Az aszályhelyzetekre való felkészülés elengedhetetlen fontosságú, hiszen megfelelő adaptációs eszközök nélkül az aszály akár egész régiók mezőgazdasági termelését tönkreteheti, ami bizonyos országok számára élelmezésbiztonsági kockázatokat is okozhat. A hagyományosan alacsony mezőgazdasági termeléssel rendelkező és nagyrészt élelmiszerimportra berendezkedett országok számára pedig a kereskedelmi partnereik területén pusztító szárazság okozhat hatalmas problémákat. Ezért rendkívül fontosak a minél megbízhatóbb előrejelzések és a megfelelő előkészületek megtétele, adaptációs technikák alkalmazása.
Mire számíthatunk a jövőben, és hogyan tudnk a negatív változásokhoz alkalmazkodni?
Európában 2018 óta folyamatosan száraz periódust figyelhetünk meg, mely kontinensszerte mezőgazdasági, meteorológiai és hidrológiai aszályt okoz. A 2021-es és 2022-es év az elmúlt 100-150 év legsúlyosabb vízhiányát okozta Európában és Magyarországon. A 2022-es történelmi aszály következtében az őszi és nyári növények terméshozamai is alulmúlták az elmúlt évek átlagait, de az állattenyésztés is megsínylette a szárazságot. Európában a termés közel 40 százaléka elpusztult, Magyarországon több mint 1000 milliárd forint kára keletkezett az agráriumnak.
Európában és azon belül a Kárpát-medencében a felmelegedés mértéke közel kétszerese, egyes régiókban háromszorosa-négyszerese a globális átlagnak, és a csapadék mintázatában megfigyelhető változások is sokkal markánsabbak, mint más régiókban. A nyári félév alatt jelentős csapadékmennyiség-csökkenés figyelhető meg. De ezt nem csupán az időjárás okozza, hanem társadalmi, gazdasági tényezők is, melyek a 19. században a folyószabályozással kezdődtek.
_fill_540x300_0.jpg)
A szabályozások után több millió hektár termőterületet ármentesítettek, a gyakori aszályok következtében viszont ma már mindenhol öntözni kell; van, ahol 150-200 cm-rel is süllyedt a talajvíz. A folyószabályozások miatt a Kárpát-medencében lehulló 9 km3-nyi csapadék közel 80-85 százaléka hasznosulatlanul átfolyik. Az 1960-as évektől fokozódó rétegvíz-kitermelés és egyéb tényezők (pl. belvízelvezetés, erdősítés) még tovább súlyosbítják a vízhiányt.
A nyári szignifikáns hőmérséklet-emelkedés és a csökkenő csapadék együtt széles körű negatív hatást gyakorol a társadalomra és az ökoszisztémákra.
Az éghajlati rendszerben és ökoszisztémában végbemenő változások gyakoribb, súlyosabb és tartósabb aszályhatásokat váltanak ki világszerte, miközben a talajok leromlása figyelhető meg, az élelmiszer iránti kereslet viszont növekszik, a leginkább érintett ágazat tehát a mezőgazdaság.
Ma már mindenhol öntözni kell – fotó: Shutterstock
A talaj nedvességtartalmát befolyásolja a száraz időszakok szezonális változékonysága, illetve a talajban lévő víz mennyisége és annak ingadozása szorosan összefügg az állaggal és szerkezettel, a szervesanyag-tartalommal és a talajgazdálkodással. Például a talaj szervesanyag-kezelésének javítása növelheti a szárazságtűrést az élelmiszer-termelésben az esővíz hatékony talajfelhasználásának fokozásával. A hatások súlyossága nagyban függ attól is, hogy egyes növényfajták hogyan alkalmazkodtak a helyi stresszhatásokhoz. A probléma összetettsége miatt az aszályvizsgálat jelentős kihívás elé állította a klimatológusokat, hidrológusokat, agronómusokat és a döntéshozókat.
