A leveskészítés történelmében meglehetősen meglepő hozzávalókkal találkozhatunk. Archeológiai kutatások szerint a mai Irak területén a folyékony táplálék már időszámításunk előtt 6000-ben népszerű volt. Az archeológusok az ősi edények vizsgálata során egy olyan különleges leves maradványaira bukkantak, aminek nem más volt a fő hozzávalója, mint a víziló – írja a diningguide.hu

viziló

Fogyasztása napjainkban is elterjedt az afrikai Kongói-medence vidékén, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és a Közép-Afrikai Köztársaságban, ott, ahol a vízilovak nagy számban fordulnak elő – fotó: pixabay.com

Az egykori Mezopotámia területén zajló ásatások során olyan ősi edényeket és eszközöket találtak, melyeken egyértelműen a leveskészítésre utaló nyomokat fedeztek fel. A leletek azonosítása során kiderült, hogy az ősi kultúrákban előszeretettel használták alapanyagként a víziló húsát. A lelet amellett, hogy az emberiség korai gasztronómiai történetének érdekes darabja, még betekintést is nyújt az ősi mezopotámiaiak mindennapi életébe és kultúrájába. A leves készítésének és fogyasztásának szokásai segítenek megérteni az ősi civilizációk életét és gondolkodásmódját.

A leves több volt szimpla táplálékforrásnál

Az emberiség történetében a leves készítése sokkal többet jelentett, mint egy egyszerű táplálékforrás létrehozása. Egyszerre volt rituális és kulturális szimbólumokkal is rendelkező közösségi esemény, társadalmi kötelékeket, kapcsolatokat létrehozó és megerősítő alkalom.

A leves fő összetevőjeként a víziló húsának használata további kérdéseket vet fel az ősi mezopotámiaiak táplálkozási szokásaival és gazdasági tevékenységeivel kapcsolatban, hiszen a vadászata körültekintő tervezést igényelt – így feltételezhetően csak ritkán, ünnepek alkalmával került az asztalra.


Húshiány az 1910-es évek Amerikájában

Az Egyesült Államokat az 1910-es években olyan mértékű húshiány sújtotta a Beef Trust nevű vállalatok húsfeldolgozási monopoljának köszönhetően, hogy felmerült a víziló hús bevezetése az étrendbe. Egy louisianai szenátortett – Robert Broussard – tett javaslatot az Amerikai Kongresszusnak arra, hogy vízilovakat importáljanak Afrikából Louisiana államba.

Broussard elképzelése szerint a vízilovakat a túlnépesedett vízijácintokkal borított louisianai mocsarakban telepítették volna be. Az állatok húsa jelentős mennyiségű húst garantált volna az országnak, a tenyésztésük pedig olyan helyeken lett volna kivitelezhető, ahol a szarvasmarhák tenyésztése nem volt megoldható.

Az "Amerikai Víziló Törvény" azonban soha került elfogadásra, mert a javaslatot abszurdnak és kockázatosnak tartották.

Milyen íze van a víziló húsának?

A víziló húsának az íze hasonlít a marhahúshoz, de attól egy fokkal intenzívebb. Mivel a vízilovak javarészt növényevők, így a húsuk nem rendelkezik olyan erős, jellegzetes ízzel mint általában a vadállatoké. A hús textúrája leginkább a marhahúsra hasonlít, de kevésbé zsíros.

Fogyasztása napjainkban is elterjedt az afrikai Kongói-medence vidékén, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és a Közép-Afrikai Köztársaságban, ott, ahol a vízilovak nagy számban fordulnak elő. Egyes nyugat- és közép-afrikai országokban is, – mint például Kamerunban vagy Nigériában – a tradicionális konyha részét képezi.

Néhány délkelet-ázsiai országban, például Indonéziában, néha fogyasztják a húsukat. Azonban a vízilovak ezen régiókban általában védett állatok, a helyi törvények szigorúan korlátozzák a vadászatukat és fogyasztásukat.