel, viharos széllökésekkel kísért, heves zivatarokkal. Sőt, 9-én a Vas vármegyei Nardán tornádó is előfordult.
Július
A katasztrófák mellett meglepetést is hozott július, ugyanis annak ellenére, hogy az átlagosnál ez a hónapunk is melegebb lett, nemcsak a hőmérsékleti maximumok dőltek sorra a hónap első felében, közepén a hosszan tartó hőhullám alatt, hanem – meglepetésként – a hónap végén született egy hőmérsékleti minimumrekord is, a változékonyabbá váló időjárás hatására. Összesen 8 hőmérsékleti rekord született, ebből 7 az addig érvényes maximum-, egy pedig minimum-hőmérséklet megdöntése során.
|
A sokfelé meglehetősen csapadékos június után a július rendkívüli szárazságot, nagy területen pusztító aszályt hozott, a havi csapadékösszeg a legszárazabb vidékeken: Komárom-Esztergom, Veszprém és Fejér vármegyék egyes részein még az 1 mm-t sem érte el, a sokévi havi átlagot meghaladó, 70 mm feletti összeg pedig csak néhány állomáson fordult elő.
Mivel a csapadék döntő részét záporok, zivatarok adták, rendkívül szeszélyesen alakult a térbeli eloszlás, bizonyos esetekben néhány kilométeres távolságon belül is nagy különbségek jelentkezhettek a csapadékbevételben.
A hónap második felében érkező frontok a kiszáradást sok esetben nemhogy mérsékelték, inkább erősítették, mivel a csapadék sokszor elmaradt, de a front átvonulását követően megerősödő szél fokozta a párolgási veszteséget. A hosszan tartó hőség, a csapadékhiány, illetve a rendkívül erős párolgás miatt országszerte drámaian növekedett a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya.
Augusztus
Ahogy az előző 13 hónap mindegyike, az augusztus is melegebb volt az átlagosnál, méghozzá sokfelé az igencsak forró júliusnál is jelentősebb mértékben, a sokéves átlagot több mint 4 fokkal haladta meg a hónap országos középhőmérséklete. Nagyobb hőhullámot élhettünk át a hónap közepe táján, valamint az utolsó napokban. Ennek ellenére „csak" 3 hőmérsékleti rekord született ebben a hónapban, természetesen minden esetben a napi maximumok dőltek meg:
|
A sokfelé rendkívüli szárazságot, nagy területen pusztító aszályt hozó július után az ország nagy részén az augusztus sem hozta meg a kiadós csapadékot. A havi csapadékösszeg a legszárazabb vidékeken: az Alföld déli részein, a Duna–Tisza köze és a Nyírség egyes vidékein még az 5, sőt néhol az 1 mm-t sem érte el. A sokévi havi átlagot (63 mm) meghaladó csapadékösszeg pedig csak nagyon kevés helyen fordult elő.
Időjárásunkat augusztusban is a csapadékszegény frontok, az erős párolgás és a magas hőmérséklet jellemezte, így szinte az egész országban növekedett a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya, a legszárazabb vidékeken, Csongrád-Csanád vármegye nagy részén még 200 mm-nél (közel négyhavi átlagos csapadékmennyiségnél) is többre.
A legtöbb növényi kultúrában, az aszállyal sújtott területeken, állandósult a növények száradása, és gyakori volt a napégés is az erős UV-sugárzás miatt. A második dekádtól a hőstressz még ott is akadályozhatta a növényfejlődést, ahol a vízellátottság megfelelő volt.
A legtöbb növényi kultúrában állandósult a növények száradása – fotó: Shutterstock
A 2024-es hazai forró nyár kialakulásának okai
A hosszan tartó forróság, a hőhullám kialakulását nem csak lokális jelenségekben kell keresnünk. Ebben az évben (2024) a nagytérségi időjárási folyamatokban is olyan változások következtek be, amelyek kiváltották, illetve erősítették a melegedést, fokozták a szárazságot. Megváltozott pl. a trópusi-sivatagi öv áramlását alakító ún. Hadley cella* helyzete, északabbra tolódott, így a forróságot, kiszáradást okozó leszálló légtömegek, a Szahara helyett, már elérték a mediterrán vidékeket és hazánk térségét is.