Magyarország éghajlata és a jelenkor éghajlatváltozása
Európa legsérülékenyebb területe Dél-Európa, ahol a jelentős hőmérséklet-emelkedés és a csökkenő csapadékmennyiség együttes hatása olyan területeken jelentkezik, melyeken már most is vízhiánnyal küzdenek. Mivel Magyarország e régió határán fekszik, ezért hazánkban a klímaváltozás kockázatainak megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a Kárpát-medence az óceáni, a száraz kontinentális és a mediterrán éghajlati régió határán helyezkedik el. E határzónában az éghajlati övek kisebb eltolódása is oda vezethet, hogy a Kárpát-medence és Magyarország átmenetileg átcsúszhat a három hatás valamelyikének erőteljesebb hatása alá.
Európában és Magyarországon a műszeres megfigyelések nagyobb területen való elterjedése (1860-as évek eleje) óta az elmúlt 20 év volt a legmelegebb, többségében jóval 10 ºC-ot meghaladó középhőmérsékletű évek voltak, az elmúlt 150 év legmelegebb éve 2022 volt 12,23 ºC-os középértékkel. Hazánkban a változékonyság nagyobb, és a melegedés mértéke közel 2-2,5-szerese a globálisnak az elmúlt 30 évben. Az 1990-től napjainkig tartó periódus a legintenzívebb melegedés korszaka, sőt a 2010-es évektől az intenzitása egyre markánsabb.
Az elmúlt 150 év legmelegebb éve 2022 volt – fotó: Shutterstock
A melegedési tendenciát elsősorban a nyarak és a telek hőmérséklete tükrözi, az utolsó 30 évben nyáron 2-2,1 ºC-kal emelkedett az évszak középhőmérséklete.
Magyarországon az éves csapadék mennyisége csökken, de nem jelentős mértékben; Dél-Európához hasonló tendencia tapasztalható. Míg az évi középhőmérséklet az elmúlt 30 évben szignifikáns növekedést mutat, addig a csapadék változása nem mutatható ki egyértelműen.
Az 1950-es évektől végbement csapadékváltozás területi eloszlását tekintve leginkább nyugaton és délnyugaton, illetve a Dél-Alföldön csökkent a lehullott csapadék mennyisége, 10-15 százalékkal, míg az ország többi részén jelentős mértékben emelkedett. Ezzel párhuzamosan a száraz napok összege a két évszakban kisebb tájegységeket leszámítva nőtt. Tehát
kevesebbszer, de több csapadék esik,
azaz a vegetációs időszak nagy részében intenzívebbé vált a csapadék, miközben a száraz időszak összegzett tartama is növekedett.
Kevesebbszer, de több csapadék esik – fotó: Shutterstock
A négy évszak összehasonlításában a legnagyobb csapadékcsökkenés tavasszal következett be, kb. 20 százalék egyes tájainkon, de a nyarak csapadékdeficitje is szignifikáns. Ezzel szemben télen 15-20 százalékos csapadéknövekedés figyelhető meg az elmúlt évtizedekben, de a csapadéktöbblet nagy része hasznosítatlan maradt.
A mezőgazdaság szempontjából kritikus 500 mm-es éves szint alatti csapadék előfordulása gyakoribbá vált:
ez 1901 és 1950 között hat évben, 1951 és 2000 között tíz évben, 2001 és 2023 között hét évben következett be, és továbbra is az Alföldet és a Kisalföldet érinti leginkább.
Az aszályhajlam Európán belül a mediterrán térségben és Kelet-Európában növekszik, hazánkban várhatóan tovább fog növekedni az Alföldön és a Kisalföldön, de az egész országban egyértelmű trend nem figyelhető meg. Országos átlagban az elmúlt 50-60 évben nem nőtt annak a valószínűsége, hogy egyre több az aszályos év, ugyanakkor szignifikánsan növekedett annak valószínűsége, hogy amikor aszály van, akkor az egyre súlyosabban jelentkezik, hiszen nőttek a száraz napok tavaszi és nyári összegei, illetve egyre jelentősebbek és intenzívebbek a tartós hőhullámok, melyek együttesen légköri és talajmenti aszályt eredményeznek.
