Sajnos, erre elég reálisnak tűnik az esély, egyes mértékadó szakemberek szerint jobb, ha a magyar gazdák eleve erre készülnek. Korábban mi is írtunk arról: a német javaslat szerint megszűnne a gazdálkodáshoz közvetlenül kapcsolódó, jogosultság alapján igényelhető kifizetések rendszere. Ebbe a körbe tartozik a területalapú támogatás, vagy az állattartóknál az egyedszámhoz, állatjóléthez kapcsolódó támogatások. A berlini elképzelés szerint az uniós közpénznek tényleg a közjó érdekeit kellene szolgálnia. Ennek érdekében a közvetlen kifizetéseket ehhez igazodó célokhoz kellene kötni: éghajlati, környezetvédelmi és egészséggel összefüggő intézkedésekhez.
Érdemes elgondolkodni azon, mi lenne a magyar mezőgazdasággal például területalapú támogatások nélkül? Hiszen ezek azok, amelyek sok esetben hozzájárulnak a – nem a nyereségességhez, hanem egyáltalán a felszínen maradáshoz. Az általunk megkérdezett szakértő és termelő szerint a jogosultsági alapon igényelhető támogatások nélkül a magyar termelők jelentős hányada lehúzhatná a rolót.
A magyar agrárium nem szakmai, nem produktív
– Ha tényleg megszűnnének ezek a támogatások, akkor a hazai agrárium termelési kultúráját ismerve nem sokra mennénk, úgy vélem – jelentette ki kérdésünkre Morva Tamás növényorvos, talajtani, illetve precíziós mezőgazdasági szakmérnök, a Morvanövénydoki Kft. tulajdonosa. – Sajnos, ki kell mondani: jelenleg a magyar mezőgazdaság jelentős hányada nem szakmai és nem produktív. Ennek az az oka, hogy a termelők túlnyomó többsége nem vállalkozásként kezeli a tevékenységét, hanem nem is tudom, úgy néz rá, mint ha szerelem lenne, vagy kényszer... A legtöbb esetben olyan kérdésekre nem képes válaszolni a magyar termelő, hogy mennyi a profitja, mennyi volt az egy táblára, vagy egységnyi területre fordított összeg és még sorolhatnám – sokkal, de sokkal üzletiesebben kellene gondolkodniuk. Ez az "ahogy lesz, úgy lesz", meg a "valaki majd úgyis megoldja"-szemlélet nagyon nem célravezető. A magyar gazdáknak meg kell, sőt, már meg kellett volna tanulniuk gazdálkodni – pénzügyi vonatkozásban. Ha valami veszteséges, akkor azt nem kell termelni, csak azért, mert "mindig így volt". Ma már nem lehet megszokásból termelni, a ráfordítások és a bevételek tűpontos ismeretére van szükség, mert ezek tudatában lehet csak eredményesen gazdálkodni.
Ma már nem lehet megszokásból termelni, a ráfordítások és a bevételek tűpontos ismeretére van szükség – forrás: Pixabay
– Eredményes gazdálkodás nélkül pedig soha nem fogunk megállni a magunk lábán, mindig az uniós támogatásokra leszünk rákötve, mint egy haldokló az intenzív osztályon, akinek vége, ha lekapcsolják a gépet. Az is nagy probléma, hogy a szaktanácsadó rendszer nem piaci alapú, a növényvédő szereket gyakran gazdaboltokban szerzik be, azt veszik meg, amit ott éppen ajánlanak nekik és sokszor bizony, az nem a legjobb, leghatékonyabb, hanem a legolcsóbb. De ugyanez igaz a műtrágyákra és a többi inputanyagra is. A magyar gazda árérzékeny, ahelyett, hogy a minőséget venné, ami nem biztos, hogy drágább, mert jó eséllyel kevesebb kell belőle és ritkábban kell használni. Hiába olcsó valami, ha hatástalan. A szakmaiság teljesen kiveszett – szögezte le a szakember.