A leszálló, szárító hatású légtömegek területén kialakuló magas nyomású terület (anticiklon) egyúttal azt is eredményezte, hogy az Atlanti-óceán felől érkező, csapadékot hozó ciklonok frontjaikkal együtt a magasabb szélességeken, hazánktól távol, Észak-Európa felett vonultak, csapadékuk nem érte le hazánkat.
Ezekre a jelenségekre rakódott rá a helyben jelentkező kiszáradási folyamat, ugyanis a Kárpát-medence felett lévő, alapvetően száraz levegőt a helyi hatások miatt erősödő felmelegedés tovább szárította, ami nemcsak a felszínen, hanem a magasban is problémát okozott, a szokásosnál is kevesebb felhő volt felettünk, így nemcsak a hőség, hanem az erős UV-sugárzás is pusztította a növényzetet.
(*) - A Hadley-cella egy légköri áramlás elnevezése, amiben az Egyenlítőnél 10–15 km-es magasságba felszálló meleg, nedves légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd kiszáradva a szubtropikus, nagynyomású északi 30 és a déli 30 szélességi fok környékén leszállnak a felszín felé. Következményei a trópusi esők és hurrikánok, valamint a szubtropikus övben kialakuló sivatagok.
Szeptember
Az első őszi hónapban rendkívüli szélsőségeket produkált az időjárás, a kezdeti kánikulát sokfelé közel 15 °C-os lehűlés, átmenetileg késő ősziesen hideg idő követte, összességében azonban a szeptember még így is közel 2 fokkal melegebb volt az átlagosnál.
A hónap elejei meleg időszakban két hőmérsékleti rekord is megdőlt, 3-án Körösszakálon 36,5 °C-ot, 4-n Baján 36,2 °C-ot mértek.
A hónap közepén és végén az átvonult hidegfrontok után érkező hideg levegőben néhol gyenge faggyal járó, erős lehűlés alakult ki a hajnali órákban.
A nyári szárazság szeptember első hetében ugyan még folytatódott, utána azonban országszerte kiadós eső esett, előbb egy hullámzó frontrendszer hatására, majd pár nappal később megérkezett hozzánk is a Nyugat-Európában sokfelé súlyos árvizeket okozó (Boris névre keresztelt) ciklon. Így a hónap közepén pár nap alatt a sokéves szeptemberi csapadékösszeget majdnem kétszer meghaladó mennyiségű eső esett.
Mivel a szeptemberi csapadék túlnyomó részét lassú, ismétlődő esők adták, a gyors lefolyással járó felhőszakadás nem volt jellemző, így a víz túlnyomó része a földbe szivárgott. A párolgás is kisebb volt a nyárinál, emiatt az egész országban jelentősen csökkent a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya.
Október
Az előző hónapokénál hűvösebb időben volt részünk, de az ország túlnyomó részén összességében az október még mindig enyhébb volt az átlagosnál. A havi középhőmérséklet jellemzően 1 °C-kal meghaladta a sokévi átlagot. Hőmérsékleti rekord nem dőlt meg a hónap során, annak ellenére, hogy különösen a hónap első dekádját erőteljes hőingás jellemezte, ám a 10-én magasra szökő hőmérséklet sem érte el a korábbi rekordok szintjét.
A hideg periódusokban ugyan fagy is kialakult az ország jelentős részén, ám erős, tartós fagy nem okozott még nagyobb károkat ebben a hónapban.
A csapadékos szeptember után a második őszi hónap is az átlagosnál több csapadékot hozott az ország nagy részén. A csapadék térbeli eloszlásához hasonlón az időbeli eloszlása sem volt egyenletes, az egész havi mennyiség több mint háromnegyed része az első négy napban esett le egy ciklon, illetve tartósan felettünk húzódó, hullámzó frontrendszer hatására.
