A higany igen kis mennyiségben jelen lévő, azonban rendkívül mérgező nehézfém, amely a vizek szennyezettsége miatt feldúsult a halakban. A halhús átlagosan magas higanytartalma néhány évtizede bizonyított és közismert tény. De vajon emiatt érdemes kerülni az egyébként rendkívül egészséges halak fogyasztását?

Egészségügyi szakemberek rendszeresen felhívják a figyelmet arra, hogy egészségünk érdekében jóval több halat kellene ennünk, azonban az elmúlt egy-két évtizedben aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy egyes halfajtákban túl nagy mennyiségű mérgező higanyvegyület halmozódott fel, amely az emberi szervezetbe jutva káros lehet.

A kutatások eredményei szerint a halfogyasztás általánosságban egyértelműen előnyös, azonban bizonyos esetekben nem árt az óvatosság. Ez három tényezőtől függ: a halfajtától, az elfogyasztott hal mennyiségétől, valamint attól, hogy ki fogyasztja a halat. Heti egy-két alkalommal mindenkinek biztonsággal ajánlható a halfogyasztás, ám ennél gyakrabban nem mindegy, hogy ki és milyen halfajtát választ – írja a webbeteg.hu.


Ezért eltérő az egyes fajokban a higanykoncentráció

A magas higanytartalom egészségügyi kockázatot jelent, mely veszély jellemzően a sós vízi halak fogyasztása esetén áll fenn. Ennek oka maga a tengervíz, ugyanis a tengeri halakban található higanyvegyület veszélyesebb. A Duke Egyetem kutatói a higany metil-higany nevű származékát írták le, ami édesvízi élőlények esetén feloldódik, a tengervíz sótartalmának hatására azonban nem.

Összességében a nagyobb és hosszabb életű ragadozóhalak tartalmazzák a legtöbb higanyt. Ide tartozik például a cápa, a kardhal, a tonhal, a királymakréla és a csuka. A nagyobb ragadozóhalak sok kisebb halat esznek, ezért a tengerben található higany idővel felhalmozódik a szervezetükben.

Maga a tengervíz csupán kis koncentrációban tartalmaz metil-higanyt, azonban a szennyeződés bejut a vízinövényekbe, algákba, onnan a növényevő halakba, majd a ragadozó halakba, végül az ezeket fogyasztó emberek szervezetébe. A táplálkozási lánc minden eleménél növekszik a higanykoncentráció mértéke, mivel nehézfém lévén a higany csak nehezen, kis mennyiségben ürül ki a szervezetből.

halétel

A nagyobb és hosszabb életű ragadozóhalak tartalmazzák a legtöbb higanyt – fotó: Shutterstock

A halak higanytartalma

A halak higanytartalmának határértéke 0,5 ppm, efölött az adott hal rendszeres fogyasztása egészségügyi problémákat okozhat. A határérték alatti halfajták rendszeresen fogyaszthatók.

Biztonságosan fogyaszthatók a növényevő édesvízi halak, mint a ponty, a keszeg vagy az amur.

Magasabb higanytartalommal kell számolni a nagy testű tengeri halaknál.

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) adatai szerint az alábbi tengeri halfajok esetében mérhető határérték feletti higanytartalom:

Kardhal: 0,995 ppm
Cápa: 0,979 ppm
Királymakréla: 0,730 ppm
Nagyszemű tonhal: 0,689 ppm

Az alábbi halfajoknál és más tengeri élőlényeknél mérték a legalacsonyabb higanykoncentrációt:

Lazac: 0,022 ppm
Szardella: 0,017 ppm
Szardínia: 0,013 ppm
Osztriga: 0,012 ppm
Garnélarák: 0,001 ppm

A halak, kagylók, rákok higanytartalma azonban függ a helyi tényezőktől, az adott élőhely nehézfém-szennyezettségétől is.

Kockázatok és előnyök

A kutatók hangsúlyozzák: a halfogyasztásnak a szívre gyakorolt jótékony hatása nagyobb súllyal esik a latba, mint az esetleges higanyfelhalmozódás kockázata. Az ajánlások szerint legalább hetente egy-két alkalommal kellene halat enni. A halak gazdagok ómega-3 zsírsavakban, amelyek csökkentik a szívkoszorúér-megbetegedések kockázatát.

Svéd kutatók a halfogyasztás összefüggésében vizsgálták a résztvevők vérmintáiban a vörösvértestek higanytartalmát. A koncentráció általában alacsony volt a magyaroknál jóval több halat fogyasztó skandináv népesség vérében is, ám a kutatás során még az emelkedett higanyszinttel élők körében is több előnyt mutattak ki a szív-érrendszer egészsége szempontjából, mint amit a higany feldúsulása jelentett.

Értékelésük szerint célszerű korlátozni olyan, magas higanytartalmú halak fogyasztását, mint a sügér, az óriás laposhal, a kardhal vagy a cápa, azonban más halfajokból minél nagyobb mennyiség fogyasztása az ajánlott.

A Harvard Egyetem közegészségügyi karának vizsgálata is megállapította, hogy a halakból a szervezetbe jutott higany nem növeli a szívbetegségek és a stroke kockázatát, és még a határértéket kétszeresen meghaladó érték esetén sem kerül túlsúlyba a higany káros hatása az előnyökhöz képest.

A vér higanyszintjének határértéke az ajánlások szerint 5,0 mcg/liter.

A terhes nők, a szoptató anyák és a kisgyermekek esetében azonban óvatosnak kell lenni. A magzatok és a kisgyermekek érzékenyebbek a higanymérgezésre, a higany pedig könnyen átkerülhet a terhes anya magzatába vagy a szoptató anya csecsemőjébe. Egérkísérletek szerint a fogantatás első 10 napjában a legveszélyesebb a higany, még kis dózisú metil-higany is károsítja a későbbi agyműködést. Hazai ajánlások szerint heti kettőnél több alkalommal elővigyázatossági okokból azoknak a nőknek sem ajánlott a halfogyasztás, akik később még terveznek gyermekvállalást.

A halfogyasztás várandós és szoptató nőknek is egyértelműen ajánlott, azonban körültekintőnek kell lenni a halfajták megválasztása és a gyakoriság tekintetében. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének ajánlása szerint heti 1-2 alkalommal a halfogyasztás ebben az időszakban is biztonságos.

A higanymérgezés veszélyei

A magas higanyszint agyi problémákhoz vezet. A magas higanykoncentráció a finommotorikus készségek, a kézügyesség, a memória és a figyelem csökkenésével jár. A legújabb tanulmányok a nehézfémeknek – például a higanynak – való kitettséget olyan állapotokkal is összefüggésbe hozzák, mint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, az autizmus, a depresszió és a szorongás. Ezen túlmenően a magas higanykoncentráció összefügg a magas vérnyomással, a magas LDL-koleszterinszinttel, valamint ezek eredményeként a szívinfarktus megnövekedett kockázatával is.

Indexkép: Shutterstock