A Kárpát-medencében és Magyarországon gyakoribbá váltak a szélsőséges, extrém időjárási események, és kedvezőtlen, hogy a csapadék – különösen a nyári félévben – egyre egyenetlenebbül oszlik el, azonban sajnos valószínűsíthetően ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog, sőt az évszázad második felében akár évtizedes extrémitások is felléphetnek.
Mi várható a 21. század során?
Napjainkban a legtöbb klímamodell-szimulációból eltűntek az optimista forgatókönyvek a 21. századra vetítve. A hőmérséklet emelkedése az iparosodás kezdetéhez viszonyítva 2,7-4,1 oC között várható az évszázad végéig, a Kárpát-medencében ennél jóval magasabb is lehet a mértéke. A párizsi klímaegyezményben kitűzött célokkal szemben várhatóan már a 2030-as évtizedben tartósan átlépjük a 1,5 oC-os hőmérséklet-emelkedést és a 2050-es évtized elejéig a 2 oC-ot.
A súlyosan aszályos évek elsősorban 1990-től jelentkeztek, és
az elmúlt évszázadok legsúlyosabb aszálya 2022-ben volt Európában és Magyarországon is.
Az aszályos időszakok száma és a súlyos aszályok gyakorisága jelentősen növekedhet a következő évtizedekben. Ezért nagyon fontos lenne a csapadékosabb évek többletcsapadékát tárolni a súlyosan aszályos évek hiányainak pótlására és az extrém aszályok okozta katasztrófák elkerülésére.
A 2040-es évtizedtől jelentősen megnő az esélye annak, hogy a 2022-es évhez hasonló extrém száraz időszakok száma megduplázódjon, sőt az évszázad utolsó három évtizedében meg is négyszereződhet.
Az aszályos időszakok száma és a súlyos aszályok gyakorisága jelentősen növekedhet a következő évtizedekben – fotó: Shutterstock
A mostani globális klímapolitikák mellett az elkövetkezendő években várhatóan csökkenni fog az aszálymentes évek területi aránya hazánkban. 2050-ig 30 százalék alá, 2081‒2100-ra 10 százalék alá is eshet az aszálymentes tájak és tájegységek aránya. A 2021‒2040-es időszakban is csökkenni fog az Alföldön az aszálymentes évek száma.
Az évszázad végére az ország legnagyobb részén kettőnél kevesebb aszálymentes év valószínűsíthető húszévente. Jelentős növekedés valószínűsíthető a közepes erősségű és súlyosan aszályos területek arányában is. A leginkább kitett terület az Alföld és a Kisalföld. 2071-2100-ra húsz évből legalább öt évben fog előfordulni hazánkban közepes erősségű vagy súlyos aszály.
Azonban ha most azonnal elkezdődne egy jelentős ÜHG-kibocsátáscsökkentés Kína, az USA, Oroszország és India részéről, akkor a 21. század végére a jelenlegihez hasonló feltételeket valószínűsíthetünk a közepes erősségű és súlyos aszályokat tekintve, de jelenleg egyik nagyhatalom sem tűzte ki céljául az azonnali kibocsátáscsökkentést, ezért ennek az optimistább forgatókönyvnek a valószínűsége közel nulla.
Öntözés, no-till és egyéb adaptációs módszerek
Magyarország változatos talajadottságokkal rendelkezik, melyhez a mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kell. A helyes vízgazdálkodásnak az aszály elleni küzdelemben is döntő szerepe van.
Az aszály okozta károkat alapvetően kétféleképpen lehet elkerülni: ha természetesen vagy mesterségesen elegendő víz áll rendelkezésre a területen, illetve az öntözés bevezetésével.