Mivel az októberi csapadék túlnyomó része a földbe szivárgott és a párolgási veszteség is sokkal kisebb volt a nyárinál, ezért az ország jelentős részén – a hónap második felének száraz időjárása ellenére – tovább csökkent a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya.
November
Meglehetősen hideg, időnként kifejezetten télies időjárásban volt részünk a utolsó őszi hónapban. Mivel összességében hidegebb volt a sokévi átlagnál, így megszakadt a múlt év júniusa óta (16 hónapon át) tartó, átlagosnál melegebb hónapok sorozata. A havi középhőmérséklet 1 °C-kal maradt a sokévi átlagérték alatt.
Hőmérsékleti rekord nem dőlt meg a hónap során.
Az ősz korábbi részének kiadós esői után az utolsó őszi hónap az átlagosnál kevesebb csapadékot hozott. Idő- és térbeli eloszlása sem volt egyenletes, a szélsőségek jellemezték időben és térben is a csapadékeloszlást. Országos átlagot tekintve, a szokásos mennyiség fele sem esett le, és a csapadék zöme 20-a táján egy 4 napos időszakban esett. A területi eloszlás is szélsőségesen alakult, mert az Alpokalján a 10 mm-t sem érte el, míg a déli és keleti határaink mentén nem egy helyen még az 50 mm-t (sokéves átlag) is meghaladta a havi mennyiség.
Mivel október második fele, valamint november első fele is kimondottan száraz volt (nem egy helyen több mint öt héten keresztül nem esett számottevő mennyiségű csapadék), emiatt a talaj felső rétegei kiszáradtak, de korántsem olyan erősen, mint hasonlóan hosszú, nyári szárazság idején.
December
A hónap első felében jobbára átlagos decemberi időjárás uralkodott, ám a hónap második felében bekövetkező két igen durva melegedés miatt december végül is melegebb lesz, mint a sokéves átlag, a hónap országos középhőmérséklete majdnem 2 fokkal lesz magasabb a sokévi átlagnál.
Annak ellenére, hogy aránylag sok időjárási front átvonult felettünk, országosan igazán nagy mennyiségű csapadékot egyik sem hozott, így a hónap alapvetően száraznak mutatkozott, a havi csapadékösszegek országos átlaga éppen csak meghaladta a sokéves átlag felét.
Az elvárhatónál szárazabb időjárás miatt ismét növekedett a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya, az Alföld délkeleti részén már közel kéthavi csapadékmennyiség hiányzik a talajból.
Az átlagosnál enyhébb idő ellenére több alkalommal volt részünk havazásban, helyenként még a hónap végén is jelentős vastagságú a hóréteg (Mátra, Mecsek), de másutt a karácsonyt követő esős, enyhe időben a hó elolvadt. Ettől függetlenül hazánk egy részén ritka alkalomnak, a „fehér karácsony"-nak örülhettek a gyerekek.
Végezetül nézzünk meg néhány, az évre jellemző statisztikai mutatót, melyek jól szemléltetik, mennyire volt különleges évünk a 2024-es!
Az éves középhőmérséklet várható értéke 13,2 °C lesz, ami 2,8 fokkal haladja meg a sokéves átlagot, ez magasabb, mint a múlt évi átlag, ami azt jelenti, hogy tovább haladunk a globális felmelegedés útján.
Az éves csapadékösszegek átlaga 521 mm körül várható, emiatt 2024 nem tartozik a kritikusan száraz évek közé (volt már ennél rosszabb is a helyzet), de a csapadékos 2023-as év után sajnos ismét egy szárazabb következik a sorban.
Az alábbi térkép az éves csapadékösszegek területi eloszlását mutatja:
A térképen jól „kiugrik" a Dunántúl, valamint az Északi-középhegység csapadékossága a csapadékban szegény Alföldhöz képest – ábra: MeteoPlaza
Az év időjárásának fontos jellemzője az éghajlati indexek számának alakulása, például a hideg és a meleg küszöbnapok száma, melyek a hőmérsékleti szélsőségeket jellemzik. Viszonyítási alapul a tavalyi évet vettük, ami a kimondottan meleg évek közé tartozott (ez volt a magyarországi meteorológiai mérések megkezdése óta a legmelegebb év!).