Vannak, akiket csak a pénz érdekel
S hogy mi ennek az oka? Morva Tamás szerint maga a támogatási rendszer, sokan ugyanis pusztán az uniós pénzek megszerzése miatt nulla tudással kezdtek el gazdálkodni, de a legnagyobb baj nem ez, hanem hogy azóta se fejlődtek tudásban semmit, mintha egyszerűen nem lenne erre belső igényük. Csak jöjjön a pénz és kész...
– Például ha valaki az új AKG-ban nem akar termelni semmit, csak megfelel a pályázati feltételeknek, akkor hektáronként a támogatásokkal alapból 200-250 ezer forinthoz jut – magyarázta a szakember. – Nincs tehát rákényszerítve arra, hogy szakmailag felkészült legyen...
Vincze László, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei gazdálkodó szerint gazdatársai körében a támogatási rendszer várható jelentős átalakulása "forró" téma. Ők is úgy gondolják, mint Morva Tamás: az említett támogatások nélkül a magyar mezőgazdaság halálra van ítélve. Igaz, szerintük egészen más okok miatt fog ez bekövetkezni.
Sorra kapjuk a pofonokat
– Már most se állunk a helyzet magaslatán, sorra kapjuk a pofonokat – szögezte le. – Volt két aszályos évünk, jött az ukrán gabonadömping, ha erre még jönne ez a csapás is, akkor az végzetes lenne. Azt hogy átalakítják, megreformálják, változtatnak rajta, nyilvánvalóan tudomásul vesszük, még ha nem is örülünk neki. De az katasztrófa lenne, ha nem járna a jelenlegi szinten területalapú, vagy állatjóléti támogatás. Szerintem amikor ezt bejelentenék, sokan aznap, azonnal lehúznák a rolót. S nem a spekulánsokról, a többezer hektáros gazdákról beszélek, akik könnyen jutottak hozzá a földhöz, hanem a kisebbekről, akik tényleg ott küzdenek a földeken nap, mint nap. Ide sorolom magamat is, mi semmit nem örököltünk, amink van, azt az elmúlt harmincegynéhány évben szedtük össze, tehát egy élet munkája van benne. S akkor még Ukrajna uniós csatlakozásáról nem is beszéltünk...
Nyugat-Európa versenyelőnyéhez az is hozzájárul, hogy ott a családi gazdaságok többgenerációnyi múlttal rendelkeznek – forrás: Pixabay
Vincze László úgy véli, a nyugat-európai gazdák azért lehetnek hatékonyabbak és azért tudnak rentábilisabban termelni (mégis tüntetnek...), mert ott egy családi gazdaságnak nem 30, hanem akár 100 éves múltja is van. Generációkra nyúlik vissza a gazdálkodás, a dédnagyszülőktől örökölték meg a gazdaságot a nagyszülők, majd a szülők és végül a mai termelők. A sor a most még gyerekekkel folytatódik majd, akik egyszer felnőnek és átveszik a komplett termelést – és vele együtt a tudást is, ami ugyanígy hagyományozódott, rétegződött egymásra generációról generációra. Ők már vannak olyan technológiai fejlettségi szinten, ami lehetővé teszi a hatékony termelést, nem nagyon kell költeniük semmire. Ráadásul a piaci, gazdasági viszonyaikat sem lehet összehasonlítani a mieinkkel, amire még mindig a vadkapitalizmus jellemző sajnos. Ilyen helyzetben a magyar agráriumot tényleg halálra ítélné egy ilyen döntés.
A gazda abban reménykedik: a német javaslat csak a közvélemény szondázása, volt erre példa már gyakran, mit visel el a szektor, mit szól hozzá a szakma. Ha nagy lesz a felháborodás, akkor finomítanak rajta és végül valamiféle köztes támogatási rendszer lép életbe. Olyan ez, mint a piaci alkudozás: elég mélyről kell indulni ahhoz, hogy az eredetileg kitűzött célt mindenki nagy elégedettséggel és megkönnyebbüléssel elfogadja. Vagy inkább lenyelje...