A KSH 2022-es adatai alapján Magyarország mezőgazdasági területeinek alig több mint 4 százaléka volt vízjogilag engedélyezett öntözési terület, és csupán 2,2 százaléka ténylegesen öntözött. De még egy telepített öntözőrendszer sem jelent mindenre megoldást. A 2022-es évhez hasonló aszály esetén még az olyan területek vízellátása is veszélybe sodródhat, melyeken ki van építve az öntözés lehetősége. Ennek oka, hogy az öntözést jellemzően felszíni vagy talajvizekből biztosítják, melyeknek használata fizikai korlátok közé szorulhat. Pedig
a földek öntözhetővé tétele aszály esetén a különbséget jelentheti a sikeres és a katasztrofális aratás között.
De a gazdáknak egyéb adaptációs módszerekre is szükségük van.
Az egyik legegyszerűbb és egyre népszerűbb technika az ún. no-till farming, azaz a szántás nélküli mezőgazdaság, aminek a talaj mikrobiomjának megőrzésében és így földjeink szervesanyag-tartalmának fenntartásában is fontos szerepe van.
A szántás (különösen ha egyből a nyári aratás után hőségben végzik) nagymértékben növeli a víz párolgását a talajból. A no-till technika azonban csak bizonyos növénykultúrákon és bizonyos talajtípusok esetén vezet sikerre, vannak olyan körülmények, amelyek esetén kifizetődőbb a szántást is beiktatni a gazdálkodásba, ezért nem tekinthető minden helyzetben alkalmazandó módszernek. Másrészt a szántás nélküli vagy legalábbis a talajt minimális mértékben felbolygató mezőgazdasággal kapcsolatban nagyon sok gazda bizalmatlan, pedig ahogy az aszályos időszakok egyre hosszabbá és gyakoribbá válnak, fontos csökkenteni a párolgást a talajból.
A szántás elhagyása vagy minimalizálása mellett egy másik ősi adaptációs módszer a szárazságtűrő fajták nemesítése és termesztése. Ehhez az utóbbi évtizedekben a génmódosítás különböző módszerei is rendelkezésre állnak. Azonban ezek is csak részleges megoldást nyújtanak az aszályhelyzetekre, hiszen vízre minden növénynek szüksége van, így olyan fajtát még nem sikerült kinemesíteni, amely extrém aszály esetében is hozza a kívánt termést.
Ősi adaptációs módszer a szárazságtűrő fajták nemesítése és termesztése is – fotó: Pixabay
De már a szántás elhagyásánál és a nemesítésnél sokkal modernebb módszerek is az agrárium rendelkezésére állnak és segítik az aszály elleni védekezést (precíziós eszközök). Ezek feladata az aszálykárok megelőzése még a szárazság bekövetkezése előtt. A big data -időjárás-előrejelzések megbízhatóbban, hosszabb időre és kisebb területi bontásban képesek előre jelezni a hőségnapokat és a csapadékmentes időszakokat, mint a hagyományos előrejelzési módszerek, ami hasznos abból a szempontból, hogy mikor és hol érdemes öntözni, illetve mikor érdemes elvégezni a szükséges talajmunkálatokat.
A fejlett világban szintén gyorsan terjedő high-tech módszer olyan drónok alkalmazása, melyek kamerák segítségével képesek megállapítani a növénytakaróról, hogy mennyire van kiszáradva, milyen mértékben szorul vízpótlásra, ezáltal lehetővé válik az öntözéshez felhasznált víz és az öntözendő terület csökkentése.
A drónok képesek megállapítani a növénytakaróról, hogy mennyire van kiszáradva – fotó: Pixabay
A precíziós mezőgazdaság felsorolt módszerei elsősorban olyan területeken nyújtanak megoldást az aszály ellen, melyeken a védekezés egyéb módszerei, elsősorban az öntözés biztosítottak, ez azonban Magyarországon csupán a mezőgazdasági területeknek kis részére igaz.
Számos technika adott tehát a szárazság elleni védekezéshez, azonban egyik sem önmagában elegendő és minden helyzetre megoldást kínáló csodafegyver, így csak több adaptációs módszer együttes alkalmazása vezethet eredményre, de a legfontosabb a klímaváltozás következményeinek enyhítése, majd visszafordítása lenne.
Forrás: klimapolitikaiintezet.hu