2024-ben országos átlagban fagyos napból (Tmin ≤ 0°C) 54 volt, 2023-ban még 66, vagyis az idei évben az éjszakák melegebbek voltak, mint tavaly.
A legtöbb fagyos napot hazánk északkeleti részén, azon belül is Zabarban számolhatjuk össze, a legkevesebbet pedig a főváros belső kerületeiben – ábra: MeteoPlaza
Téli napból (Tmax ≤ 0°C) 2 nap adódott 2023-ban, idén közel 3 db volt az országos átlag, vagyis a 2024-es évünk ilyen szempontból legalább annyira meleg volt, mint a tavalyi (az átlagos érték 24 körül szokott lenni).
A téli napok területi eloszlása. Téli nap legnagyobb számban, nem meglepő módon, a hegyekben fordul elő, de hazánk középső részén nem vagy csak alig számíthattunk fagypont alatti csúcshőmérsékletre (2024-ben) – ábra: MeteoPlaza
A zord napok (Tmin ≤ -10°C) száma 2023-ban mindössze 1 volt (8 nap az átlagos), 2024-ben egy kicsivel kevesebb, mindössze 0,9 nap lett az országos átlag.
A zord napok számának területi eloszlása – ábra: MeteoPlaza
Ezt hívhatjuk a „hidegre, fagyra hajlamos helyek"-nek is. A legtöbb zord napot természetesen Zabarban számoltuk össze, de a dobogón vannak a homokhátsági állomások, valamint a Nyírségben is találunk néhány ilyen települést.
A nyári napok száma (Tmax ≥ 25°C) 107 volt 2023-ban, ami jelentősen meghaladta az átlagot (87 nap). Idén (2024) még magasabb volt ezek száma, átlagosan 114 napon volt ilyen meleg az országban, de a csúcsot Baja tartja, ott 144-szer emelkedett 25 fok fölé a hőmérséklet.
A nyári napok számának területi eloszlása. A dobogó összes helyezettjét az Alföldön kell keresni – ábra: MeteoPlaza
A hőhullámos napokból (Ta ≥ 25°C) 2023-ban a legtöbbet Csongrád-Csanád és Békés vármegyékben számolhattuk össze (25-30 nap), 2024-ben már az átlag (35 nap) is efölött volt, sőt a legmagasabb számban (61) idén Pécsett fordultak elő. Ebből is látszik, hogy a 2024-es év kegyetlenül meleg volt.
A hőhullámos napok területi eloszlása. A tavalyi csúcstartók idén labdába sem rúghattak volna, mert hazánk nagy részén 30-nál több hőhullámos nap volt – ábra: MeteoPlaza
2023-ban hőségnapból (Tmax ≥ 30°C) a normálnál (29 nap) jóval többet, összesen 37 napot jegyeztek fel. 2024-ben ez a szám is jóval magasabb volt, átlagosan 58 napot, a legtöbbet Baján 85 darabot számlálhattunk össze.
Hőségnapok területi eloszlása. A tavalyi csúcstartó (Derekegyház, 67 nap) idén csak a középmezőny felső részén szerepelt volna – ábra: MeteoPlaza
A fent leírtakból is kitűnik, hogy időjárási szempontból rendkívüli évünk volt, tele szélsőségekkel, és ennek a kárát ismét a mezőgazdaság látta. A klímaváltozásból eredő hatásokkal meg kell küzdenünk, meg kell tanulnunk alkalmazkodni a változó feltételekhez, mert ehhez hasonló szélsőséges időjárású évünk bármikor előfordulhat a jövőben is.
Egy dologban reménykedünk: 2025 mentes lesz az ideihez hasonló szélsőségektől.
_fill_540x300_0.jpg)
