A római császárok, az egyiptomiak és a görögök fogásai között is akadtak igen különleges alapanyagok a hétköznapi és ünnepi étkezéseik során egyaránt.

Az ókori gasztronómia világában flamingónyelv és mézes szöcske is előfordult, de vajon mi motiválta az embereket ezeknek az ételeknek a fogyasztására? – teszi fel a kérdést a divany.hu.

A legextrémebb ókori fogások

Az ókori civilizációk konyhája a kultúráról és a hatalom kifejezéséről is szólt. A görögök, rómaiak, egyiptomiak és más népek étkezési szokásai szorosan összefonódtak a vallással, a társadalmi hierarchiával és a kereskedelemmel, amely lehetővé tette, hogy egzotikus alapanyagok kerüljenek a tehetősebbek asztalára.

Flamingónyelv

A flamingónyelv volt az egyik legkülönlegesebb fogás, mely a luxus és az ínyencség legmagasabb fokának megtestesítője volt. A rómaiak úgy vélték, hogy a flamingó húsa és különösen a nyelve nagyon ízletes és lágy textúrájú. A nyelvet gyakran fűszerekkel és mézzel párolták, hogy annak ízvilága még gazdagabb legyen. A flamingók kultúrájukban is különleges helyet foglaltak el: tolluk és színük az isteni szépséget és a különlegességet szimbolizálta.

flamingó

A flamingó is ínyenc fogásnak számított – fotó: Pixabay

Mézes szöcskék és rovarételek

Az ókori egyiptomiak és közel-keleti népek számára a rovarok fehérjében gazdag táplálékforrásnak számítottak. A mézbe mártott szöcskék igazi csemegét jelentettek, melyek ízletesek és táplálóak is voltak, és ünnepi alkalmakkor rendszerint helyet kaptak az asztalon. A rovarok fogyasztása az ókorban teljesen elfogadott volt.

Halakkal töltött borjú

Az ókori görögök híres lakomáin gyakran kombinálták különleges módon az alapanyagokat. Népszerű étel volt például a halakkal töltött borjú, amelyet fűszerekkel és borral ízesítettek, majd lassú tűzön sütöttek meg.

Patkányok és egerek

Az ókori Rómában a patkány- és egérhús viszonylag gyakran előfordult a szegényebb rétegek ételei között. De a tehetősebb rómaiak is fogyasztottak bizonyos fajta patkányokat, amelyeket dióval és mézzel etettek, hogy kivételes ízük legyen. Ezeket az állatokat különleges fogásként szolgálták fel.


Az ókori gasztronómiában az egzotikus alapanyagok a gazdagságról és a társadalmi státuszról árulkodtak. Továbbá az ókor emberei kevésbé válogattak az alapanyagok terén: számukra különleges csemegének számított számos olyan étel, amit ma elképzelhetetlennek tartunk, hogy elfogyasszunk.

Tízezer évvel ezelőtt pedig még a róka és a vadmacska is kedvelt ételnek számított – írja a qubit.hu.

A korai levantei településekről, a mai Izrael területén, Nyugat-Galileában sok kisragadozó, elsősorban vörös róka és vadmacska csontja került elő, melyekről a kutatók megállapították, hogy az állatoknak nemcsak a prémjét, hanem a húsát is feldolgozták. A 10 ezer évvel ezelőtt lakott lelőhelyeken az elejtett vörös rókák maradványainak mennyisége esetenként meghaladta a többi állatét.

A kutatók úgy vélik, az emberek nem pazarolták volna el az értékes húst, a lábszárcsontokon azonosított nyomok pedig arról árulkodnak, hogy a húsban gazdag combok is feldolgozásra kerültek.

Ettől függetlenül nem a rókák és a vadmacskák jelentették a legfontosabb zsákmányt ebben a korszakban. A 15-12 ezer évvel ezelőtt a térségben lakó emberek a nagytestű gímszarvas vadászatáról a kisebb gazellák, nyulak, madarak és halak vadászatára álltak át; céljuk nem a ragadozók fogyasztása volt, hanem a gímszarvasnál kisebb állatok gyorsabban szaporodtak, így könnyebb zsákmányt jelentettek.

Olvasd el alábbi cikkünket is a témában:

Nagyon bizarr ételeket ettek az ókori Rómában, és azt sem akárhogyan tették...

Indexkép: Shutterstock